2010 óta számos, a kormány alig leplezett az oktatást leépíteni szándékozó döntése eredményeképpen szó szerint lepkehálóval kell kergetni a pályájukat elhagyó tanárok utánpótlását. Már a szakirányú diploma sem számít.

A gyatra felszereltség miatt a gyerekek afféle túlélőtáborként kénytelenek megélni iskolai éveiket. Olyan leharcolt épületekben, ahol a fűtés olyan mint a népmesében: Hol volt, hol nem volt.

Úgyhogy két-három hét leforgása alatt benyújtották, megszavazták, majd hatályba is léptették a köznevelési törvény módosítását. Így szeptembertől a magántanulói státusz elbírálásáról az Oktatási Hivatal illetékesei döntenek, ahogy arról is, adható-e felmentés annak a hatéves kisgyereknek, akinek immáron kötelező lenne elkezdeni az iskolát, de a szülei még nem találják elég érettnek ahhoz, hogy a NER iskolarendszerébe belépjen. Szigorították továbbá az alternatív iskolák működési feltételeit, amely alól, legalábbis úgy tűnik, csak a Waldorf-iskolák kaptak felmentést: különutas könyörgéseiket állítólag meghallgatta a kormány, és ígéretet tett nekik a kegyelemre. E nyár közepi módosító csomagban még helyet kapott az is, hogy a kormány elveszi az iskolaigazgatói pályázatok esetén a jelöltekről szóló véleményezés jogát az érintett tanári közösségektől, a diákoktól, a szülőktől. Ha gúnyolódnánk, azt írnánk: jól látható, hogy ezek az intézkedések mind-mind a közoktatás minőségi javítását célozzák, a kormányt elvitathatatlanul az a szándék vezérli, hogy a gyerekek korszerűbb és piacképesebb tudással hagyják el az iskolapadot.

Csak hát akad egy másik valóság is, a miénk: ebben a valóságban sokkoló elemzés jelent meg nemrégiben a Concorde Értékpapír Zrt. blogján. A közgazdász elemzők ebben a tanárhiány okait boncolgatták, amely a kormány szerint nincs is, azt a „minimális hiányt” pedig, ami mégiscsak van, az ellenzék, illetve a sajtó fújja fel. Az elemzők egy grafikon segítségével mutatták be, hogy mi is történt a bérekkel 2014 óta: a munkaerőhiány a versenyszférában öt év alatt 47 százalékkal lökte meg a béreket, azaz közel a másfélszeresére nőttek a bruttó bérek. Ehhez képest – olvasható a blogon – egy kezdő gimnáziumi tanár bére mindössze 11 százalékkal nőtt. A Concorde elemzői abba már nem mentek bele, hogy mekkora a jelenlegi tanárhiány a pedagóguskar létszámának egészéhez vagy éppen a korábbi évekhez képest, azonban leszögezik: „az biztos, hogy a szféra anyagi megbecsültsége mindig is nagyon alacsony volt Magyarországon”. Kiemelik ugyanakkor, hogy bármekkora is a szakemberhiány, az bizonyosan növekedni fog, ha ez a hatalmasra nyílt bérolló megmarad vagy tovább tágul. /168 óra/

Ilyen mutatók és referenciák mellett érdemes elgondolkodnia bármely szülőnek, hogy gyermekét idejekorán más oktatási rendszerű intézményben helyezze el. És itt a kutya elásott teteme. A kormány mindent elkövet, hogy egységes oktatási rendszerbe kényszerítse az ifjú állampolgárokat. Ezzel egyidejűleg az összes egyéb oktatási formát leépítik.

A tendencia viszont egyértelmű, azok akik megengedhetik maguknak, hogy germekeik jövőjével foglalkozzanak – és hajlandók is erre – idejekorán külföldön kezdenek keresgélni iskolákat. Teljes joggal. Képzettség hiányában olyan tanárokra bízni a diákokat, akik hírből sem ismerik oktatott tárgyukat nem életbiztosítás.

Akik azonban a közoktatást engedhetik meg csemetéiknek, nem járnak jól.