Teszi mindezt hamis gőggel és nagy vezető képében tetszelegve. Ez derül ki abból a kimutatásból is, amelyik az egykori diktatúrák változásait vizsgálva utolsó helyre helyezte Magyarországot.

Miből következhetett ez a Freedom House nonprofit szervezet által közölt általános eredmény? Mert ez egyben azt is jelenti, hogy olyan ország is megelőzött a demokratikus működés felé való változásban, mint amelyik a magát „Kárpátok géniuszának” hívató Nicolae Ceaușescu pusztító uralma alól szabadult. Így lettünk utolsók a közép-európai blokkban.

A szervezet a következő szempontok alapján vizsgálja az érintett országok állapotát: a civil társadalom szabadsága, a korrupció szintje és az ellene folytatott küzdelem hatékonysága, a jogbiztonság, a választások átláthatósága és a sajtószabadság állapota.

Érthetővé válik e szempontok tükrében, miért is kapunk ilyen gyászos képet. És ezt még az sem tudja feledtetni, ha a Kormányszóvivői Iroda a Freedom House mögött is Soros-bérenceket lát. Annál sem inkább, hiszen az 1941-ben indult szervezet alapítói Wendell Wilkie és Eleanor Roosevelt.

Visszatérve az eredményhez kiderül továbbá az is, hogy az egyébként 2008-ban Magyarországhoz képest rosszabb helyzetből induló Szlovákia – minden autoriter szigorodása ellenére – irigyelt szomszédunk lett.

A civil társadalom fogalma manapság szitokszó számba megy kormánykörökben és a hozzájuk köthető sajtóban egyaránt. Arról persze nem beszélnek, hogy ennek a közegnek a tagjai egyben egyre fogyatkozó választóik is.

A korrupció elleni küzdelem hatékonyságról legyen elég csak annyi, hogy Polt Péter legfőbb ügyész, hivatalba lépése óta kaszál el minden a Fidesz tagjainak felelősségét firtató eljárást. Nem tisztünk persze Polt felelősségét firtatni, ez a körülmény ellenben akkor is felettébb gyanús.

Jogbiztonságról Magyarországon nem nagyon van értelme vitatkozni, egy agyonmódosított és vitatott hatályú Alaptörvény ismeretében.

A szintén újraírt választási törvény az úgy nevezett kétharmad egyoldalú döntésének eredménye, annyiban nyilván átlátható, hogy az érintett politikusok mindent elkövettek hatalmon maradásuk érdekében.

A sajtószabadság mértékéről, valamiért a kiéheztetett, rászedett és bedarált Népszabadság esete jut eszünkbe, akik valamiért bátran meg merték mutatni a magát királynak képzelő Orbán és népe új ruháját.