Ránézésre a Vénusz aligha tűnik ígéretes helynek az élet megtalálására. A felszíni hőmérséklet gyakran 464 Celsius-fok fölé emelkedik (ami elég forró ahhoz, hogy az ólom is megolvadjon) a szinte teljes egészében szén-dioxidból álló fojtogató légkörben, ahol a nyomás 92-szer nagyobb, mint a földi tengerszint közelében.



Sok tudós azonban úgy véli, hogy a felhők között, 48 és 60 kilométer közötti magasságban egy rejtett oázis lehet. Ott fent a nyomás kisebb, sokkal hűvösebb van, és több víz található a levegőben, ami mind-mind hozzájárulhat a mikrobiális kolóniák fennmaradásához, ám egyáltalán nincs egyszerű dolguk, hiszen koncentrált kénsavval kell megküzdeniük, azonban az MIT tudósai által felállított hipotézis szerint a felhőrészecskék némi menedéket nyújthatnak.



További olaj a tűzre, hogy 2020 szeptemberében egy tudóscsoport a foszfin nevű gáz kimutatásáról számolt be a Vénusz légkörében. Ez a molekula ritka a Földön, és általában csak anaerob mikrobák termelik, vagyis potenciális biológiai lábnyomnak számít, amelyet más bolygókon is keresni kell, arra azonban senki sem számított, hogy közvetlenül a szomszédos égitesten találják meg.



Sajnos a buborék néhány hónappal később kipukkadt, amikor egy másik kutatócsoport újra megvizsgálta az adatokat, és megállapította, hogy a jel mögött nem a foszfin, hanem a Vénusz légkörének egyik leggyakoribb összetevője, a kén-dioxid állhat. Akármi is legyen az igazság, úgy tűnik, hogy az egyetlen módja annak, hogy biztosan fényt derítsünk a rejtélyre az, ha visszamegyünk az Esthajnalcsillagnak is nevezett bolygóra egy űrszondával.

A Venus Life Finder Missions nevű projekt pontosan azt fogja tenni, amit a neves sugall: űrszondákat küld a Vénuszra, hogy az élet jelei után kutasson. A program a következő évtizedben három küldetést foglal majd magában, amelyek mindegyike az előzőek eredményeire épül. A csapatban az MIT, a Georgia Tech, a Purdue University, a Caltech és a Planetary Science Institute tudósai vesznek részt, és a Breakthrough Initiatives, illetve a Rocket Lab magánfinanszírozásával valósul meg.



Az első küldetés már 2023 májusában elindulhat a Rocket Lab Electron hordozórakétájával. Az Electron egy Photon nevű űrhajót bocsát majd a Vénusz felé, ezután egy kis szondát bocsát ki, amely belép a bolygó légkörébe. A szerkezet egy autofluoreszkáló nefelométer nevű műszert fog tartalmazni, amely egy ablakon keresztül lézerrel világít a felhőkre – ha vannak odakint szerves vagy összetett molekulák, azok a lézerfény hatására fluoreszkálnak majd.



A nefelométer a visszaverődő fény mintázatának mérésével azt is meg tudja állapítani, hogy milyen alakúak a cseppek. Ha tiszta kénsavról van szó, akkor a cseppeknek tökéletes gömböknek kell lenniük, így minden más típusú jel további bizonyíték lenne egyéb kémiai folyamatokra. A műszernek azonban nem lesz sok ideje az adatgyűjtésre – a felhők extrém kénsavtartalma akár három perc alatt tönkre tudja tenni a szondát.



A második misszió a tervek szerint 2026-ban lesz esedékes – lényegében egy ballonról van szó, amely egy-két hétig lebegne 52 kilométeres magasságban, és négy miniszondát helyezne ki a savasság és a vízgőztartalom mérésére. Végül 2029-ben egy ambiciózus harmadik küldetéssel koronáznák meg a küldetéssorozatot, amely megpróbálna körülbelül egy liternyi vénuszi légköri gázt befogni, és a mintát szigorúbb elemzés céljából visszaszállítani a Földre. (liner.hu)