A Duna jelenti az új törésvonalat az Európai Unióban: a folyótól keletre fekvő országok egy részében a korrupció és a független intézmények elleni politikai támadások aláássák a jogállamiságot,

ez pedig az európai integráció újabb hullámában másodrendű országokká teheti például Magyarországot

- emeli ki hétfői véleménycikkében a The Wall Street Journal (WSJ) publicistája. 

Sokan pedig úgy látják, hogy a Dunától keletre lévő országokban nem tartják kellően tiszteletben ezeket az értékeket.

Amint Simon Nixon írta, az aggodalmak középpontjában főként Magyarország áll, amelynek kormánya az utóbbi években számos ügyben összekülönbözött az Európai Bizottsággal.

A legutóbbi vitára a felsőoktatási törvény módosítása adott okot, amely a bírálók szerint a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) függetlenségének felszámolását célozza. 

Többek szerint "az elismert akadémiai intézmény elleni feltételezett támadás" újfent megkérdőjelezi Budapest elkötelezettségét a jogállamiság és a demokratikus értékek iránt

- emelték ki, emlékeztetve az uniós áthelyezési kvóták magyar elutasítására és a kormány Állítsuk meg Brüsszelt! kampányára, amely a Bizottság szerint hazugságokon alapul.

A szerző hangsúlyozta, hogy az unió hasonló problémákkal néz szembe Romániában és Bulgáriában, illetve kitért röviden a szerbiai helyzetre is.

A WSJ feltette a kérdést, hogy miként oldható fel a Rajna-menti és a Dunától keletre fekvő országok közötti feszültség.

A cikkben kiemelték: hatással lesz az EU jövőjére, hogy a francia-német tengely az unió egységét tartja-e szem előtt az integráció mélyítésekor, pragmatikusan szemet hunyva a jogállamisági aggályok felett, vagy megpróbálják az integráció következő szakaszát az euróövezet oszlopos tagjaira szabni, amelyekben nem vonhatóak kétségbe az alapértékek.

Mint írták, utóbbi lehetőség azzal a kockázattal jár, hogy másodrendű tagállamokká válnak a közép- és kelet-európai országok.

A német-francia tengely és a kilátások

A német-francia tengely törekvéseiről, az közös költségvetési, pénzügyminisztériumi és adósságkibocsátási elképzelésekről éppen tegnap nyilatkozott a német sajtónak Angela Merkel kancellár.

Merkel az egyik fontos, fejlesztendő területként jelölte meg a gazdasági és monetáris uniót (az eurózónát), amely lépéssorozatnak egyik központi eleme lenne az euróövezeti költségvetés és a közös pénzügyminiszteri intézmény megteremtése.

Itt elég erősen megjelenne az elképzelések szerint az, hogy a közös forrásokból azok kapnának pénzt, amelyek a meghatárotott szerkezeti reformokat végrehajtják.

A kondicionalitás elvét sokan forszírozzák már a "sima" uniós tagok megregulázása érdekében már a 2014-2020-as strukturális és kohéziós alapoknál is, de erre nincs igazán erős eszköze Brüsszelnek.

A múlt hétfőn megjelent európai bizottsági országspecifikus ajánlások betartását/be nem tartását nem lehet ezen források korlátozásával kikényszeríteni.

Ilyen keretekre leghamarabb csak a 2020 utáni újabb uniós költségvetési kasszában lenne mód, de ez ugye a nem eurózóna tagokra is vonatkozna, Merkel pedig egyelőre csak az eurózónán belüli tervekről ejtett el megjegyzéseket.

Az elmúlt hetekben több olyan hír is napvilágot látott, hogy a lengyel és a magyar kormány is aggodalommal figyeli a német-francia tengely integrációs törekvéseit és például a Miniszterelnökség államtitkára

azt is kijelentette, hogy a többsebességes EU lényegében az EU végét jelentené (a több sebesség egyébként már most is létezik, de ezek az utalások a még konkrétabban kimondott és megvalósított több sebességre utalnak).

Ezután pár nappal Matolcsy György jegybankelnök ugyanakkor arról beszélt, hogy meglátása szerint három-négy-ötsebességes EU-ra van kilátás és egyszerre kell a keleti, illetve a nyugati szempontokra is figyelni.

portfolio.hu