• Mi legyen az álláspont, valamennyi gazdasági, termelő-szolgáltató tulajdonformában, a tulajdonosi funkciók társadalmi (és állami) ellenőrzéséről?[1]
• "Nem a társadalom van a gazdaságért, hanem fordítva. Ez alapozza meg a politika "primátusát", a közösségre "veszélyes" gazdasági érdekekkel szemben”.
• A társadalmat lehet, de nem szabad a gazdaság veszteséges üzletágának tekinteni a kormány gazdaságpolitikájában és társadalompolitikájában. A társadalom, a természeti adottságokkal együtt valamennyi gazdagság forrása.
• A politikai irányítás szempontjából fontos, de nem elsődleges, hogy az állam pénzügyi rendszerét milyen elmélet alapján alakítsa. Ennél fontosabb, hogy milyen törvényekkel és egyébeszközökkel, valamit hogyan akarja az állami szolgáltatások finanszírozását megoldani.
• Az újglobalizáció mai formája a nemzetek jólétének érdekeit hangsúlyozza, aminek feltétele a globális gazdasági növekedés irracionalitásba nyúló forszírozása, a természeti környezettel, az emberi tőkével történő mértéktelen pazarlás és szellemi, kulturális destrukcióval.[2]
• A Munka Törvénykönyvéneknek az emancipáció és társadalmi igazságosság figyelembe vételével történő, munkavállaló centrikus átalakítása, Részvételi Törvény előkészítése és bevezetése, a preventív munkaadói-munkavállalói érdekvédelem feltételeinek államilag támogatott javítása. (Itt a nemzetközi tapasztalatok és gyakorlat fontos, de kritikai értékelését is el kell végezni![3]
• A participáció (gazdasági demokratizmus) állami törvényi és szakszervezeti intézményeinek koncepciója.  Magyarországon gyakorlatilag nem létezik a participáció intézménye, csupán elemeiben, ami értelmetlen, látszatjogokat biztosít vállalati és üzemi szinten. A felsőszintű érdekegyeztetés (Érdekegyeztető Tanácsnak nevezett intézmény, ami az érintettek kirekesztésének eszköze az érdekegyezkedésből. A rendszerváltozást követő években a gazdasági rendszer, a tulajdonviszonyok átalakításának adekvát, de csak taktikai eszköze volt, ma már, legalábbis ebben a formában, nincs társadalompolitikai értéke)  a hitleri és az olasz fasiszta éra rosszemlékű találmányának öröksége: a munkavállalói, demokratikus érdekek és jogok semmibe vételének intézményes színtere.
• Éppen ilyen ok és más meggondolások miatt, Németországban az un. „koncertált akciókat”, ami a magyarországi ÉT-nek megfelelő intézmény, nem működtetik, illetve csak kivételes válságok idején, ideiglenesen hívják életre
• Az EU a világ legnagyobb „belső piaca”. Az európai gazdaságban kötelezően rendezni kell a munkavállalói jogok helyzetét, a kiszolgáltatottság megszüntetését, a munkavállalói részvételi jogok intézményeinek létrehozását az EU szintjén is.
• Azért, hogy a legalacsonyabb vállalati költségekért folyó „háború” ne tudja a nemzetállamokat romba dönteni, szükséges az Európai Unióban a minimálbérek egységes megállapítása, ami egyszersmind támogatja a munkaerő ésszerűbb munkapiaci allokációját a humánus, honi létfeltételek biztosítását.
• A gazdasági növekedés „ésszerű” határainak betartása, ami összefügg az ökológiai egyensúly, a környezetvédelem globális problémáival.
• A szocialista, szociáldemokrata, baloldali alapértékek: a jogállami igazságosságra és a szegénység következményeinek kizárólag szociális gondoskodással való enyhítésére.
• A nemzetközi kapcsolatokban, a politika, a demokratizmus prioritása a gazdasági érdekekkel, monopóliumokkal szemben, ami az EU országival közös erőfeszítéseket igényel. A gazdasági globalizációt lépésről-lépésre egyeztetett nemzetközi és nemzeti politikai ellenőrzés alá kell vonni, a demokratizmus és igazságosság morális és törvényesített követelményei alapján. A globális gazdaság számára közömbösek tevékenységének helyi társadalmi következményei. Nem látszik visszafelé vezető út a 19. századi nemzetállamok keretei közé, nem is tűnik ésszerűnek.
• A neoliberális doktrínák minden közösségellenes megnyilvánulását a gazdaságban és a szociális szférában az államnak meg kell akadályoznia. A gazdasági liberalizmus és neoliberalizmus a monopolhelyzetben lévőket kedvezményezi, ami a szociális válság, a társadalmi konfliktusok szélsőséges megnyilvánulásait eredményezi. Hosszabb távon ellentétes a gazdasági és a társadalmi érdekekkel, az emberiség globális problémáinak megoldásával. A társadalmi anomáliákat és gazdasági válságokat „konzerválja”. Ebből is következik: a baloldali politikai pártnak (is) kötelessége gondoskodni, hogy a mai gyakorlattól eltérően, ne válhasson piaci áruvá, ami nem piaci áru: a jog, a biztonság, az oktatás, az egészségügy, a kultúra, a természeti környezet.
• A mai jogrendszer (ha egyáltalán rendszer), konzerválja a válságot előidéző gazdasági és politikai viszonyokat. Ezért felül kell vizsgálni, a párt értékei és céljai alapján át kell alakítani. Ez érinti az alkotmányozás kérdését is, mivel pillanatnyilag Magyarországon „rendkívüli állapot” van, az állam 20 éve tartó cselekvésének hiányoznak alkotmányos alapjai. (Veszélyes lehet).
• A mai jog a „természetes személyek” és főleg a „jogi személyek gazdasági, politikai devianciája iránt tanúsít türelmet, az állami, politikai intézmények pedig gyakran szolidaritást. Ugyanezt a toleranciát nem lehet elvárni a társadalom többségétől, akik egzisztenciálisan fokozódó problémákkal néznek szembe.
• A fenntarthatóság, a globalizálódás és az ökológiai válság hatásainak 21. századi követelménye, aminek meg kell jelennie mind a gazdasági, mind pedig a politikai tevékenységben, programokban. A rövidtávú, a természeti környezetet romboló haszonelvűség ellentmond a hosszú távú globális nemzetgazdasági, vállalati logikának is.
• Az emberi társadalom és a faj Az arányos mértéket a gazdaság és a társadalom fenntarthatósága, életképessége, fennmaradása határozza meg. Ennek hiányában a természeti környezet védelme nem jeleníthető meg alapvető közgazdasági, gazdaságpolitikai prioritásként, legfeljebb propagandaként, nem megállítható az ember, a társadalom ökoszisztémájának pusztítása.
• Ma már általánosan elismert, az EU állásfoglalásaiban többször is nyilvánosságra hozták, hogy a nem tartható fenn a jelenlegi, üzleti gyakorlat alapján. Beláthatóan káros, esetleg katasztrofális ökológiai következményei lesznek.
• Kezdeményezni kell egy nemzetközi, regionális az igazságos gazdasági, társadalmi világrend létrehozása érdekében. Ebben a folyamatban, nem csak, mint kezdeményező, hanem a többi „baloldali” értékek iránt elkötelezett párttal együtt kell működni. Ez egyúttal a világbéke tartós megőrzésének feltétele is lehet.
• A pénzpiacokon folyó ellenőrizetlen tőkemozgások teljes nemzetgazdaságokat veszélyeztetnek. Meg kell teremteni ezeknek a piacoknak hatékony, nemzetállami és nemzetközi ellenőrzését. Ebben az összefüggésben sem igazolható
• Magyarországon, az EU-ban is, mindenfajta erőszakos cselekményt a jog szigorú ellenőrzésének kell alávetni. Más erőszaktípusokhoz hasonlóan, szankcionálni kell az államhatalom önkényes, erőszakos cselekményeit, amíg az államhatalom főbb szintjein a monopóliumok egyoldalú befolyása érvényesülhet. Erős, társadalmi ellenőrzés nélkül az erőszak monopóliumát az államhatalom sem gyakorolhatja. Elfogadhatatlan minden olyan államhatalmi gyakorlatot,
• Csak gazdagok érdeke szegény államot fenntartani. (SPD, Hamburgi Program). Az állami feladatok finanszírozásában a vállalatok és a magángazdaságok kötelesek saját képességeik mértékében részt vállalni. Tarthatatlan, hogy a teljes, éves központi állami költségvetés bevételeinek forrása Magyarországon épp úgy, mint az EU tagországaiban, 80% körüli arányban az SZJA és a végfogyasztói ÁFA.
• A globalizálódás következményei miatt a piaci viszonyokat globális ellenőrzés alá kell vonni, államilag is, ami egybehangzik a munkavállalói, határokon átnyúló, hatékony érdekvédelem képességeinek kialakításával, ennek állami, politikai támogatásával. A gazdasági versenyt támogatjuk, amennyire lehetséges, a szabályozó államot olyan mértékig, amennyire szükséges.(SPD Hamburgi Program).
• A fenntartható társadalmi evolúció (ha lehet, ne használjuk a fejlődés kifejezést, bizonytalan fogalom, komolyabb szakirodalomban és szóhasználatban – éppen ezért – „fenntartható evolúcióról és fenntartható minőségi növekedésről” beszélnek) alapja a tudomány, az oktatás, a technikai innováció. A fenntartható minőségi növekedés teremti meg az alapját a szegénység, a társadalmi kizsákmányolás és a természeti erőforrások kizsákmányolásának.
• Ahhoz, hogy a globális világ valamennyi résztvevőjének sikere lehessen, szükséges mindennemű kirekesztés és a nemzetállamokon belül, „párhuzamos társadalmak” kialakulását megakadályozni. A magántulajdon társadalmi kötelezettséget is jelent.
• A magántulajdonnak és használatának is egyetemlegesen a közösséget is szolgálnia kell.
• Ennek érdekében is intézményesíteni kell a munkaadói, munkavállalói együttműködés igazságos, kötelező és ésszerű formáit, Ez az egyik alapja a társadalmi béke, az érdekek és értékek kölcsönös tiszteletben tartásának, a gazdasági és társadalmi konfliktusok megelőzésének is.
• Az állami adózási politikának arra kell irányulni, hogy a pénzpiacokon és a részvénypiacokon, a rövidtávú befektetések nagyobb adóterheket viseljenek és kedvezményezni kell a hosszú távú befektetői elkötelezettséget.
• A fenntartható gazdasági evolúció és a fenntartható minőségi növekedés igényli a növekvő állami beruházásokat az emberi tőkébe, az oktatásba, a nevelésbe, a kultúrába.
• Nem tartható fenn, hogy a vállalkozások nem fizetnek adót, nem járulnak hozzá az állami szolgáltatások általuk is igénybe vett finanszírozásához, mert romba döntik az állami költségvetést.(Hamburgi Program).
• A foglalkozást, foglalkoztatást össze kell egyeztetni a család nélkülözhetetlen funkcióival. A teljes foglalkoztatás alapja a lehetséges fenntartható, minőségi gazdasági növekedés, ellenőrzött és koordinált munkaerőpiac, oktatás, nevelés és családpolitika, valamint az államilag támogatott, a közösség szempontjából kiemelten fontos közmunkák biztosítása. Továbbá: rugalmas munkaidő, munkaidő csökkentési politika, ami több ember számára, de igazságtalanul meghatározott anyagi hátrányok nélkül lehetővé teszi a munkavállalást.
• Az oktatás-nevelés állami, politikai támogatása mellett, az EU tagországai által elfogadott, képviselt stratégia szellemében, hosszabb távon biztosítani kell az emberi beruházások, az emberi tőke elkülönített megtérülésének (amortizációjának) feltételeit.[4] A minimálbéreket az EU valamennyi tagországában megközelítően egyenlő nagyságban biztosítani kell. (SPD, Grundsatz).
• A társadalom és az állami, központi költségvetés kárára folytatott foglalkoztatási és szükséges. Fel kell adni az állam az olcsó munkaerő értékesítésével, miközben az „imádkozó sáskák”, a monopóliumok fizikailag, szellemileg, morálisan, kulturálisan és egzisztenciálisan a kényszerfogyasztás minimum szintjére szorítják az emberi tőke minőségét.[5] (SPD Grundsatz).
• Magyarországnak nincs foglalkoztatáspolitikája.[6] A foglalkoztatáspolitikát rendszerben kell értelmezni a társadalom biológiai és társadalmi reprodukciójával, aminek csak egy szegmense a munkavállalás és a foglalkoztatás. A foglalkoztatáspolitikának minimum a következő dimenziókat kell egységes szemléletben, stratégiai irányítással, kormányzati egységes intézményi keretek között szervezni.
• A munkaszerződésekben rögzített jogviszony a munkáltató és a munkavállaló között, egyértelműen a munkáltató egyoldalú erőfölényén alapul, Ez a gyakorlat a munkáltató szempontjából gazdaságilag előnyös, a társadalom, az állam nézőpontjából hátrányokkal jár.[7] Okait lehet a demokratikus értékek hiánya, a jogtudomány korlátjai, az alkotmányos emberi jogok érvényesülésének hiánya, a törvényhozói és végrehajtói hatalom gyengeségei alapján humánus és erkölcsi értékrendek szerint kritizálni, vagy igazolni, helyette azonban megoldást kell találni. (A Giddens-féle egyéni felelősség, esélyegyenlőségi doktrína régmúlt időket idéző és politikai közömbösséget sugall).
• A skolasztikus munkajogi érvelést látva megtudhatjuk, hogy a jogtudomány mai állása szerint, a munkaerőnek nincs a piacon eladható „dologi” értéke. Mégis értékesíthető! Kevés hasonló, „értéknélküli” (nem „értéktelen”) áru fordul meg az árutermelő gazdaság piacain, amelynek akkora forgalma lenne, mint a munkaerőnek, miközben – jogi értelemben - dologi értéket nem tulajdonítanak neki. Értékesíthetőségének valóságos gazdasági alapja nyilvánvalóan a piac és az állami törvény által nem elismert, az államot és a családokat terhelő humántőke befektetések összes költsége.[8]  Ezek a családi költségvetésekben éppúgy megjelennek, mint az államháztartás kiadásaiban, ami nélkül a munkaerő nem rendelkezik használati értékkel.[9]
• A kutatás-fejlesztésben és a magasabb kvalifikációt, tudást igénylő munkakörökben már ma is megjelenik a teljesítmény visszatartásnak jelensége. A munkavállaló tudását, szellemi termékét nem kívánja a munkaszerződésében rögzített munkabér fejében a munkáltatóra átruházni. A tudás és termékeinek elsajátítása a munkaviszonyban a mai törvényi szabályozásban ellentmondásos.

• A tudástőke, a bonyolult, kvalifikált munkák esetében, amitől az OECD is függőnek látja a gazdaság és társadalom pozitív változásait, mindenképpen alkura kényszeríti a munkáltatót. A tudástőke alkupozíciója mind társadalmi, mind pedig individuális szempontból hatalmi pozícióra fog hasonlítani. Ezt a körülményt pedig a jogi, politikai, társadalmi intézményeknek úgy kell majd figyelembe venniük, hogy megszüntessék a fennálló, a munkaviszony létesítése előtt létező egyenlőtlenségeket a szolgáltató munkavállaló és a szolgáltatást, a tudást „befogadó” munkáltató között.[10]
• Az emberi tőke „előállítása”, befektetések az emberi tőkébe.  Jelentősége növekvő: ide tartozik az ember biológiai és társadalmi reprodukciója. Tehát a népesedési politika, ami magában foglalja a családpolitikát, a népszaporulat egészségügyi-szakmai gondozását (reproduktív egészségtudomány és intézményi hálózata), valamint a gyermeknevelés és oktatás rendszerét, az alapoktatástól a felsőoktatásig és a továbbképzések, a felnőttképzés különböző formájáig. Az emberi tőke felhasználása (foglalkoztatás). Jelentősége növekvő: ide tartozik a munkanélküli ellátás és visszavezetés a foglakoztatásba, valamint új foglalkoztatáspolitikai eszközök létrehozása, pl. az emberi tőkének, a munkaviszonyon kívüli tudástőkének a hasznosítása, szervezeti formáinak létrehozása (knowledge recycling), és minden, un. nem konvencionális foglalkoztatási mód. ami lehetővé teszi az inaktív népesség tudástőkéjének gazdasági hasznosítását. Az emberi tőke „karbantartása” (népegészségügy). Az emberi tőke karbantartása az egészségügyi szolgáltatási hálózat működésével függ össze, amelynek a következő, stratégiailag megszervezendő és prioritásokat meghatározó fontosabb területe van. A prevenció gazdasági, társadalmi prioritása, jelentősége: az emberi tőke, megbetegedésének (értékcsökkenésének és veszteségének) kockázatait képes „szűrni”, az egészségmegőrzés hatékonyságának ez az eszköze 80-90%-os, a már kialakult betegségek gyógyítása 50-60%-os eséllyel, nagyobb pénzügyi ráfordítással történik. Ide tartozik: az ökológiai, környezet-egészségügyi, diagnosztikai hálózatok, kutatások és fejlesztések, környezet- és élelmiszer-biztonsági integrált rendszerek létrehozása. A rehabilitáció intézményeinek fejlesztése stb.
• Az Élelmiszerbiztonsági Hivatalhoz hasonlóan szükséges egy Egészég-biztonsági Prevenciós Hálózat létrehozása. Részben az ökológiai, élelmiszerbiztonsági, munkabiztonsági stb. intézetek adatbázisának integrációjával és „szétszórt”, egységes, koncepcionális irányítást nélkülöző módszertani, kutatási-fejlesztési céllal, a preventív egészségvédelem (polgári és katonai védelmi területen egyaránt) rendszerének kiépítése érdekében.   A rugalmas foglalkoztatással, a nem hagyományos foglalkoztatási módok intézményeivel, a hatalmas társadalmi beruházással létrehozott emberi tőke „karbantartásának”, az egészségügyi ellátásnak, a betegségek és a halálozás megelőzésnek egységes és igazságos teherviselést magában foglaló gyakorlatával.[11]
• A népegészségügy, az emberi munkaerő hatalmas társadalmi költségekkel és munkával előállított , amivel rész tudunk venni a nemzetközi munkamegosztásban, gazdasági, társadalmi, kulturális és tudományos együttműködésben. Az élethosszig tartó tanulás és tanítás veszteséges társadalmi befektetés a magas halálozási és morbiditási mutatókkal, s egyúttal embertelen, szociálisan igazságtalan következményekkel jár.
• Ezeknek a hatalmas emberi beruházásoknak a „karbantartását” nem lehet súlyos következmények nélkül a piaci törvényeken kívülre helyezni. A piaci viszonyok között a költségesen létrehozott emberi tőke éppúgy a tőkevagyon működőképességének költségei között kellene, hogy megjelenjenek, mint a gépek, a hidak, az infrastrukturális tőkevagyoni elemek.
• Egy aktív korú ember elhalálozásakor önmagában csak a tőkebefektetéseinek költsége milliókra rúgnak. Nem beszélve a hozzá társuló GDP kiesés összegéről.[12] A baloldali szellemiségű egészségügyi politika célja, hogy kizárja az egészséges élet esélyegyenlőtlenségét. Nem akarunk a társadalmi osztályoknak külön-külön, diszkriminatív orvosi ellátást. Más szervezeti formában és rendszerben rendbe kell tenni a dilettáns módon szétzilált, társadalmi szolidaritáson alapuló egészségbiztosítást.
• Magyarországon, a huszadik században az során a jövedelmek és A magyarországi adózási politikának szigorúan korlátoznia kell az egyenlőtlenségi viszonyokat és azok szociális következményeit. A nagy vagyonok és extrém jövedelmek adekvát adózást követelnek meg, ami a társadalmi közteherviselésben történő vagyonarányos részvételt igényel.
• A munkanélküli ellátás politikája helyett kidolgozzuk és megvalósítjuk a folyamatos foglalkoztatás politikai, gazdasági feltételeit, nem feladva a teljes foglalkoztatás társadalmi-politikai célját. Ez azt jelenti, hogy a munkahely, szakma, foglalkozás kényszerű változásakor garantáljuk a képzés, továbbképzés feltételeit, tekintet nélkül a munkavállaló életkorára. A továbbképzéshez, átképzéshez való jog egyúttal választási lehetőséget is nyújtson a munkavállalónak anélkül, hogy bizonyos foglalkozáshoz megélhetési kényszer-munkavállalóként, rabszolgaként kelljen kötődnie. (SPD, Grundsatzprogramm)
• Hosszabb távon meg kell szüntetni azt a több évszázados, elavult és ma már tarthatatlanná váló szokást, amit a vállalatok ingyen juttatásként megkapnak, minimális „üzemeltetési” költségért, a munkabérért cserébe. Számukra az emberi tőkével való ellátás nem lehet kizárólag externális költség.
• Az a gyakorlat, hogy az emberi tőke előállításával összefüggő költségeket a társadalomra hárítjuk, a profitot pedig privatizáljuk, nem kompatibilis már középtávon sem a fenntarthatóság követelményeivel. Az emberi tőke és a természeti erőforrásokkal való pocsékolást ösztönzi, azt a két termelési tényezőt tékozolja el, ami jelenleg a legdrágább, a természeti erőforrások esetében nem is pótolható, ugyanakkor a legértéktelenebbnek a gazdálkodás számára.
• Az állami szolgáltatások finanszírozását tekintve: tehermentesíteni kell a munkavállalásból származó jövedelmeket. Nem elfogadható a társadalmi igazságosság sérelme nélkül, hogy az állam központi költségvetésének bevételei több mint kétharmad részben, a bérmunkából származnak. Az un. oszthatatlan költségekhez: belbiztonság, hadsereg, infrastrukturális fejlesztések, oktatási-nevelési kiadások stb. a tőkejövedelmek nem járulnak hozzá, miközben sem új munkahelyek nem jönnek létre, sem a munkavállalók munkakörülményei, sem pedig jövedelmi viszonyai nem javulnak.
• A beruházásoknak nyújtott állami támogatások, a szabad tőkemozgás kedvezményei, amelyeket ebben a reményben az állam biztosít, és rendszerint nem valósulnak meg, semmivel sem legitimálhatók. Csak az államhatalmi voluntarizmusra történő utalással értelmezhető. Feltűnően egyértelművé teszi az államhatalom szembenállását a társadalom többségével szemben.
• Az esélyegyenlőség alappillére elsődlegesen a család és az oktatás.
• Meg kell könnyíteni a fiatal házasoknak a gyermekvállalást és azt, hogy humánus, emberhez méltó nevelési és életkörülményeket tudjanak biztosítani, Ne veszélyeztesse semmi a szakmai, munkavállalói egzisztenciájukat. A munkáltatók a gyermekneveléssel összefüggő, diszkriminatív magatartását ki lehet és ki is kell zárni.
• A baloldali, szociáldemokrata, szocialista párt[13] a támadó és megelőző háborúkat, katonai erőszakot elutasítja, ilyen katonai akciókban csak rendkívüli helyzetekben tartja a részvételt elfogadhatónak.. A háborút ki kell és lehet is rekeszteni a politikai eszköztárból.
• Magyarországon, (nem példanélküli módon az emberiség történelmében) a történelmi múltunkban folytatott, tudatos, politikai és anyagi haszonszerzési célú, a közösséggel, a közösség jelentős rétegeivel szemben gazdasági, hatalmi előnyszerzési szándékkal, viszálykeltéssel manipulált történelemértelmező „guberálás”, tartozzon jogilag és morálisan a deviáns, aszociális, antiszociális viselkedési formák közé. Ezeket a destruktív törekvéseket ellensúlyozni kell az oktatás-nevelés minden szintjén, a tömegkommunikációban és az állam számára rendelkezésre álló minden eszközzel, részben a tananyagok összeállításában és a törvényhozásban is. Indoklás: a magyar társadalom történelmi megosztottsága, átlagosan húszévenkénti rendszerváltások erkölcsi, politikai és tudati bomlásának hangsúlyozásával, ami lehetővé teszi a viszálykeltés történelmi hamisításokkal végzett szervezését.
• A szocializmusra értelmezve, az álláspontom: az emberiség nagy áldozatokkal végzett próbálkozása volt az igazságos társadalmi rend létrehozására, ami zsákutcába vezetett.
• A létező kapitalizmus rendszerkritikájaként: az emberiség globális ökológiai, gazdasági, társadalmi-szervezeti zsákutcája, ami az emberi faj és a társadalom pusztulásához vezethet, ésszerű és következetesen végrehajtott reformok nélkül. Ki kell alakítani (el kellene kezdeni) a szociáldemokrácia viszonyát a marxi gazdaság - és társadalomszemlélethez.

A magyarországi politikai mozgalmakban, a pártok politikájában ugyanúgy jelen van az „idődimenzió zavaros atavizmus”, (révedezés a múltban utánzás, vagy elvetés céljából) mint a hazai környezettől függetlenített, „nagyon jó külföldi példa utánzása.” Nem csak önmagában lassítja a pozitív, társadalmi változásokat, (biztonság, művelődés, emberi jogok, emberi-társadalmi alapszükségletek kielégítése stb.). Képes megbénítani a hazai, sokszínű kultúrában kinőtt tudás alkotó energiáit: az innovációra, kreativitásra irányított gondolkodást és állampolgári ambíciót.  Maga alá temeti a hatalmi kényszer alkalmazása, a morális és szellemi hiányosságokkal küzdő, társadalmi struktúrákat rossz eredménnyel átültetni törekvő politikai akarat. Nem volt ez teljesen másként hatvan évvel korábban sem.

Budapest, 2018. január 3.