Azonban az tény, hogy az egyenjogúság érvényesítéséért folytatott harc számos perspektívában van jelen napjainkban is.

Aki figyelemmel kívánja kísérni a nőjogi mozgalmak működését, a világ számos pontján érzékelhet aktivitást.

Argentína nőjogi története meglehetősen korán a 20. század elején indult. 1919 tájékától a Szocialista Párt támogatottsága egyértelmű növekedésnek indult.

Ekkor még dúl az emberkereskedelem Buenos Aires-ben, nem csoda hát, ha a különféle jogi mozgalmak, így a nőjogi csoportok aktivitása is erősödik.

A legnagyobb támogatást a Consejo Nacional de Mujeres, a Nemzeti Nőtanács élvezte, amely a világ számos más pontján működő női mozgalmak működését vizsgálta és szakemberek segítségével, elsősorban oktatási modellek kidolgozásával próbált változást elérni.

Az argentin nők helyzetéről Carolina Muzilli publikált tanulmányt, melyet a szociális szolgáltatások kiállításán is bemutathatott Belgiumban. Ebből az derült ki, hogy az argentin nők nagy többsége cipő- és más kisebb gyárakban dolgoznak, kevesebb bérért, mint az ugyanarra munkára beosztott férfitársaik.

A házasságok kiegyenlítetlen voltára is fény derült. Akkoriban a pénzgazdálkodás és a tulajdoni jog egyértelműen a férjé volt a törvény szemében. Amennyiben a vagyonosodás bizonyíthatóan a nőnek volt köszönhető, válás esetén nem tarthatott igényt a közös vagyon felénél többre.

A Buenos Aires-i Női Jogok Egyesülete ezt a egyenlőtlenséget törekedett hét célkitűzést magában foglaló programjával rendezni.

Még egy komolyabb közösségről kell beszélnünk a 20. század első felének Argentínájában. A negyvenes évek végén Eva Perón által alapított Női Peronista Párt, mely tevékenységének köszönhetően az egyetemek női hallgatóinak száma megduplázódott.

Következő írásunkban a közelmúlt és a jelen nőjogi aktivitását mutatjuk be a Dél-amerikai országban.