Aztán megindult a kampány. Harangozó letett egy koherens programot a párt megújítására, a mutyizások felszámolására, a múlttal való szembenézésre, annak vállalható és elutasítandó részével egyaránt, a tiszta közélet elindításáért. Akiknek volt és van takargatnivalójuk azonnal ellentámadásba mentek át. Jöttek a feltehetően megrendelt cikkek, hogy semmi esélye. A „nagy öregek” sorra nyilatkoztak, hogy ők kiket támogatnak, persze abba nem fért bele ez a program. Egy interjúban megkérdezték, hogy milyen személyi feltételekre alapítja a 18-as igen kétséges sikert. Akkor mondta ki először Botka László nevét, mint egy lehetséges miniszterelnök jelöltét, mások mellett.

Első körben még Botkát is meglepte az idő előtti bejelentés és hárította is, ahogy tudta. Nagy kő eshetett le az ilyen felállást eleve megkérdőjelező „harcosok” melléről, és elkezdték szépen elhinteni, hogy lám, ez a Botka nem is vállal semmit. Nem is kell ezt komolyan venni. Persze nagyon is komolyan vették. Hiller István kihívóként később meg is győzte a választmányi tagokat, hogy nem kell ide Botka a választmány élére, Ő jobb lesz. Sikerült is parkoló pályára tenni a szegedi polgármestert.

A tagság egy részének ez nem tetszett, így a suttogó propaganda tovább oltotta a tagságot, hogy: "lehetne ám Botka akár a kampány arca is, de nem vállalja, kihátrál ő mindenből". Ment ez pár hónapig. Szép lassan, módszeresen koptatták, őrölték a Botka mítoszt. A tagság legnagyobb része viszont nem felejtette a Gyurcsány éra hibáit.

A DK sehogy sem akarta jobban meghaladni az 5%-os küszöböt, hiába folytattak intenzív kampányt, így aztán Gyurcsány Ferenc elérkezettnek látta az időt, hogy elővegye megint az összefogás receptet. Mindjárt ki is zárta ebből a legkisebbeket, a liberálisokat, meg az Együttet. Szétosztották az MSZP vezetésével Budapesti képviselői helyeket, majd belengtettek egy női miniszterelnök jelöltet is. Név nélkül. Az álságosság abban volt igazán tetten érhető, hogy sajnálva igyekeztek mindig hozzátenni, hogy Botka úgysem vállalná.

Na’ ezt elégelhette meg Botka László, ezt az ő bőrére menő játékot, és gondolom azt mondta magának, hogy: akkor beleállok! Okozott is ez nem kis zavart. Az okosok kiderítették, ha ezt úgy interpretálják, hogy Botka csak úgy magától, önjelöltként bejelentkezett miniszterelnöknek, akkor kihúzhatják a talajt a lába alól. Olyan híreket is gerjesztettek, hogy: sokat ártott ez a Botka az MSZP-nek a jelentkezésével. Tudhatták, hogy a tagság az önjelölteket nem igazán szereti.

Valaki legutóbb a párt igencsak nem rózsás pénzügyeit szellőztette meg. Ami persze a feledékeny emberek számára bizony újdonság és nagy probléma. A bizonytalanokat, akiket meg kéne szólítani, még inkább távol tartja a politikától. Látszott ez a legutóbbi Szentendrei választáson, ahol a Fidesz jelöltje a hatalmas kampány ellenére a választók 16%-ával tudott nyerni. A választók kétharmada otthon maradt.

Akik még emlékeznek, azok tudják, hogy 2004 előtt volt a pártnak székháza a Köztársaság téren, adósság mentesen. Ekkor jött Gyurcsány Ferenc, aki eladatta a Köztársaságtéri irodákat és megvetette a Jókai utcai fele akkora székházat. A nagy bukás idejére, 2010-re aztán összejött a Jókai utcai székház mellett  egy jelentős tartozás, egyesek szerint 2, de hallottam már 3 milliárd forintról is. Ehhez a matematikához az én agykapacitásom nem elég jó. Pláne úgy, hogy a Jókai utcai székházat csak 8-900 millióért tudták később értékesíteni. (Tóth Bertalan frakcióvezető sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy 2012 óta folyamatosan csökken az adósság, most 1,2 milliárd.)

Ma ott tart a dolog, hogy a pártnak nincs sem újságja, sem TV-je, sem Jókai, sem Köztársaság téri székháza, csak 1,2 milliárdos adóssága, ami a normális működést szinte teljesen ellehetetleníti. (Viszont örömhír, hogy Puch Lászlóé lett a Jókai utcai székház a Népszava és némi "apró". Hogy a Köztársaság téri nagyon értékes ingatlan kié, azt nem tudom.)

A párt 10-12%-on lebeg, mi meg azon sápitozunk, hogy vajon mekkora kárt okozott, hogy Botka László tetemre hívta a párt vezetőségét és az összes vele szimpatizáló pártot, hogy vagy kezdjenek el dolgozni vele, vagy döntsék el, hogy nélküle, de később aztán ne akarják  ráhúzni a vereség okozójának bohócruháját. Ehhez ő már nem kíván asszisztálni.

A politika mocskos, szokták mondani, de mi hagyjuk, hogy az legyen.