h i r d e t é s

Kásler, egy orvosbáró sikere?

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

Kásler, egy orvosbáró sikere?

2018. augusztus 14. - 08:10

A dilemma jogos, ha azt vesszük alapul, hogy Kásler Miklós a kormányt is előszeretettel szolgálja ki és még szakmai elismertségét sem fél kockáztatni, ha azzal jól megszokott luxusát biztosítva érezheti.

De az egykor talán szimpatikusabb elveket valló „belügyelő” sem csak úgy született bele a Fidesz kegyeibe.

Az egészségügyi-szociális szektorban 2017-ben emelkedtek a bérek, de a havi átlagkereset így is 200 ezer forint alatt maradt.

A legjobban kereső egészségügyi szakdolgozók bruttója 400 ezer forint körül volt.

Akadtak azonban olyanok, akik a nagy átlag 20-25-szörösét tehették zsebre.

Kásler Miklósnak, az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezető miniszternek 2017-ben –, amikor még az Országos Onkológiai Intézet főigazgatói székében ült – 4,75 millió forintos hivatalosan bevallott havi bruttó jövedelme volt. Már írtunk róla, hogy hiába kérdeztük kitartóan a minisztériumot, hónapok óta nem árulják el, hogy az egészségügy kormányzati felelőse hogyan tudott összeszedni ennyi pénzt. /24.hu/

Fontos és köztudott tény, hogy az egyes gyógyszergyárak megtámogatnak egy-egy orvost, hogy az termékeiket favorizálja, a dolognak van hátulütője. Példának okáért, ha még nem teljes egészében bevizsgált gyógyszerről van szó. Persze erre lehet törvényt hozni, de mi van abban az esetben, ha egy orvos a kedvező támogatások kedvéért azoknak is felírja a receptet, akiknek arra egyébként semmi szükségük, vagy kifejezetten káros állapotukra nézve. Az erre vonatkozó törvényi szabályozás legalábbis obszcén és cinikus.

Az állami egészségügyben az elmúlt években, évtizedekben hatalmas szakadék alakult ki: miközben szakképzett ápolók és orvosok tömegei hagyták el az országot a megszégyenítően alacsony bérek miatt, egyes vezető pozíciók birtokosai olyan keresetre tehettek szert, amely a nyugati országok elitjében is versenyképes lehetne. A Mercedesekben, ingatlanokban realizálódó milliók egyik – és nem az egyetlen – forrását a külföldi gyógyszercégek biztosították.

A klinikai gyógyszervizsgálatok (más néven gyógyszer study-k) egészen a legutóbbi időkig jelentős magánvagyonokat generáltak, és csak elenyésző részben járultak hozzá a költségvetési intézmények bevételeihez.

A klinikai vizsgálatok a vadonatúj, innovatív gyógyszerek piaci megjelenését megelőző főpróbát jelentik. Ilyenkor sok páciens bevonásával, néha több országban párhuzamosan nagy csoportokon vizsgálják a hatóanyagok működését.

Ez lenne a titok? És ha igen, vajon hány ilyen kísérletért járó pénzbeli juttatást nyelhetett le emberünk?