h i r d e t é s


Mit lehet kezdeni egy olyan országgal, amelyik mindig a múltjára büszke, a jelenével meg nem mer szembenézni?

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Mit lehet kezdeni egy olyan országgal, amelyik mindig a múltjára büszke, a jelenével meg nem mer szembenézni?

2017. december 12. - 17:20

 

Már a mosógépet sem merem beindítani, mert félek, hogy a kifolyó csövéből üknagymamám fog előjönni egy mosóteknővel a kezében. 

A hasonlat butának vagy akár elképzelhetetlennek tűnik, de a bugyrom már annyira tele van az ország primitíven előadott múltjával, hogy a hányás ingere lassan erősebb lesz, mint a nyelésé!

A múltból megtudom, hogy Csurka és Torgyán nem volt ügynök, csak áldozat, az Antal József, Boross Péter által fémjelzett politikai kurzus áldozatai. A cselekvő megszégyenítőknek sem bátorságuk sem emberségük nem volt arra, hogy ezt a két embert méltóságban hagyják eltávozni az örök vadászmezőkre.

Csak mellékesen, Boros Péter belügyminiszter korában ki nem mondta a titkársága előtt Orbán nevét, csak egyszerűen, a fiamnak hívta.

Felvetődik a kérdés, hogy kik voltak azok, nem név szerint, hanem emberként, akik a rendszerváltás szabadságát, a politikai szenny szétfröcskölésére használták?

Bizonyára tudni lehet, kik őrizték és kik másították meg a dokumentumokat, vagy kik szervezték mögé a médiát, kik állították fel a folyamatosan jelenlévő és működő hazugsággyárakat.
Kiknek volt érdeke az, hogy a Turul madarak sűrű repülése lassan lehetetlenné teszi a szabad légiközlekedést az ország légterében. Az ősmagyarok Jézust magába olvasztó és őt elmagyarosító hülyeségei, kézen fogva a rovásírással, az össznemzeti butaság szimbólumává váltak.
A legszebb példák, István rendi társadalmának összekeverése a mával, a déli harangszó magyarosítása, az osztrákok sógorosítása, a labancok osztrákosítása, a Pákozdi-csata folyamatos beemelése a nemzeti emlékezetbe, a Don-kanyar szerencsétlen áldozatainak elfelejtése, a tisztikar és Horthy mosdatása, a holokauszt tragédiájának relativizálása, Rákosi elhallgatása, 56 folyamatos újraértelmezése, a tevékeny szereplők jelentős hányadának mellőzése, a Kádár korszak hiteltelen interpretálása, a napi politikai célnak megfelelően.

Miért is van erre szükség?

Mert a baj nagyobb, mint gondolnánk, a korrupció ha folyadék lenne, már nem látszana az ország, folyamatosan nő az államadóság, a devizahitelesek tömegesen elszegényedtek el, kiestek a középosztályból, a vidéket megeszi a szegénység, a jövőtlenségből is eredő kilátástalanság, a családi vagyonok teljes elértéktelenedése, a társadalmi csoportok közötti átjárhatóság megszűnése, az esélytelenség, a földtulajdon városiak kezébe kerülése, a föld hasznának a településről való elvitele, a munkanélküliség és munkátlanság, a hazudozás, kiskirálykodás általánossá válása, sok helyen a polgármesterek basáskodása…

A fel és fel nem soroltak eltakarása a cél, a múlttal lefedni a jövőt, a valamiért semmit adni, ez a regula, aki együttműködik és vagyona van, az isten, és a helyben élő helytartó után következik.
A stadionban együtt tudna ordítani a gazdag és a szegény, akkor, ha az utóbbi meg tudná venni a jegyét, nem beszélve arról a csekélységről, hogy nincs is miért bemenni.

Az egyházak eddig is megáldottak minden fegyvert évszázadokon keresztül, ma is áldásukat adják mindenre, amire a hatalom kér tőlük. Meg is érkezik a fizetség, felzúg a Mi Atyánk az iskolákban, reverendában és palástban jár az igazság, még ha adott esetben az ára, gazság!

Ehhez kell a múlt! Valamint a nemzeti butaság!

 

Karcos Harcos



h i r d e t é s


;