h i r d e t é s

Miért gyűlöljük a pártokat és miért öngyilkos gondolat ez?

Olvasási idő
10perc
Eddig olvastam
a- a+

Miért gyűlöljük a pártokat és miért öngyilkos gondolat ez?

2017. július 01. - 11:53

Múlt pénteken a parlament még a magyar illiberális modellben is példátlan módon fogadott el egy törvényt, ami 9 hónappal a választások előtt írja át a kampány szabályait. - írja a kettosmerce.hu.

Forrás: kettosmerce.hu

A törvény biztosan alkotmányellenes, hiszen a Fidesz minden, a kormánytól független jogi elemzés szerint egy kétharmados törvényt fogadott el 50%-kal. Az utcák mégis üresek, a civil szervezetek nem kongatják a vészharangot, a nagyvárosi értelmiség és lapjai nem számoltak be breaking newsként az esetről, volt, ahol a Momentum nyári táborának helyzete is fontosabb hírnek számított az alkotmányos puccsnál.

Persze nem akarok belecsúszni áldozathibáztatásba, az elmúlt évek darálása után kiégett, szétstresszelt, apolitizált magyar nagyvárosi értelmiség egyszerűen nem tud kimozdulni a komfortzónájából. Csakhogy ez egy csapdahelyzet.

 

Ugyanis ez a törvény, és a többi, az ellenzéki pártokat diszkrimináló törvény és egyéb döntések valójában mélyen érintik őket és a számukra fontos ügyeket. Merthogy fontos kimenni tüntetni a CEU-törvény ellen.

De a CEU-törvény visszavonására akkor van a leginkább esély, ha a Fideszen kívüli pártok megszerzik a parlamenti mandátumok többségét. A civiltörvény is akkor semmisül meg a legnagyobb eséllyel és a legkorábban, ha a Fidesz a parlamenti mandátumok kevesebb mint 50%-át szerzi meg 2018-ban.

Az oktatás, az egészségügy helyzete is akkor tud változni, ha a Fidesznek nincs egyedüli többsége, és a korrupció visszaszorulására is csak ekkor van némi esély.

Ugyanis a jelenleg bejutásra esélyes összes létező párt ellenzi ezekben a kérdésekben a Fidesz politikáját. A CEU-törvényt például mind eltörölnék.

Az ellenzéki pártok megerősítését, a mellettük való kiállást mégsem érezzük feladatunknak. Ennek elsődleges oka pedig az, hogy a Fidesz szánt szándékkal apolitikusságot gerjeszt, összeesküvéselméleteket tol, amire az egymással versengő ellenzéki pártok rá is erősítenek, nem beszélve a politikához nem értő politikai sajtóról, vagyis a politikai sajtó nagyobbik részéről. Ez a Fidesz csapdája.

 

A plakáttörvényről szóló szavazás előtt úgy beszélt a pesti értelmiség egy emberként arról, hogy a Fidesz tutira megvesz valakit, hogy meglegyen a szavazatok kétharmada, hogy ilyen még soha nem fordult elő.

2015 óta, amióta a Fidesz elvesztette a kétharmadát, egyetlen, számára fontos kétharmados törvényt se tudott átvinni.

Soha senki nem szavazott át. Se a rendkívüli állapot, se a kvótanépszavazást lezárni hivatott alkotmánymodosítás, se a plakáttörvény kapcsán, semmikor.

A teljes ellenzéki sajtó, és a budapesti utcák értelmisége mégis úgy tudta, valaki biztosan eladja a szavazatát.

A centrális erőtér elsősorban a pártokat őrli fel

Miért hisz mégis egy önsorsrontó legendában a kritikus közvélemény és sajtója?

A legendának egyrészt van alapja, még ha nem is igaz, másrészt a legenda a centrális erőtér fenntartásának garanciája, a Fidesz politikájának lényege.

Az ellenzéki pártok ugyanis sokszor tényleg bénák. De hát hogy ne lennének azok, amikor a CÖF csak az MVM-től több pénzt kap, mint amennyi az Együtt vagy a Párbeszéd költségvetése, és feleannyit, mint amennyit a Jobbik egy évben el tud költeni?

A politikai versenyben nem lehet sikeresnek lenni szakértelem és pénz nélkül, és az előbbit is pénzért árulják. A Fidesz végtelen pénzből vásárolhat szakértelmet, míg a 2010-ben szétesett ellenzéknek pénz nélkül kéne magát újjáépítenie.

És persze, az ellenzéki pártokkal nem csak “bénaságuk” miatt vagyunk rosszhiszeműek. A Fidesz számos kapcsolatot kiépített feléjük, megy a biznisz, alsóbb és felsőbb szinteken egyaránt. De nem pártokat vettek, hanem embereket. Pontosan ezért ahelyett, hogy egész pártokat ítélünk el, a feladat inkább az lenne, hogy ezekre a kollaboránsokra mutassunk rá, és kényszerítsük arra a pártokat, hogy zárják ki őket a tagjaik közül, távolítsák el a pozícióikból. Mert bár vannak a kollaborációnak jelei, annak nincs, hogy a Fidesz konkrét pártokat vett volna meg.

De az ellenzéki pártok állapotánál sokkal fontosabb a centrális erőtér logikája abból a szempontból, hogy miért hisszük egy mindeddig példa nélkül álló dologról, hogy meg fog történni.

Generált apolitikusság és pártellenesség

A centrális erőtér politikájáról mindig csak annyit mondanak el, hogy elsődleges célja, hogy se balról, se jobbról ne nőjjön ki kormányváltó erő. Aki a legerősebb, azt a Fidesz és csatlósai megtámadják, aki a leggyengébb, azt megsegítik, még ha az adott párt vagy társadalmi szervezet nem is kérne ebből.

De a centrális erőtérnek van egy másik lényeges stratégiája. Ez pedig az apolitikusság és pártellenesség keltése. A Fidesz masszív és biztos szavazótáborral rendelkezik. Számára pontosan elég, ha a nem-fideszesek nem mennek el szavazni.

Ezért a kormánypárt nem engedheti erősnek látszani az ellenzéki pártokat. Ma a civilek nyerhetnek, a külföld nyerhet, sőt, akár a tüntetők is nyerhetnek a kormánnyal szemben. De egy ellenzéki párt nem nyerhet.

A Fidesz számos eszközt bevet az apolitikusság keltésére. A korrupciós ügyeket például úgy hangolják, hogy a teljes politikai elitet üssék vele.

Minden politikus korrupt: ennél édesebb mondatot egy fideszes nem hallhat. A tüntetők szerint minden párt ugyanolyan, és már dörzsöli is a kezét Habony Árpád.

A Fidesz számára lényeges, hogy cikik legyenek az ellenzéki pártok. A köztévé és a kormánypárt lapjai folyamatosan keltik a feszültséget az ellenzéki közvélemény és az ellenzéki pártok között. Ha csak a legkisebb egyet nem értést megneszelik, már tolják is a sajtójukban.

Az ellenzéki politikusokat elsősorban a belső vitákról kérdezik, és ugyanígy próbálják felnagyítani az ellentéteket a civilek és a pártok között, az állampolgárok és a pártok között is.

A tüntetések kapcsán például folyton felsorolják az ellenzéki résztvevőket, amitől egy civil tüntetésszervező fel fog háborodni, hiszen ebbe ő rakta az energiát, miért a pártok fölözik le a médiaszereplést? Hát éppen azért, hogy felháborodjon.

Nem véletlen, hogy még 2014 előtt, abban az időszakban, amikor Gyurcsány Ferenc egyébként meg se jelenhetett a közmédiában, az összefogás körüli csetepatékban egyik hétről a másikra nagy interjúsorozatot kapott. M1, Kossuth Rádió.

Ahogy jelenleg is Botka és Gyurcsány egyébként teljesen érdektelen és tét nélküli szóváltásait (nem a sajtóban üzengetéssel fog ez eldőlni, és az MSZP elmondta, hogy őszig nem is akar összefogásról beszélni) is tupírozza a Fidesz médiája, és sajnos a kormánnyal kritikus sajtó is.

Ugyanis a kormánnyal kritikus politikai sajtó is magáévá tette azt a fajta hozzáállást, ami szerint a gyengékbe belerúgunk, az erősre érdemeket aggatunk, amiben áldozathibáztatunk, és amiben a botrányok lényegesek, a politikai állítások nem.

Márpedig ha csupán botrányok vannak, ha a morális igazság helyett csak az erő számít, akkor az erő fog nyerni, és a valós politikai tartalom - hogyan csinálnánk egy jobb országot? -  lényegtelenné válik.

A pénteki szavazás előtti és utáni médiavihar kiválóan illusztrálja ezt. Pénteken a Népszava arról a szavazásról, amelyben a Fidesz-frakció 50%-os szavazattöbbséggel szavazott meg egy egyértelműen kétharmados törvényt, azzal a címmel számolt be, hogy “Simán átment a Fidesz plakáttörvénye”.

Ez lenne a simán átment? Az alkotmányos csalás? Vagy a Népszava csupán azt volt hajlandó nézni, győzött-e az erő? De akkor minek ide alkotmány, ha az erő győzelme számít?

A 444 azon élcelődött, hogy megszivatta az MSZP-t a Fidesz, amikor a törvényalkotási bizottság egyértelműen házszabály-ellenesen nyújtott be egy MSZP-s módosító indítványt a parlament elé, ami valójában nem tekinthető módosítónak, mert a törvény szerint módosító csak az lehet, amit a bizottság titkárságára küldtek, ezt viszont nem oda küldték. Vajon az MSZP lett megszivatva, vagy mi? És egyáltalán, szivatás ez, vagy törvénytelenség?

Ügyes volt a Fidesz, vagy törvénytelen?

És ott van szegény Oláh Lajos, akit én jómagam nem kedvelek mint politikust, de az mégiscsak túlzás, hogy a DK-s képviselő vesegörcse, ami miatt a  Fidesz szempontjából egyébként sikertelen első plakát-törvény szavazáson nem vett részt, az ellenzék alkalmatlanságának lett a bizonyítéka. Mert akinek vesegörcse van, az ugye kollaboráns, de legalábbis balfácán. Volt már vesegörcsötök, srácok? Igen, az nem olyan jó dolog.

Persze ezek a dolgok nem azért történnek, mert a kritikus sajtó vagy a polgárok gonoszak lennének, vagy lepaktáltak volna a Fidesszel. Ez egy teljesen jól kiszámítható pszichológia eredménye, amely a Fidesz hatalmon maradásának kulcsa.

A pártok azért vannak, hogy legyen kit szidni

De a Fidesz más eszközöket is bevet az ellenzéki szereplők pszichológiai befolyásolására.

A kormánypárt a folyamatosan gerjesztett, főként világnézeti botrányokkal állandó stresszben, készültségben tartja az ellenzéket, és az állam elfoglalásával, az ügyészség, a politikát felügyelő szervezetek megszállásával, a korrupcióból szerzett pénzből létrejövő erőfőlényét kihasználva folyamatosan olyan helyzeteket állít elő, amiben a választók és maguk a politikusok se tudnak nyerni.

Emiatt 2010 óta egyre inkább azt érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk, elvesztjük a kontrollt a politikai folyamatok felett.

Az újabb és újabb ügyek és vereségek pedig mentálisan egyre nehezebben feldolgozhatóak, főleg, ha ezeknek a támadásoknak személyesen is a célpontjai vagyunk. Amit sok, civil, médiamunkás, vagy politikus is elmondhat magáról.

A stresszt pedig le kell engednie valahol, és erre az ellenzéki pártok a legalkamasabbak (de néha más kapja meg, mint például a Quimby tavaly nyáron tusványosi fellépésük után).

Ők a legalkalmasabbak, mert sok esetben tényleg bénák, tényleg korruptak, és az elmúlt 25 évben megszoktuk, hogy ők tudják megoldani a politikai helyzeteket, és mert nem érezzük, hogy van tétje az ő utálásuknak, hiszen úgyis cikik. Sok kockázata sincs őket szidni, hiszen mellettük senki nem fog kiállni.

Ennek a stresszlevezetésnek az egyik alesete pedig az, amikor egy adott párt szimpatizánsai  az összes többi pártot teszik felelőssé a saját pártjuk és az ellenzék cselekvésképtelenségéért (nincs összefogás, a másik korrupt és megveszi a Fidesz, régi pártok stb).

Egy másik alesete pedig az, amikor a tüntetésszervezőket és a civileket támadja be a közvélemény egy rosszul, vagy nem tökéletesen sikerült tüntetés után (és persze van, hogy tök jogosan, jómagam is sokszor kaptam már tüntetésszervezőként jogos kritikát). És persze ilyenkor ritkán jelenik meg szempontként, hogy az ellenállást leginkább 0 forintból, gyakran még mindig mindenféle tapasztalat nélkül szervezik.

De ennek a folyamatosan stresszben tartásnak van egy másik következménye is.

Az emberek egyszerűen elfordulnak a politikától. Nem akarnak sikertelen közösségekhez tartozni, nem akarják folyamatosan a botrányokat olvasni, nem akarnak nap mint nap szembesülni azzal, hogy nincs ráhatásuk arra, mi történik.

Inkább feladják, és eluralkodik rajtuk a fásultság.

Az apolitikusság csapdájából ki kell lépni

A helyzet az, hogy ebből a stresszhelyzetből csak akkor tudunk kikerülni, ha a hatalom nem csak és kizárólag a Fidesznél összpontosul. Ha a számunkra fontos ügyeket legalább részben képviselő pártok sikeresek lesznek, és ezáltal mi is képviselve látjuk magunkat, és értelmét látjuk a politikával való foglalkozásnak, ezt az értelmet pedig tovább is tudjuk adni az ismerőseinknek, közösségeinknek.

Ha 50% alá szorítják a Fideszt, amire egyébként a jelenlegi kutatási adatok alapján van is lehetőség.

De ehhez változtatni kell a hozzáállásunkon. Le kell számolni azzal, hogy a pártokat cikinek látjuk, nem pedig eszköznek. Hogy őket hibáztatjuk kollektív tehetetlenségünkért. Mert sajnos a pártok pont annyira erősek, amennyire a szavazóik, támogatóik kiállnak mellettük. És pont annyira sikeresek, amennyire a társadalom egésze kiáll mellettük. Legalább ebben a 10 hónapban vissza kell fordulnunk a politika felé.

Ha a számunkra fontos ügyekben, az egészségügyben, az oktatásban, a korrupció kérdésében, a CEU, vagy a civil szervezetek ügyében sikert akarunk elérni, akkor empatikusabbnak, megértőbbnek, támogatóbbnak kell lennünk az ellenzéki pártok mindegyikével.

A botrányok helyett pedig a tartalmi állításokkal kell végre foglalkozni. Ugyanis a pártokat lehet, és kell is kritizálni, de nem akkor, amikor éppúgy tehetetlenek, mint mi vagyunk, hanem akkor, amikor rosszul politizálnak, káros állításokat tesznek, nem karolják fel a fontos ügyeket. Ilyenkor  már csak azért is kell kritizálni a pártokat, hogy visszaszerezzék a társadalmi rangjukat, hitelességüket, elfogadottságukat.

Akkor állítható helyre a demokrácia Magyarországon, ha vannak erős, hiteles, elfogadott pártok, amik tudnak minket képviselni.

De ameddig csak kiröhögjük őket, előre elítéljük, és olyat várunk tőlük, amit nem tudnak teljesíteni, addig az esélyét is elvesszük annak, hogy valaha is a Fideszen kívül bármilyen párt megerősödhessen ebben az országban.

9 hónap van a választásokig. A Fidesz 50%-os parlamenti többsége és teljhatalma akár el is veszhet. Ha viszont megmarad, az évtizedekre eldöntheti az ország sorsát.

kettosmerce.hu