Ki évtizedig miniszterelnök volt a Balkánon, majd elvesztette a választásokat. Miközben már napok óta az ország területén tartózkodik, a hatóságok (el egészen a főkülügyérig) hümmögnek, majd köntörfalaznak, még arrébb meg hivatkoznak és diszkrétkednek.

Miközben a sajtó már azt is kiderítette, melyik hotelben szusszant meg a szökevény. Ki évtizedig miniszterelnök volt a Balkánon, majd elvesztette a választásokat. Rá két évre ellenfelei bekerítették: hivatali visszaélés, mondták, és ez két évnyi kockás fényt jelent – feltéve, ha a cellának van tetőablaka. Több mint félmillió euróért vásárolt szolgálati gépkocsit: márkásat és páncélozottat.

És e gördülő páncélszekrényt önös célokra is magával hurcolta. Az üzletből a forgalmazó is profitált, merthogy licit volt előtte, eljárásszerű. Ezekről a részletekről, meg még négy db. ügyéről Nikolának csakis úgy értesülhettünk, hogy lehallgatták. Illegálisan. De most, hogy nem ő van hatalmon, ez részletkérdés. Mint ahogy az is, miként jött át bokron-árkon és legalább két országhatáron. Mint pl. a déli magyar határ. Mely ezek szerint mégiscsak likacsos, szakszerűbben mondva szelektíven szellős.

(Akár a női öltözék, melyben – állítólag – Nikola álcázta magát, midőn a zöld határon/rendes átkelőn/hoppanáló bázison áthaladt) Biztonsági okok – ez a fogadó ország jelszava, s ennek rendeltetik alá minden kommunikáció, ezért kellett Nikolával kivételezni. Így kerülhette el, hogy a határzónában leadja menedék-kérvényét előírásos módon.

Az ekkor már hazájában és nemzetközileg köröztetett személy iratait egyenesen – és személyesen – a fővárosban iktatta. Kiadatásügyben aztán jól el lehet sakkozgatni a diplomáciai üzengetéssel, a precedensekre való hivatkozással, zaftosan értelmezett és átértelmezett nemzetközi joggal, humanitárius érvekkel, gazdasági érdekeltségekkel: megannyi félig ismeretlen tényező, amitől a képlet, ha nem is teljesebb, de garantáltan bulvárszagúbb lesz.

Most még az eljárásról sem döntöttek, hogy akkor ez rendes csigamenetben vagy galoppos ütemben zajlatik le; már nem is tudom követni, hányadik homályos tétele ez a történetnek.     

Nikola előtt két út áll; egyre kevésbé mesebeli: a.) hívei-pártfogói továbbszöktetik, és akkor igazi folytatásos lesz ebből, újabb fordulatokkal, sejtelmekkel és izgalmakkal, vagy b.)  megkapja a menekült státust igazoló passzust. Ha ez utóbbi, akkor megint ketté válik, de ez már ösvény: elnyúlik az eljárás, és közben a végső pecsétet szorongató tisztviselő abban reménykedik, hogy addig leülepednek az utórezgések vagy pedig év végéig lezajlik a dolog, és Nikola ott bont pezsgőt a Lánchíd korlátjának dőlve – hacsak idegenrendészetileg nem minősül fenyegetésre alkalmas, közpánikot keltő eszköznek az a butélia felhabzó nedű.

Szerző: Rostás-Péter István/ maszol.ro