B.-től egy barátja, egykori kollégája 2017-ben minden előzmény nélkül megkérdezte, nem akar-e esetleg végrehajtó lenni. Soha nem beszéltek ilyesmiről, és B.-nek nem is szerepelt a tervei között. Ez a bizonyos régi barát, nevezzük F.-nek, akkor egy Schadl György nevű végrehajtó irodájában dolgozott. 2017 volt, B.-nek fogalma sem volt, hogy Schadl kicsoda, milyen szerepe, kapcsolatai vannak a végrehajtói világban.

F. „azt mondta nekem, hogy el tudja intézni azt, hogy végrehajtó legyek, ennek azonban az a feltétele, hogy a leendő végrehajtói irodám osztalékának a felét neki kell, hogy kifizessem” – áll B. gyanúsítotti vallomásában. B. ugyanis végül belement a bizniszbe, ennélfogva ma már a Schadl–Völner-ügy gyanúsítottja.

Az ügyészségi nyomozóknak tett vallomásai több másik vallomással együtt a Telex birtokába jutottak, a Schadl-ügyről írott első, a minisztériumi dolgozókról szóló rész után a végrehajtók és végrehajtó-helyettesek szemszögéből mutatták be a Schadl György és Völner Pál által működtetett korrupt rendszert. A neveket, helyszíneket nem tették beazonosíthatóvá, mert a rendszer működésének megértéséhez nem szükségesek.

De vissza B.-hez. Állítása szerint F. mondta meg neki, hogy melyik öt helyre pályázzon, majd „már két héttel azelőtt jelezte, hogy jó eséllyel X város lesz az én helyem, mielőtt felhívtak volna a minisztériumból”.

Hirtelen módosul a megállapodás

B. tehát nyert, ám ekkor hirtelen változott a helyzet: a régi barát már nem a jövőbeni éves osztalékok felét kérte, hanem azt mondta, a pénz harmada menne Schadl Györgynek, a maradék kétharmadot pedig felezné B. és F.

„Én ekkor már úgy éreztem, hogy nem tudok ebből kiszállni, így ezeket a feltételeket elfogadtam”, áll B. vallomásában, de hozzátette, ő közvetlenül soha nem beszélt Schadllal, legfeljebb általános szakmai ügyekről nagyobb szakmai társaságban, de pénzről ekkor sem.

B. így 2017-ben végrehajtó lett, az irodája beindításához F.-től kapott „13 vagy 16 millió forint” kölcsönt, a pontos összegre nem emlékezett a vallomásában. Vett egy Suzukit a munkához, számítógépeket, bútorokat az irodába, majd idővel visszafizette a pénzt.

2018-ban F. újra jelentkezett, hogy „jó lenne osztalékelőleget felvenni, mert kellene neki a pénz”, a „neki” szóval egy harmadik személyre utalva. De a megállapodás megint egyoldalúan módosult: Schadl F. útján jelezte, hogy egyharmad pénz Völner Pálnak megy, úgyhogy az elosztás úgy változott, hogy a régi barát eltenné az összes osztalék háromnegyedét, a maradék egynegyed maradna B.-nél.

„Ekkor már tartottam dr. Schadl Györgytől, hogy a kapcsolatai és a befolyása segítségével esetlegesen bosszút tud rajtam állni, amennyiben ellenszegülök”, vallotta az egyoldalú módosításról B.

A férfi a pénzt mindig készpénzben vette fel a banktól, eleinte egy összegben, majd később már részletekben, és adta át a „barátnak”, azaz F.-nek a nagyobb részét. Okiratot a pénzátadásokról nem készítettek, tanú nem volt. 2020-tól az egyik pénzátadásra F. el akart hozni egy nagydarab férfit is, aki a pletykák szerint Schadl testőre volt, de B. azt kérte, hogy ne legyen ott senki.

Voldemort, az Alaptan és Apa

B. 2018-tól évente 50-100 millió forintot fizetett ki. Vallomásában azt állította, félt attól, hogy ha nem fizet, Schadl ellehetetleníti a végrehajtói munkáját. F. is tett arra utalást, hogy Schadl „így intézi azokat, akik nem úgy viselkednek, ahogy ő elvárja”.

„Mesélte, hogy

dr. Schadl György szavajárása közé tartozott az, hogy »Alaptan: Aki nem hajlik, az törik«”,

illetve azt is mondta Schadlról F., hogy bosszúálló típus. Egy másik szavajárása pedig állítólag az volt Schadlnak, hogy Apának nevezi Völner Pált.

B. az ügyészség nyomozása szerint 2018 őszétől 2021 nyaráig összesen 190 575 000 forintot fizetett ki F.-nek.

„Azt, hogy F. mennyit adott Schadlnek, azt csak ő tudja”, kommentálja a vallomásában ezt az összeget B.

B. 2019 körül kapott egy üzenetet Schadltól, hogy ha majd felajánlanak neki egy bizonyos új körzetet helyettesítésre, akkor azt mindenképpen fogadja el. B. állítása szerint nem mondhatott nemet, egy ideig helyettesített az említett körzetben úgy, hogy az onnan beérkező pénz is „leadós” volt, majd pár hónap múlva egy többszemélyes, kedélyes ebéden Schadl bemutatta neki a körzet új végrehajtóját.

A gyanúsítotti vallomás szerint ezután B. és a körzet új végrehajtója egy közjegyzőnél papíroztak le valamit éppen, és arról beszélgettek, milyen volt helyettesíteni (B. szerint borzasztó), mire az új végrehajtó azt mondta:

reméli, Voldemort nem fogja arra kérni, hogy ő is helyettesítsen.

A vallomásban szó van arról is, hogy a végrehajtói szakmán, Schadl ismerősein hogyan söpört végig a 2021. november 5-i házkutatás. A rendszer szereplői egymást hívogatták, érdeklődtek, ügyvédekről beszéltek.

B.-t például egy gimnáziumi osztálytársnője hívta fel, akinek a férje ismert egy végrehajtót Schadl köreiből. A gimnáziumi osztálytársnő ennyit mondott a telefonba: „idetettek egy papírt, hogy olvassam föl neked. A főnököd azt üzeni, hogy személyesen találkozz XY-nal (F. élettársával), azonnal szerezzenek ügyvédet.”

110 millió kápéban

A nyomozók tanúként meghallgattak egy olyan végrehajtó-helyettest is, aki az egyik meggyanúsított, és a sajtóhírek szerint letartóztatott végrehajtó mellett dolgozik, illetve dolgozott.

Azt mondta, a főnöke az irodából 2020-ban 110 millió forintot vett ki osztalékként, illetve később is vett ki több részletben több 10 milliós osztalékokat.

A 110 milliós osztaléknál fültanúi voltunk, amikor a Budapest Banktól felhívták, hogy miért készpénzben vette ki ezt a nagy összeget, amire ő felháborodott, hogy mi köze ehhez a banknak.

A százmilliós összegek ellenére a végrehajtó nem élt nagy lábon. A munkatársa szerint nem vett ingatlant, bérleményben lakott, más nagyobb beruházása sem volt. „Ha ez az összeg tényleg az övé lett volna, akkor azt valahogy mi észrevettük volna az ezt követő időszakban. […] Nem igazán érdekelte, hogy hogyan lehetne növelni az iroda bevételeit. […] Azt éreztük, hogy nem úgy viselkedik, mint egy cégvezető, mint akinek a saját bevételének a növekedése lenne fontos” – áll a kolléga vallomásában.

Aztán Schadl „eltűnése” után a végrehajtó többször is az iroda különböző részein hagyta a telefonját, amire a kollégái azt hitték, hogy véletlen, de rájöttek, hogy attól fél, lehallgatják. Végül a végrehajtó is „eltűnt”.

Gyanúsítotti vallomást tett a végrehajtói kar hivatalának magas pozícióban lévő munkatársa is. Azt mondta, 2016–2017 körül lett neki világos, hogy Schadl minisztériumi kapcsolata Völner Pál, „teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a pályázatokkal kapcsolatosan az elejétől kezdve az ő szava a döntő”. Annak ellenére is, hogy akkor még nem tartozott a végrehajtás Völner alá a tárcánál. A befolyásuk abban is megnyilvánult, hogy formálisan a hivatal feladata volt meghatározni, hogy hova írjanak ki pályázatot, de valójában ezt is Schadl és Völner döntötte el.

Nagyon rövid időn belül rám szóltak a minisztériumból

A gyanúsított a vallomásában ezután végigmegy azokon a végrehajtói pályázatokon, amelyek iránt a nyomozók érdeklődtek. (Emlékeztetőül: egy végrehajtói pályázaton a pályázó kap objektív pontszámokat, és egy meghallgatáson szubjektív pontszámokat is. Utóbbit a végrehajtói kar és hivatal, valamint az Igazságügyi Minisztérium embere állítja össze. Az összpontszám alapján a legjobb jelölteket felterjesztik a minisztérium felső vezetői, „aláírói” szintjére, ahol a kinevezés történik. Hogy ezt hogy élték meg minisztériumi oldalról, arról itt olvashat.)

A kulcsmondatok mindegyiknél hasonlók:

• „Már a meghallgatás előtt jelezte XY, hogy a következő pályázóra figyeljünk oda, ne tegyünk fel neki túl nehéz kérdéseket, mert baráti pályázó.”
• „Az első körben kapott pontokkal még valószínűleg nem került volna be a felterjesztett nevek közé, ezért valóban több pontot írtam be neki.”
• „A pontjai alapján nem valószínű, hogy a vonal fölé került volna, ezért ebben az esetben is olyan pont lett számára meghatározva, hogy […] fel lehessen terjeszteni.”
• „Szóltak már a meghallgatás előtt, hogy XY-nal is kedvesen kell bánni. […] Schadl kérésére őt jelöltük meg, mint kinevezésre javasolt.”

A vallomása szerint a hivatali munkatársban ekkor már felmerült, hogy Schadlt „feltehetően anyagi érdekek motiválják ezeknél a kéréseknél”. Ugyanő azt is állítja, több esetben is javasolta a minisztériumnak, hogy más embert válasszanak a felterjesztettek közül, mint Schadl jelöltje, de ez sosem történt meg.

Érdekes, hogy egyszer sem próbált meg magyarázatot adni a minisztérium. Természetesen ez csak egy normálisan működő rendszerben lett volna elvárás, azonban ez távolról sem volt az, így én sem vártam el egy ilyen tájékoztatást.

A gyanúsított azt mondta erről, hogy akkor már tudta, Schadllal „nem célszerű ujjat húzni”, illetve azzal nyugtatta magát, hogy a jogszabályi rendelkezések szerint egyébként is köteles figyelembe venni a végrehajtói kar elnökségének véleményét.

„Azt is érteniük kell – mondja a férfi a nyomozóknak –, hogy én próbáltam néha Schadl ellen menni, és nem figyelembe venni, amit mond, de olyankor nagyon rövid időn belül rám szóltak a minisztériumból, hogy nagyon rosszul gondolom.” (Telex)