Aki járt már ott, annak biztosan feltűnt, hogy az egész térség lapos, mint egy palacsinta. De akkor miért hívják hegynek? És egyáltalán, kiről nevezték el, akit csak Feriként lehet emlegetni??

Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, jó pár száz évet vissza kell utaznunk az időben. Kössünk ki az 1700-as években, amikor hazánk épp meglehetősen alacsony népességgel bírt, ezért az uralkodók kifejezetten szerették volna, ha külhonból családok telepednek le nálunk. Ennek érdekében különféle kedvezményeket ígértek nekik. Eljutott ez a hír Francz Mayer bajor serfőzőhöz is, aki egyenesen Landsbergből érkezett meg a Duna partjára szerencsét próbálni. Ha már ilyen jól belejött a szeszfőzésbe, mellette belevágott a borászatba is, és ehhez megvásárolt egy szőlőültetvénnyel ellátott telket a Sas-hegyen. Aztán megismerte Viemer Teréziát, aki a felesége lett, és öt fiúval és két lánnyal ajándékozta meg. A sör- és boreladás, mellette a szállításhoz szükséges lovak tenyésztése olyan jól jövedelmezett, hogy Mayerék egyre több földterületet vásároltak meg vagy béreltek ki hosszú távra, és ültettek be szőlővel.

Apa és fiai is sikeres magyar polgárok lettek

Mayer, aki nevét időközben Mayerffyre módosította, kifejezetten okosan gazdálkodott. Nemcsak meghonosította, de nagyüzemi szintre is emelte a korábban kézműves tevékenységként végzett sörfőzést Magyarországon, de annak melléktermékeit is hasznosítani kezdte mint takarmányt a hízóállatok számára. Kifejezetten vagyonos embernek számított, olyannyira, hogy ő segítette ki a háborúk miatt pénzügyi gondokkal küszködő Ferenc császárt. Persze nem ingyen: cserébe Mayerffy nemesi rangot és címert kapott. Ebbe a sikerbe született bele Mayerffy Xavér Ferenc 1777-ben, és felcseperedve csatlakozott apja tevékenységéhez. Magyarul és németül is kitűnően számolt, tárgyalt, igazgatott, és testvéreivel együtt is kifejezetten sikeresen bérelt, vásárolt földeket, termesztett árpát, komlót, a sörfőzés után visszamaradt tápanyagdús „sermoslékot” pedig apjához hasonlóan ő is arra használta, hogy állatokat tenyésszen.

Mikor szerezték meg Ferihegyet?

A család 1816-tól bérelte a gödöllői uradalom vecsési birtokát, akkori nevén Harasztot, ami a Vecsés és Rákoshegy közötti terület volt. A letarolt erdő helyén épületeket húztak fel, gyümölcsfákat ültettek, illetve száz holdon szőlőt termesztettek. A családban sokszor előforduló keresztnévről nevezték el Feri-majornak, később Ferihegy pusztának. Hegy persze sehol sem volt, egyenetlen síkságról beszélünk, amelyen a legmagasabb domb is csak 140 méteres volt. De ahol szőlő terem, azt hajlamosak vagyunk hegynek hívni. Idővel a területet a Mayerffy család tagjai saját részükre meg is tudták vásárolni a Grassalkovich uradalomtól. A szomszédos Szent Lőrinc-puszta is ide tartozott, itt állattenyésztés és ipari tevékenység folyt több majorral.

Mayerffy Xavér Ferenc, a Ferihegy névadója Fotó: Unknown / Wikimedia Commons Forrás: divany.hu

A Mayerffy család öröksége

A fiatalabb Mayerffy Ferenc idővel hazánk egyik legnépszerűbb, leghasznosabb polgárává vált. Vagyonából folyamatosan támogatta a magyar oktatást, tudományt, kultúrát, fejlesztette a földművelést, díjnyertes állatokat tenyésztett, gyümölcsfákat honosított. Mindig adott: hol területet, hol ingyen facsemetéket Buda szebbé tételéhez, hol pénzt a Pesti Magyar Színház építésére vagy a dunai árvíz károsultjainak megsegítésére. Olyan barátokat tudhatott maga mellett, mint gróf Széchenyi István, báró Wesselényi Miklós vagy Kisfaludy Károly. A család azonban csak ezekben az időkben volt ilyen hatalmas: leszármazottaik részt vettek az 1848-as szabadságharcban, és nem folytatták eleik hagyományait, így egyre csak szegényedtek.

Feri hegye ilyen lapos lett Fotó: Hu Totya / Wikimedia Commons Forrás: divany.hu

Így került Ferihegy a Magyar Tudományos Akadémia kezébe

A Mayerffy család Ferenc idős korára és betegségeire való tekintettel eladta Ferihegyet, bár a szőlőművelést az új tulajdonosok is folytatták. 1873-ban Podmaniczky János birtokolta, tőle lánya, Vigyázó Sándorné Zsuzsa örökölte. Folyt az állattenyésztés, a gazdálkodás, egészen addig, amíg 1928-ban a család ki nem halt: ekkor a 802 holdas birtokot a Magyar Tudományos Akadémiának adományozták. Az Akadémia kiadta bérbe különféle gazdálkodóknak, akik mindannyian mezőgazdasági tevékenységet folytattak, a Ferihegy név azonban az egymást követő bérlők ellenére végig megmaradt.

Az építkezés kezdete az 1940-es években, kényszermunkára vezényelt zsidó munkaszolgálatosokkal Fotó: A R / FORTEPAN

Így lett belőle repülőtér

Az 1940-es évek elején kezdtek el repülőteret építeni Ferihegyen ifjabb Dávid Károly tervei alapján. A dombokat, azaz a „hegyet” elegyengették, így jött létre a ma is ismert táj a hozzá vezető gyorsforgalmi úttal. A fentről repülőgépet formázó épületrendszert, ami 1943-tól bonyolított légi forgalmat, a második világháború során rengeteg találat érte, ezért Ferihegy néven újraépítették, immár szovjet irányítás alatt. 1950-re el is készültek a hároméves tervvel, az ünnepélyes átadást követően pedig a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőteret a Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. működtette. A Malév 1954-ben alakult meg, ekkor került a repülőtér magyar tulajdonba, és indultak járatok a nyugati országokba is. A repülőtér neve 2011-ben változott meg, ekkor egy másik Feri, Liszt Ferenc szorította háttérbe Mayerffy Ferencet. 

divany.hu