Macron a szavazatok 65 százalékával nyerte meg a francia elnökválasztást, és nem sokkal később nagy fölénnyel nyert a törvényhozási választásokon az En Marche! nevű mozgalma is.

Utóbbi azért fontos, mert új pártszervezetként elsősorban Macron népszerűségéből táplálkozott.

És hol van most Macron? 36 százalékon. A francia szavazók ekkora arányban elégedettek Macron teljesítményével.

Forrás: 24.hu

Ehhez képest Donald Trump jelenleg 38 százalékon áll, ami az amerikai elnökökhöz képest egészen rossz arány. Ez egyébként nem a normális menetrend, rosszabb ugyanis, mint az előző három köztársasági elnöké volt ennyi idő után.

Macron amúgy rekorddöntésben elég erős, hiszen ő az ötödik köztársaság legfiatalabb elnöke is. Persze még nem tart ott, ahol Hollande tartott, hiszen őt az elnöksége végén már csak a franciák négy százaléka támogatta.

Arra, hogy ez miért van, visszatérünk.

Macront tényleg úgy üdvözölte mindenki, mint aki Európa megmentője lehet. Ez egyébként érthető is, hiszen a centrista politikust úgy választották meg, hogy nemcsak választott hivatala nem volt korábban, de kifejezetten fiatal is, ráadásul tökéletesen szembemegy az elmúlt évek politikai irányváltozásaival.

Különösebben nagy balhéja nem volt, a hirtelen és durva népszerűségvesztés több apró oknak köszönhető. A Vox egészen jól összeszedte a négy legfontosabbat.

Például, hogy összeveszett a hadsereggel

Pierre de Villiers tábornok 2014 óta fezeti a gazdag és büszke hagyományokkal rendelkező francia haderőt.

Macron elintézte, hogy lemondjon. Ami azért is durva, mert Villiers eleve azért maradt a posztján, mert Macron a kampányban azt ígérte, hogy növelni fogja a hadsereg költségvetését.

Ehhez képest amikor hatalomra került, rájött, hogy ezt nehéz lesz úgy megcsinálni, hogy közben betartja az Európai Unió elvárásait a háromszázalékos hiánnyal kapcsolatban.

A vége az lett, hogy a hadsereg nemhogy több pénzt nem kapott, de majdnem egymilliárd euróval vissza is vágták a költségvetését.

Villiers erre lemondott, de Macron nem volt képes szerényen győzni, konkrétan kijelentette:

Ha a köztársaság vezetője és a fegyveres erők vezetője között összetűzés van, akkor a fegyveres erők vezetője lecserélődik.

Szerény.

Macrontól semmiképp nem volt jó döntés, hogy nyilvánosan rendezze le ezt a vitát, és hogy még bele is rúgjon a tábornokba. Egy másik visszavonult tábornok konkrétan leerdoganozta Macront, utalva ezzel arra, hogy a török elnök hasonlóan jól kezeli a kritikát.

Egyébként nem ez volt Macron egyetlen szerénytelen kinyilatkoztatása.

Összeveszett a sajtóval is

Lemondta a Bastille napi, hetvenes évek eleje óta szokásos sajtótájékoztatóját, és egy elnökhöz közeli forrás arra hivatkozott, hogy

Macron komplex gondolatmenetei nem igazán működnek együtt az egyszerű kérdés-felelet újságírással.

Aztán kinevezett egy First Lady-t

A francia politikai rendben nincs First Lady. Az elnöknek van egy felesége, és kész. Ennek a feleségnek pedig nincs olyan politikai szerepe, mint az Egyesült Államokban. Macron megpróbálta ezt megváltoztatni.

Az elnök feleségével eleve tele vannak az újságok a választások kezdete óta, Brigitte Macron ugyanis 20 évvel idősebb az elnöknél.

Tanárként dolgozott abban az iskolában, ahol Macron tanult.

Eddig alapvetően szimpatizált is vele a francia sajtó, és azt is kiemelték, hogy amúgy fontos és okos tanácsadója az elnöknek politikai kérdésekben.

Forrás: 24.hu

Macron ezt hivatalossá akarta tenni, és fizetett állást szeretett volna adni First Ladyként a feleségének.

Éppen azután, hogy a hagyományos konzervatív jelöltet, Francois Fillont pont az csinálta ki a választások idején, hogy eurószázezreket fizetett a feleségének olyan munkáért, amit lehet, hogy el sem végzett.

Ráadásul az En Marche! épp azon dolgozik, hogy törvénnyel tiltsák be a közeli rokonok alkalmazását. Nyilván leálszentezték Macront is a húzásért. Mostanra az elnök kihátrált az egész ötletből, de ehhez kellett 300 ezer aláírás is egy petíción, ami követelte ezt.

Mégis, mintha Macron sokszor nem érezné, hogy mi a helyzet körülötte.

Iszonyúan elitista

Persze nehéz lenne nem annak lennie, születése óta a legelitistább helyeken végzett.

Középiskolába az École nationale d’administrationba járt, ami a francia elit hagyományos képzője, az ország egyik legelitebb középiskolája. Utána pedig a Sciences Po-ra járt egyetemre, ami ugyanez egyetemből. Még utánább pedig befektetési bankár lett, aminél kevés elitebb szakma van.

Mindezt úgy, hogy közben beterjesztett egy olyan adócsomagot, amelyben az adókedvezmények 46 százalékát a leggazdagabb 10 százalék kapná meg, és eltörölt néhány hátrányos helyzetű diáknak és dolgozónak szánt szociális támogatást. Nehéz így nem elitistának tűnni.

És még hátra van Macron legfontosabb ígérete, a munka törvénykönyvének reformja is. Franciaországban elég erősek a szakszervezetek (kevésbé, mint régen, de még mindig jobban, mint bárhol máshol), és nagyon nehéz kirúgni, vagy felvenni embereket.

A francia cégek ezért inkább nem is vesznek fel, akkor sem, ha amúgy szükségük lenne a munkaerőre. De Franciaország azért hagyományosan gazdaságpolitikában elég baloldali hely, Francois Hollande is úgy nullázta le magát, hogy túl későn és túl gyengén esett neki a munka törvénykönyvének.

Azért érdekes lesz látni, mi történik majd Macronnal, ha a harminc százalékos zuhanás után nekiáll a neccesebb politikai feladatoknak is. Egyébként a vele szimpatizáló szakértők azt mondják, hogy ugyan durván hangzik, hogy Macron népszerűtlenebb, mint Trump, azért a helyzet ennyire nem rossz.

Trump népszerűtlensége állandó, Macron viszont kevésbé megosztó ember, ezért ez egy “puha népszerűtlenség”, amiből még fel lehet állni.

24.hu