Nem szabad azt sugallni a választópolgároknak, hogy véleményt nyilváníthatnak
Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros Önkormányzata ne pályázzon a 2024. évi nyári olimpiai és paralimpiai játékok megrendezésére? - A Kúria a kérdés hitelesítését megtagadta.
Már biztosan nem lesz népszavazás a 2024-es budapesti olimpiáról, ezt ma hirdette ki jogerősen a Kúria a népszavazást ellenző kormánypárti politikusoklegnagyobb örömére.
Az indoklás szerint a feltenni tervezett kérdés
"azt sugallja, hogy a választópolgárok a pályázat beadásáról véleményt nyilváníthatnak",
holott azt már benyújtják, mire a szavazást le lehet vezényelni.
Igen, tényleg azt mondják, hogy
nem szabad azt sugallni a választópolgároknak, hogy véleményt nyilváníthatnak.
Azon túl, hogy ez milyen félelmetes üzenet az igazságszolgáltatás csúcsáról, az érveléssel több probléma is van.
Az olimpiai pályázati folyamat három lépcsős. Az első pályázati csomag beadási határideje ~3 hét múlva esedékes, ez előtt már tényleg nem lehet elintézni egy népszavazást. Ehhez képest a második pályázati csomagnak idén októberben, a harmadiknak 2017. februárjában kell elkészülnie. Addig azért beleférne egy népszavazás. (A 2008-as vizitdíjas referendum kérdéseit például 2007. október végén adta be az olimpiai népszavazást ma ellenző Tarlós István, a voksolás ~5 hónappal később, 2008. március 9-én volt.)
Az olimpiai pályázati folyamatból bármikor vissza lehet lépni, ilyesmire már egy csomó példa volt.
Az lehet érv, hogy sok pénzt költöttünk a pályázat első lépcsőjére, és azt ne hagyjuk veszni, de ez olyasmi, amit egy népszavazási kampányban az emberek meggyőzésére lehet felhasználni. Semmiképpen sem látszik olyanobjektív jogi körülménynek, ami alapján egy bíróságnak kellene lesöpörnie egy népszavazást.
Egyébként ha nem lehet népszavazást rendezni az olimpiáról, miután a pályázati folyamat elkezdődött, akkor logikusan csak előtte lehet. Amikor még bizonytalan, hogy egyáltalán akar-e Magyarország vagy Budapest olimpiát rendezni, tehát amikor nincs miről dönteni. Ezen az alapon ma be lehetne nyújtani népszavazási kezdeményezést a következő 100 év olimpiái ellen, hátha valamelyiket meg akarná rendezni a főváros.
1972-ben Colorado államban népszavazás utasította el az 1976-ra tervezett téli olimpia megrendezését. Ott nem, hogy a pályázat közben lehetett még népszavazni, a voksolás azután volt, hogy már nekik ítélte a játékokat a Nemzetközi Olimpia Bizottság.
Azóta, az elmúlt 44 évben egy olyan példát találtunk, ahol volt olimpiai népszavazás, a megrendezés pártiak győztek, és meg is rendezték a játékokat. 2003-ban Vancouver 62 százaléka mondott igent a 2010-es téli olimpiára. Ehhez képest az elmúlt években Krakkó, Hamburg, München, és Davos is visszalépett különböző olimpiai pályázatokból, miután a helyi választók a népszavazásokon nem támogatták az indulást.
Itthon egyébként egyáltalán nem volna lefutott ügy egy ilyen népszavazás, sőt, az elképesztő állami propaganda hátszelével jó eséllyel nyertek volna az olimpiát támogatók.
Viszont a a dolognak még így is lehetett volna politikai kockázata.
Ahol néhány fős civil szervezetek ellen is nagyszabású hatósági megfélemlítés megy, ott a kormánynak veszélyes egy ügy, ami összekovácsolja a kritikusait, és a nyilvánosság előtt zajló, elhúzódó vitát generál.
Magyarországon valószínűleg sikeresen lehetne azzal szavazatokat gyűjteni, hogy valaki semmi mást nem ígér, csak azt, hogy
"Mi mindent meg fogunk tenni az olimpia ellen."
Ennek az az oka, hogy tényleg erős érvek szólnak a rendezés ellen. Persze ez mától akadémikus, a Kúria biztosította, hogy ne lehessen olyan vita az olimpia rendezéséről, aminek eredménye keresztülhúzhatja a hatalom szándékait. Meg lehet ugyan próbálni más fogalmazással feltenni az olimpiás kérdést, de már a kötelező vasárnapi zárva tartásnál látszott, hogy ha nem akarnak valamiről népszavazást, akkor arról nem lesz.
Ettől viszont még tény, hogy olimpiát rendezni nem éri meg.
Eleve ezek a legdrágább óriásberuházások, ahol a költségek mindig (tényleg, egy oxfordi kutatás szerint az esetek 100 százalékában) túlszaladnak az eredeti terveken. Átlagosan 179 százalékkal.
Olimpiát rendezni nem éri meg olyan nagyvárosoknak sem, ahol egyébként már eleve van kb. elég szálloda, stadion, metró, stb. és végképp nem éri meg olyan helyen, ahol ezeket még mind meg kell építeni. Még a gazdaságilag legsikeresebbnek gondolt 1984-es Los Angeles-i olimpia is csak akkor volt nyereséges, ha a rendezés költségeibe nem számolják bele a közpénzt (az összes költség 11 százalékát), azzal együtt már nem érte meg a dolog.
Nem csak azért nem éri meg, mert egyre drágábbak az olimpiák (2012-ben Londonban csak a biztosítás költségei 463 milliárd forintot tettek ki), hanem azért sem, mert a bevételek egyre nagyobb része gazdagítja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. A tévés jogokból befolyó pénzből 1960 és 1980 között 4 százalék volt a NOB-é, 2012-ben viszont már 70 százalék.
A járulékos pozitív hatások sem mutatkoznak mindig, az olimpia évében, 2008. nyarán Pekingben és 2012. nyarán Londoban például kevesebb turista fordult meg, mint 2007-ben és 2013-ban.
Ezek miatt is egyre több országban mondanak nemet a rendezésre. Egy 2012-es holland állami tanulmány szerint a jövőben egyre inkább az autokratikusabb országok rendeznek majd csak játékokat, demokráciák egyre ritkábban.
A 2022-es téli olimpiára Oslo, Krakkó, Stockholm és az ukrán Lemberg visszalépése után már csak Peking és a kazah Almati pályázott, Peking nyert.
A rendezés egyre inkább olyan helyeken merül fel, ahol egyrészt nem kell megkérdezni az embereket, másrészt nem az számít, hogy az országnak megtérül-e a befektetett pénz, hanem az, hogy a megfelelő emberek jól járjanak a milliárdos beruházásokkal.
A Kúria mai döntése megint egy kis lépés abba az irányba, hogy Magyarország ilyen hely legyen.
