Nem úgy nálunk, ahol minél nagyobb a kockázat, annál vonzóbb a kormány számára, az pedig, hogy ezt a nép szívja meg, látszólag senkit nem érdekel.

Nagyon úgy tűnik, hogy Szijjártó Péter nem veszi különösebben komolyan külügyminiszteri hivatalával együtt járó felelősségét. Mit árulhat el közvetlen nemzetközi kollégái számára annak ténye, hogy bár egyértelmű ígéretet tett még decemberben arra vonatkozólag, hogy a Hogy Zhaid Naffa jordán tiszteletbeli konzul külügyi dokumentumait hozzáférhetővé teszi Demeter Márta LMP-s politikus számára, noha ezt azóta sem tette meg?

„Az ellenzéki politikus a lapnak (Magyar Nemzet) elmondta, Magyarországnak a Naffa tiszteletbeli konzulságát kezdeményező szóbeli jegyzékébe, illetve a kinevezéssel kapcsolatos iratokba szeretett volna betekinteni, amit jelzett is a külügyminiszter decemberi parlamenti bizottsági meghallgatásán. Szijjártó Péter ekkor azt ígérte, még aznap kap időpontot a betekintésre. Ám ez végül nem történt meg, ehelyett a külügy időhúzásba kezdett. Először arra hivatkozva tagadták meg az ellenzéki politikustól az időpont-egyeztetést, hogy csak 2003-tól állnak rendelkezésre az iratok, és „még keresik” az 1999-es szóbeli jegyzéket. Ám ezt az indoklást a külügy a politikus többszöri kérése ellenére sem volt hajlandó írásba adni. Később Demeter, bement a külügyminisztériumba, ahol Menczer Tamás kommunikációért és parlamenti koordinációért felelős helyettes államtitkár megígérte neki a helyzet gyors rendezését.” /Index/

Máris érthetővé válik, miért vonakodott oly sokáig digitalizálni, a mindenkori kormány az összes elképzelhető dokumentációt és adatállományt. Mert abban az esetben átláthatóvá válnának és lehetetlen, de legalábbis nagyon komplikált lenne kibújni ilyen kérdések alól. Ezt neked digitális adatfeldolgozás!

Lényegében egyik sajátos magyar jelenséggel leplezik a másikat. A pocsék, a 17. századot idéző adminisztráció lényegesen megnehezíti bármely kormányzat elszámoltathatóságát.