Az abcug.hu cikke

Néhány intézkedés azért segítette az alacsony keresetűeket. Nőtt a minimálbér, és az átlagbér is felkúszott, bár ennek önmagában nem biztos, hogy annyira örülhetünk. A szegényeket viszont továbbra is inkább bünteti a kormány: pénzt alig ad nekik, és a családpolitika is a jobb helyzetűeknek kedvez. Közben végre elkezdték leépíteni a közmunkásokat, de kérdés, hogy ezzel rendes munkához is juttatják-e őket. 

A cél 2014 és 18 között a bérből és fizetésből élő családok biztonságának megerősítése lesz. (…) Valahogy úgy képzelem én el a következő négy évet, hogy azokra kell összpontosítani, akik a létra alsóbb fokain állnak ma.

Orbán Viktor ezekkel a szavakkal kívánt boldog karácsonyt a magyaroknak 2014 végén az M1-nek adott interjújában. Azt mondta, ez magában foglalja a rezsicsökkentés megvédését, a devizahitelesek ügyét, a béremelést és az életpályamodellek bővítését. A következő hónapokban erre is fűzték fel a kormányzati kommunikációt: bedobták a “keményen dolgozó kisember” szlogent, amit a VS.hu akkori cikke szerint az egész kormányzás központi elemének szántak.

A szlogent hamarosan ejtették, mert még a fideszes politikusok egy része is furcsállta a kisemberezést. De nem kellett új hívószót kitalálni az alsó középosztály számára, hiszen jött a menekültválság, ami minden tervet felülírt. A kormánykommunikáció három éve másról sem szól, mint a bevándorlásról, erre fűzték fel a civilellenes és a Soros-kampányt is.

Sosem tudjuk meg, hogy ha a kormány nem repül rá ennyire a menekülttémára, akkor vajon tényleg a bérből és fizetésből élőkről szólt-e volna az elmúlt néhány év. Most mindenestre öszeszedtük, milyen intézkedésekkel segítette vagy rontotta a kormány 2014 óta az alacsony keresetűek életét.

Megdobták a minimálbért, hurrá!

Kezdjük a minimálbérrel, amit jócskán emelt a kormány az utóbbi években: 2014-ben még 101 500 forint volt a bruttó összege, ma pedig 138 000. Ez a legkisebb munkabér, amit a munkáltatók kötelesek fizetni a teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottaiknak. Ezt az összeget persze mindenféle adók és járulékok sújtják, tehát a minimálbért keresők ennél kevesebbet, idén 91 ezer forintot kapnak kézhez. Ez már eléri a létminimum szintjét, vagyis nemcsak az alapvető szükségletek kielégítésére futja belőle. 

A Fidesz mindig is szívesen nyúlt a minimálbérhez: a 2002-es választások előtt megduplázták, 25 ezerről 50 ezerre emelték a bruttó összegét.

Sokan bírálták is, mondván, hogy óriási elbocsátási hullámhoz vezet, de aztán kiderült, hogy ez nem igaz. Lindner Attila, a University College London kutatója úgy számolt, hogy az új minimálbérnél kevesebbet keresők négy százaléka veszítette el az állását, 96 százalékuk viszont megtartotta, a fizetésük pedig átlagosan körülbelül 21 százalékkal nőtt.

A minimálbér-emelés tehát rengeteg alacsony keresetű ember életszínvonalán javított 18 éve, és ez valószínűleg most is így lesz. A kutatásból viszont az is kiderült, hogy a vállalkozások áremeléssel ellensúlyozták a veszteségüket. Ez főleg a mezőgazdaságban, a ruhagyártásban, a textiliparban, a bútorgyártásban, valamint a szállodai szolgáltatásban és a vendéglátóiparban működő cégeket érintette. Az alapvető élelmiszerek drágulása rosszul érintette a szegényeket, összességében mégis az derült ki, hogy a minimálbér-emelés jobban fájt a gazdagabbaknak. (Ha bővebben is érdekli a téma, nézze meg az Új Egyenlőség videóját, amelyben Lindner Attila elmagyarázza a kutatás eredményeit).

Egekben az átlagbér, de tényleg jól keresünk?

A kormány emellett szívesen büszkélkedik az átlagbérek növekedésével, amihez hozzájárult a minimálbér-emelés is. Tavaly január és november közt a bruttó átlagkereset 294 200 forint volt, majdnem 13 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ha ön most azt gondolja, hogy ez a 300 ezres szám irreális, valamennyire igaza van.

Az átlag ugyanis nem mutat meg sokat a valós viszonyokból, hiszen az extrém magas és alacsony keresetek is benne vannak. Ráadásul a KSH számaiban nincsenek benne azok, akik az egészen apró, öt fősnél kisebb cégeknél dolgoznak, pedig ők valószínűleg lehúznák az átlagot. (A hvg.hu-nak azt mondták, túl drága lenne őket is megkérdezni).

Jobb lenne a mediánbért nézni, amit akkor kapnánk meg, ha sorba raknánk az összes magyar ember keresetét, és kiválasztanánk a középsőt, aminél az emberek fele többet keres, a másik fele kevesebbet. Erről az Eurostatnak vannak adatai, és ha európai összehasonlításban nézzük, egyáltalán nem rózsás a kép.

Ebből a diagramból látszik, hogy 2016-ban az egy fogyasztási egységre (majdnem egy főre) jutó éves mediánjövedelem nagyjából másfélmillió forint volt. Vagyis az emberek fele abban az évben kevesebb mint havi 120 ezer forintot keresett, ami nem valami sok. Annyira nem, hogy ha a keresetek vásárlóerejét nézzük, az Eurostat szerint szintén csak a bolgárokat és a románokat előztük meg. Igaz, ezek 2016-os adatok, frissebbek egyelőre nincsenek. (A magyarok többsége a medián körül keres, vagyis sokan keresnek keveset. Erről bővebben a középosztályról szóló összeállításunk első fejezetében olvashat).

Emelnek is, meg nem is

Most nézzük, hogyan nyúlt hozzá a kormány néhány fontos szakma fizetéseihez, ha már Orbán is béremelést és az életpályamodellek folytatását ígérte három évvel ezelőtt! “2013-tól és még ebben az évben is tart, hogy egy olyan béremelési programot indítottunk el, amelyben átlagosan 41,9 százalékkal nőtt a bruttó átlagbér” – büszkélkedett Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter a tavalyi, pedagógusnapi beszédében.

A tanárok viszont arra panaszkodnak, hogy valójában alig érzik a növekedést, mert 2014 óta a fizetésük nem a minimálbérhez, hanem egy befagyasztott vetítési alaphoz igazodik. Ezt Horváth Péter, a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is bírálta, aki tavaly a HírTv-nek azt mondta, egyre kevésbé érzi a tanárok megbecsülését. Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint egy kezdő pedagógus 40 ezer forinttal keresne többet, ha ma is a minimálbérhez igazítanák a fizetésüket. Egy fiatal tanár szeptemberben a 444-nek írt levelet arról, hogy a változás miatt 50 ezer forinttal kevesebbet kap, mint amit eredetileg ígértek a tanároknak.

Pedig lenne hova emelni, 2015-ben például a felső tagozaton tanítók átlagfizetése csak 75 százaléka volt más, hasonlóan képzett emberek átlagfizetésének (igaz, 2012-ben még az 50 százalékot is alig lépte át ez az arány).

Folyamatosan hasonló viták zajlanak az egészségügyi dolgozók béremelése körül is. Amikor a kormány bevezette az egészségügyben a garantált bérminimumot, sokan tényleg jobban jártak. Ez viszont nem sima béremelés volt, hanem a dolgozók kiegészítést kaptak, hogy a fizetésük elérje a szakmunkások bruttó 161 ezer forintos bérminimumát.

Aztán jött tavaly novemberben egy 12 százalékos béremelés, ami még mindig kevés volt a bérminimum eléréséhez. Ezért a kormány továbbra is kipótolja a dolgozók fizetését, csak most már kevesebbet kell mellétennie, mint korábban. Így fordulhatott elő, hogy egy műtőssegéd decemberben is ugyanúgy 161 ezer forintot kapott, mint korábban. Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke decemberben a zoom.hu-nak azt mondta, körülbelül 50 ezer olyan egészségügyi dolgozó van, aki a szakmai bérminimumot keresi.

A szociális dolgozóknak ígért életpályamodellből sem lett végül semmi, pedig 2013 végén még azt ígérték, fél év múlva elkészül. Legutóbb januárban érdeklődött a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete, számíthatnak-e valamire az ügyben, de Czibere Károly szociális ügyekért felelős államtitkár hiába küldött hosszú levelet, valójában nem válaszolt a kérdésre. Helyette leírta, hogy az elmúlt években jelentősen nőtt a szociális dolgozók megbecsültsége, például azért, mert 2018-ban 62 százalékkal több fizetést kapnak, mint 2013-ban, ez viszont nem nagyon látszik a KSH adataiban.

A szegények köszönik, még mindig szegények

A családpolitikában folytatódott az, amivel már többször foglalkoztunk: a mindenkinek járó juttatásokat, mint a családi pótlékot és a gyest változatlanul hagyták. Helyette inkább a jobb helyzetűeknek kedveznek, amire a legjobb példa a családi adókedvezmény és a családi otthonteremtési kedvezmény növelése.

“Elsorvasztják az olyan társadalmi rétegeknek is járó juttatásokat, amelyeket a kormány nem tart a saját központi szavazóbázisának,  vagy amelyek támogatása nem illeszkedik a Fidesz ideológiájához” – mondta Szikra Dorottya szociálpolitikus, az MTA kutatója. Bár 2014-ben bevezették a családi járulékkedvezményt, amivel már a valamivel az átlagbér alatt keresők is jól jártak, a minimálbéresek még mindig nem teljesen tudják kihasználni ezt a lehetőséget. A bőkezű családpolitika elvileg arra lenne jó, hogy megdobja a gyerekvállalási kedvet. Ennek érdekében a kormány még a nőket is kiengedné a konyhából, viszonylag kevés sikerrel.

Ugyanakkor nem emeltek a nyugdíjminimumon, ami egy sor segély befagyasztását is eredményezte. Ráadásul 2015-ben olyan ellátásokat is megszüntettek, amelyek addig normatív alapon jártak: az adósságkezelési szolgáltatást, a lakásfenntartási támogatást, az óvodáztatási támogatást és a méltányossági közgyógyellátást. Azóta az önkormányzatokon múlik, hogy finanszírozzák-e ezeket az ellátásokat. Látszik, hogy a kormány nem szívesen ad készpénzt a szegényeknek. Ugyanakkor például az ingyenes gyermekétkeztetést országszerte kiterjesztették, ami Szikra szerint is jó döntés volt, de “nem helyettesíti az égetően hiányzó készpénzes ellátásokat és szociális munkát”.

Idén öt százalékkal nő az eddig 25 ezer forintos ápolási díj összege, ami még mindig kevés a normális megélhetéshez. Viszont bevezettek egy 50 ezer forintos kiemelt ápolási díjat azoknak, akik az otthoni tevékenységük mellett nem tudtak dolgozni, így alacsonyabb nyugdíjat kapnak.

Hová lettek a közmunkások?

A szegényeket érintő egyik legnagyobb változás, hogy a kormány rájött, a közmunka-programnak nem sok értelme van úgy, ahogy azt 2010 után felépítették. Egy éve arról beszéltek a Nemzetgazdasági Minisztériumban, hogy az átlagosan 250 ezer fős közfoglalkoztatotti létszámból nagyjából 100-150 ezer főt helyeznének el a nyílt munkaerőpiacon. Ez jól hangzott, főleg az óriási munkaerőhiányt elnézve, de a realitását illetően azért sok kérdés felmerült.

A közmunkások száma tényleg csökkent, tavaly január óta tartósan 200 ezer alatt van. Közben nőtt a foglalkoztatottság is, szóval a közmunkások akár az elsődleges munkaerő-piacon is megjelenhettek volna. Az Index azonban augusztusban egy kutatásra hivatkozva azt írta, a területi adatok ezt nem támasztják alá.

Tavaly a második negyedévben 40 ezer fővel csökkent a közmunkások havi átlaglétszáma. Ennek a 60 százalékát Kelet-Magyarország, 15 százalékát a középső régió, 35 százalékát pedig a nyugati országrész adta. Ehhez képest a foglalkoztatottságbeli növekedésnek csak 37 százaléka jött keletről, 39 százaléka nyugatról, 24 százaléka Pest megyéből.

Vagyis a keleti megyék sokkal több embert bocsátottak el közmunkáról, mint amennyivel növelték a foglalkoztatottságot. Ez alapján tehát a közmunkásoknak legfeljebb egy része tudott magának normális munkát találni.

 

Szerző: Szurovecz Illés / abcug.hu