Nem történ semmi, azaz mégis?
A hányinger szintjére jutott magyar politika és közélet, olyan fokon borzolja az idegeket, hogy a világot csak megismerni akaró emberek számára, mára már szinte elviselhetetlen.
Ömlik a politika minden honnan, nem tud az ember kinyitni egy rejtvény újságot sem, hogy ne verje szemen egyből a bújtatott, vagy direkt politika.
A józan ész, a szabatos fogalmazás, a szakmaiság. mind eltűnt a bennünket körülvevő világból, csak a sunnyogó, svindlerek primitív szövegmondása jelenik meg.
Mantrázzák a szövegeket és kategorizálják az embereket, na nem felkészültség, tudás, egészségi állapot alapján, hanem csak egyszerű primitív feltétellel, velünk van vagy ellenünk.
pedig milyen jó lenne egy kis alkotó béke, a világos párbeszéd, a versengő és összemérő szellemi élet, a beszéd és a művészet szabadsága, a szellem virulása. Az látszik, hogy erre kicsi az esély, hiszen a leírt helyzetben az erő nem biztosít fölényt, a pénz csak szolgál és nem a pénzt szolgálják. A gondolat terem és termel, teremt, nem kiszolgál, fenn tartva a meg nem szolgált hatalmat.
Szeretném még egyszer megélni azt, hogy a szabadság szele, nem az ő, az én, az övék, vagy miénk, szabadsága, hanem mindannyiunké!