Nyílt levél a Magyar Honvédség főparancsnokának
Egy ember – Néphadsereg volt hivatásos tisztje – Nyílt levele Ruszin-Romulusz tábornok úr, Parancsnok Úr Spirit DM Bázis ugrásban elmondottakra és egy kicsit vissza is.
Kizárólag azért szólok (teljesen a magam nevében) hozzá, mert Parancsnok úr nem úgy viselkedett ahogy egy Parancsnoktól, Tábornoktól -Főtiszttől elvárható a Néphadsereg volt hivatásos állománya általánosító, degradáló minősítésével.
Példát kell mutatni, ez a honvédség már nem a Néphadsereg, amikor kihízott részeges tisztek vezetik alkoholos befolyásoltság alatt a sorkatonákat.
A teljesen nyilvánvaló kiskorától kezdve való katonaság iránti elkötelezettsége ab ovo megkérdőjeleződik számomra (kizárólag), mert a katonatiszttel-parancsnokkal szembeni alapvető elvárás (volt) az elődök tisztelete, hagyomány ápolása – amelyet a teljesen új szemlélet alapján megszűntettek akkor, amikor az évtizedek óta elismert-meghonosodott Magyar Honvédség Napját – Szeptember 29-ről – a megújulás jegyében más dátumra rakták át. Az úgy nem zavart senkit a Vezetői állományból, hogy évtizedes hagyományt tesznek tönkre s a polgári/civil és honvédségi kapcsolatok megrögzült és jól bevált formáját is eltörlik – lényeg volt a teljesen új szemlélet, mód.
Először ekkor mart bele a szívbe, hogy „már nem kell még az évtizedes hagyomány és szokás rend” sem, s nem kell végképpen az Országnak, a Parancsnoknak a már gyakorlatilag nyugdíjas korú volt hivatásos (Néphadseg) állománynak még az emléke sem, hiszen amikor a legmegalázóbb és legnehezebb dolgot hajtatták végre velünk – régi rendszer katonáira (akik azért 1989-ben Esküt tettünk az Alkotmányra, Rendszerváltás s ezért nem lehetett volna különbség – a különböző alakulatok ide-oda csoportosításával, a Magyar Honvédség megszűntetését. Természetesen ebben Ön életkoránál fogva nem vehetett részt – bár úgy érezem, hogy még az is kétséges Önnek miszerint valamit vélhetően mi is csináltunk mint a Népköztársaság avagy Néphadsereg katonája - ha Ön 1995-ben már teljesen új országban, ha úgy tetszik idegen csapatok nélkül rendszerben el tudta kezdeni a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán tüzér-tanulmányait.
Nem tudom, hogy 20 évvel utánam kezdett tanulmányoknál még lehetett-e mondani:
Tüzérből minden lehet, de nem mindenkiből lehet tüzér" avagy a "Tüzérség a Háború Istene (más fordításban) Istennője.
(Ön biztos sokkal jobban tudja ezt, hiszen számos tanfolyamot, iskolát végzett – bár ezek közül valamilyen oknál fogva „egy sem tüzér” volt. Nyilvánvalóan elkötelezettsége, tudatossága,kivételes képességei lehetővé tették ezt lehetővé - bár (nyilvánvalóan ez is régi dolog volt akkor amikor én szolgáltam), de vagy teljes erőbedobással és korlátlan munkaidőben dolgoztunk, szolgáltunk vagy tanultunk ugyan így teljes erőbedobással. Anno amikor valamelyit ön által „kihízott részeges tisztnek” minősített hivatásos például 1 éves intenzív nyelvtanfolyamon vett részt – akkor bizony „mi,Néphadsereg hivatásos állománya, az alakulat állománya vette át – és látta el az Ő feladatát is.
Az Ön kivételes életműve és életpályája során már nagyon ódivatú – és csak a csapatoknál nyilvánvaló, csak a Néphadsereg hivatásos állományára értendő: " egy se@@el két lovat megülni tartósan nem lehet".
Önnek kivételes volta miatt sikerült – kormany.hu önéletrajza alapján.
Én nem kívánom a valóságban tudni, hogy mindezt Ön, hány ember hátán kapaszkodva – hajtotta kiválóan végre.
Tekintve, hogy tüzérként végezte a KLKF-t – nagyon jól ráérzett arra miszerint a tüzéreknél, tüzérségnél a csapatoknál kell kezdeni a haza szolgálatát ahol van különböző képzettségű katona (még akkor), régi tüzér technika van mert akik az újat rövid tanfolyam után – pl. Akacia-osztály-Gvozgyika osztály Masina vezetési pontokkal rendszerbe állítottuk – teljesen nyilvánvalóan „kihízottan, részegen parancsnokolva” ahogy Ön minősít minket valahogy nem találkoztunk Önnel vagy hasonló - igen magasan és sokoldalúan képzett ám a Magyar Honvédség valóságos, gyakorlati lehetőségeivel tisztában levő s természetesen tudományosan nagyon jól képzett emberekkel – akik (tisztelet a kivételeknek, mert voltal a kihízott, részeges tisztek között is) – kíváncsiak lettek volna egyáltalán arra, hogy mi és hogy valósult meg, a „mi, kihízott, részeges tisztek” vezetésével. Életpályája alapján egyetlen harci-technika hadrendbe állítását sem hajtotta végre – mert amikor Ön szárnyalt egyre feljebb mind beosztásban, mind rendfokozatban – nem tüzérként – a mi – és az Ön kezdő - fegyvernemünket ahol gyakorlatban is dolgozni kell, jó érzékkel elhagyta a tudomány jegyében.
Mi, „kihízott, részeges tisztek alkoholos befolyásoltság alatt” – Ön tüzér volt talán emlékszik – ezelőtt 30 évvel hajtottunk végre olyan tüzér feladatot, amit a 101.(magyar) Osztály a közelmúltban – hagyományos felderítő eszközökkel (mert most csak az van) – tűzfeladatot határozott meg a parancsnok és hajtatta végre a (német) önjáró osztály tűzlépcsője. Mi, tüzérek ennél sokkal több variációt csináltunk végig a gyakorlatban – mondjuk vegyes üteg tűzlépcsővel – 3 db D-20 ágyútarack és 3 db Akacia – tűzfeladatokat akár hagyományos felderítési eszközök akár Masina vezetési pontokból történő célmeghatározással.(Természetesen még egyéb variációk is voltak – adott esetben a koalíciós parancsnokok meglepetésére is).
Az igaz, hogy ezeknél nem elméletieskedés volt, hanem gyakorlati munka mindenki számára – ám a parancsnokok azért hasonlóan a mostani feladatot végrehajtott osztályparancsnokhoz és állományához büszkék voltak és teljesen nyilvánvalóan „alkoholos befolyásoltság alatt vezették a katonákat”- Önt idézve.
Ön egyre feljebb ment mindenben kezdve a nyelvek tudásával, folytatva a tudományos élettel és közben különböző parancsnoki-törzsi-vezetői(törzsfőnöki) beosztásokat is ellátott önéletrajza szerint viszonylag rövid időhatárokkal. Teljesen és kizárólag számomra nyilvánvaló, hogy a tudományos életben való szereplése és különböző publikációi az igen széles spektrumú és hosszú idejű csapatszolgálatban szerzett tapasztalatait fejlesztette tovább mindenki nagy örömére/elvárására mert szükség volt rá. Ön ráérzett, hogy mi az elvárás és a karrier egyetlen lehetséges módja – és ezt teljesen jogosan kihasználta s megfelelt az elvárásoknak.
Azért viszont tisztelem, hogy igen magas szintű feladatai mellett teljesíteni tudta a fizikai követelményeket és hódolhatott a hobbijának, az ejtőernyőzésnek. Ebből adódik – kizárólag számomra – teljesen nyilvánvalóan az, hogy a „kihízott tiszt” az Ön számára elfogadhatatlan.
Ön 1995-ben kezdte a katonai főiskolát majd végzett s nem tudom, hogy akkor mit oktattak – de az miszerint a Parancsnok fut az élen és mindig Ő az első – az azelőtt 40 évvel volt követelmény. Ennek megfelelően akkor nem az parancsnoki-vezetői képzésen volt a hangsúly, hanem a „fizikai” példamutatáson. Ez azóta változott – tudom, hogy Önnek, csak 2021-ben tűnt fel s mer így nyilatkozni – a parancsnok feladata a vezetés lett s ahhoz nem fizikai képzés kellett sulykolt testnevelés órákkal, hanem tanulás.
Természetesen Ön már emlékszik arra (hiszen a felső vezetés találta ki az íróasztal mögött) , amikor kötelező lett a hivatásos állomány számára is a testnevelési követelményeknek való megfelelés – dolgoztunk is ezért keményen – mindössze egyetlen feltétele nem volt meg:
nem volt a parancsnoknak ideje „erre”, mert nyílván alkoholos befolyásoltság alatt vezetni kellett a katonának.
Nem voltak olyan öntudatosak, hogy bármit végre hajtottak volna önként, elsőre és rendszeresen. Amikor viszont mi, kihízott részeges tisztek elértük azt, hogy a közvetlen felügyelet nélkül is végrehajtották a katonák a feladatot – akkor viszont az olyan elismerés volt, amit ki kellett vívni, el kellett érni és igen jó érzés volt.
Ezzel és Természetesen a és 2 missziójában való parancsnoki munkáját nem kívánom dehonesztálni, nyílván büszke arra amit csinált vagy inkább arra amit elért. El is ismerték.
Nem kívánom megsérteni véletlenül, de Ön ezzel a nagy és sokirányú képzettségével és tudásával hol és milyen szerepet töltött be a Magyar Honvédség átszervezése - ez túl szép - megsemmisítése folyamán?
Ez az időszak olyan homályosnak - természetesen kizárólag számomra és inkább az a nyilvánvaló, hogy fel sem tűnt (sokirányú képzettsége miatt) miszerint gyakorlatilag nincs Magyar Honvédség - így a tudása "holt tudás". Ebből az apró ici-pici problémából adódóan azt sem tudta teljesíteni, amit a tudományos élete kezdetén megfogadott kb. így szólt: a tudásom -tapasztalatomat tovább adom, hogy mások ebből vonhassanak le megfelelő irányú következtetést s ne kelljen nekik is megszerezni ezt.
Nincs ezzel semmi gond (azoknak akik kivették) - mert nem szerepel a Szolgálati Szabályzatban az sem: A parancsnok felelős mindazért amit megtett vagy megtenni elmulasztott. Ön parancsnokolt – és ha visszagondol a valóságra, akkor megfelelt ennek?
A közzétett életrajzában -kormany.hu - kizárólag számomra érdekesség, hogy olyan beosztást is betöltött amikor találkoznia kellett a most Ön által annyira megvetett, lenézett, degradált nyugállományú katonákkal - (minden gondunkkal, problémánkkal) - s mi pedig bizony a Néphadseregben szolgáltunk.
Egy kicsit fokozva - a mi is, Hazánkat szolgáltuk a Néphadseregben életünkben mondjuk 2 évtizeddel korábban.
Távol álljon tőlem, hogy akár tanácsot is merjek adni - ezért kérdezem - mert az Alaptörvény (kivéve bizonyos eseteket) lehetővé teszi ezt számomra mint érintett: Ön abban a helyzetben volt, hogy meg tudta választani (tisztelettel), hogy mikor született és ennél fogva mikor kezdhette el a hazája katonai szolgálatát? Mi,(bocsánat csak én) aki nem voltam ilyen kiválasztott, életkoromnál fogva 20 évvel korábban kezdtem el a KLKF-t (akkor még 4 évfolyam volt) és kezdtem el a Haza szolgálatát a Magyar Néphadseregben és még a Zrinyi Miklós Katonai Akadémiát ( 3 év) is elvégeztem.
Gyakorlatilag ennyi volt a csúcs – természetesen a Vezérkari akadémia is létezett az erre valóban alkalmas főtisztek számára – sok éves hivatásos szolgálat után.
Nota bene, ha Ön 20 évvel korábban születik akkor nem így tesz ? Akkor Önnek hogy esne ha ezért egyáltalán megszólnák?
Nem tudhatom, hogy a Parancsnok - Ön – körül különböző beosztásokban található mintegy 10 fő hivatásos tisztnek – akik a Néphadseregben kezdtek szolgálni majd általában nyugdíjazásuk után reaktiválták magukat s visszatértek a kihizott, részeges tiszt, Ön által megfogalmazottaknak, vagy a többi, mintegy 50 fő honvédségi vezetésben a tudása miatt visszatért kihízott, részeges tiszt mit szól ehhez – Őket, a lenézett Néphadseregi tiszteket a jelenlegi honvédségi vezetés „hívta vissza a nyugállományból” a tudása, tapasztalata miatt.
Nekem biztos nehéz lenne ezután a szemükbe nézni, feladatot szabni – de ez Parancsnokként az Ön gondja most már a nyilatkozata alapján.
Olyan „szónoki kérdés” ; eszébe jutott hogy a jelenlegi honvédelmi miniszter – teljes mértékben végig futva a tüzér pályát majd onnan felfelé (mindannyiunk elismerésével és elismertségével) akár Dandár-parancsnokként, akár Vezérkari-főnökként a Néphadseregben 20 évvel korábban kezdve a KLKF-t, miként néz majd Önre, hiszen megfogalmazása szerint Ő is kihízott, részeges tiszt a Néphadseregben, aki alkoholos befolyásoltság alatt vezette a sorkatonákat.
A rendszerváltásban és a Magyar Honvédség, avagy a lenézett Néphadsereg megszűntetésében sem vett részt gyakorlatban életkora miatt és az utána következő években sem gyakorlatban, hiszen vagy még fiatal volt, vagy folyamatosan tanult, mert ehhez volt tehetsége( ezért tisztelettel irigylem).
Nekünk, azért olyan feladatokat kellett végrehajtani – kezdve akkor amikor még a KLKF-t el sem kezdte ami már történelem a nagyok szemében – mondjuk a Szovjet csapatok kivonása – Munkásőrség lefegyverzése és a fegyverek őrzése – Dél-Szláv válság a határtól 400 m-re éles, páncéltörő fegyverekkel és hasonló apróságok néhány készenléttel fűszerezve a Román-helyzet, Taxis-blokád meg hasonlókkal.
Egyetlen egyszer sem érte kifogás/panasz a kihízott, részeges tiszteket a Néphadseregben akik alkoholos befolyásoltság alatt vezettük a sorkatonákat.
A helyőrségtől való távollétet „mi” nem is tartottuk nyílván – ami azért a családtól való távollétet is jelentette.
Nem tudom, hogy észre vette-e egyáltalán a különböző beosztásoknál amiket azért meghagytak az érintettek(eltérő nevekkel), hogy nincs állománya, nincs technikája a magyar/Magyar honvédségnek/Honvédségnek. Nagyon durván fogalmazok nem véletlenül, Önön kívül még volt és van néhány ember aki magasabb parancsnoki beosztás betöltéséhez megfelelően (elméletileg) képzett, azonban nincs állomány ehhez. Nem kívánok megsérteni véletlenül senkit - de megítélésem (kizárólag az enyém) szerint a szerződéses vagy bárminemű ám "sorkatonai" beosztást és feladatokat ellátó állományhoz nem kellenek túlképzett, elméleti emberek.
Ha lehet ne keverjük ide a XXI. szd. technikáját érintő képzettséget.
Ön elvileg tüzér volt, így talán még emlékszik a most Tatán levő D-20 152 mm-s ágyútarackra (50 éve van a rendszerben) hiszen – igaz mi, a 20 évvel korábbiak – lőttünk éles feladatot minden tüzérségi eszközzel főiskolásként -de ehhez az löveghez valóban elég a 8 általános iskolai kezelő, amit Ön, mint Parancsnok és ex-tüzér nyílván ismer a 24 db PzH2000 155 mm-s önjáró tarack kezeléséhez kevés lesz a Szerződéses katonának kiírt 8 általános iskolai végzettség.
A tüzérosztályhoz kellő más eszközökhöz Parancsnok Úr megtervezte már, hogy az új, tipusú honvédség kialakításához ahogy Ön fogalmazott honnan fog egyszerűen fogalmazva fegyvert és embert találni?
Nem kell aggódni, el fog terjedni azon Főparancsok úrral egyeztetett és jóváhagyott szándéka, miszerint felkutassa honnan származnak a hivatásos katonák és erre alapozva újra laktanyát, objektumot, iskolát szándékszik létrehozni.
A média már ilyen – ez is nyilvánosságra kerül(t) a többi szándékával amiket említett.
Kizárólag én lennék kíváncsi rá, hogy ezt hogyan valósítja meg, hiszen a Tartalékos tisztek (nagy része azért volt hivatásos is) összes iratát hivatalosan megsemmisítették...Ön, elvégre a Parancsnoknak mindent tudni kell (legfeljebb nem kell nyilvánosan reagálni rá) mert határozatlan egy új, tipusú hadsereg parancsnoka, tisztje nem lehet, nyílván ezt is megtervezte hiszen 5 évig fog regnálni.
A honvédség is olyan, hogy alulról kell felépíteni - kezdve az alegységeknél, azután majd évek hosszú során lesz magasabb egység a valóságban, papíron persze azonnal is lehet.
Egyelőre még "rossz régi néven" gyalogság nélkül nem megy semmi (természetesen a páncélozott szállító járművekkel).
Ugyan így szükséges ehhez a nélkülözhetetlen fegyvernemi és szakcsaptok alkalmazása. Még mindig alegység szintjén.
Természetesen készült és készülnek különböző elemzések, dolgozatok, doktorik (Ön által is) és jelennek meg pl. a Honvédségi Szemlében amelynek Szerkesztőbizottságát is vezeti/vezette - mintegy utólagos indokolásul a fegyveres erők megszűntetésének (a végrehajtók írják általában szakértő-szakemberként) és készülnek hasonló dokumentumok, hogy mire/mikre képes a Magyar Honvédség az Új Állománnyal és Technikájával.(közte persze arról is, hogy mi nincs - amit azok készítenek akik megszűntették, leszervezték).
Ön is szakértett, szerkesztett, lektorált és publikált hasonló anyagokat – mert kivételes elméleti képzettsége/okossága képessé tette erre.
Erre volt – van igény. (Eredetileg még az intelligenciát is oda akartam írni – ám az utolsó megnyilvánulásai és nyilatkozata(i) alapján már nem teszem – hiszen ha az lenne , akkor nem így nyilvánul meg.
Szép hosszú szövegemben elértem oda, hogy az Ön által leszólt volt Néphadsereg hivatásos állománya "még él" és bizony nekünk vannak gyakorlati élményeink, tapasztalataink - persze pro/kontra. Ezidáig nem volt ilyenre szükség - simán felesleges teher voltunk sok ezren/tízezren plusz a családunk akiktől legjobb lett volna megszabadulni.Az emlékünket pedig még sóval is behinteni.
Ön majd 2 évet ilyen beosztásban is szolgált akkor nem érzi azt finoman szólva visszásnak, hogy a katonai szolgálatunk minden anyagát, nyomát a Múzeumok és Intézetek átadták nevezzük Toborzó és Érdekvédő Irodának, amely a „régi” Hadkiegészítő parancsnokság funkcióját ellátó szervezetnek. Így azután – mint sok kihízott, részeges tiszt a Néphadseregből találkozik olyan gyakorlati problémával, hogy a fegyveres erőnél eltöltött ideje nyilvántartása nem egyezik a valósággal, ami igen „kellemetlen” amikor a szolgálati avagy munkaviszonyban eltöltött időt számolják pl. nyugdíjhoz. Egyszerűsítsem a gondolatot – a Toborzó ... irodánál van minden irat, okmány s ha nem a valóságnak felel meg akkor nincs hova menni, mert ott van minden irat.
Ön, mint Parancsnok még nem nyilvánult meg – de fog a problémával találkozni – hiszen az Országgyűlés több éves mulasztás után törvényt alkotott az anno leszázalékolt-rehabilitációs állományban levők majd honvédségi juttatásainak felülvizsgálatára – ami ezeknek az iratoknak alapján hajtódig végre.
Valamilyen apropóból, egyik legmagasabb közjogi méltóság definiálása alapján Mi lettünk a "kádárhuszárok"- mert általában a Néphadsereg, a Kossuth Lajos Katona Főiskola 4 évét, és a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia 3 évét végeztük el. (A közjogi méltóság ismeretanyag nem terjedt odáig, hogy ez a 1956-után a rendvédelmi szervek tagjainak csúf-ragadványneve volt.)
Nekünk általában ez volt a csúcs - kivétel természetesen a Vezérkari Akadémia.
Nos ki ennyi, ki annyi év után már nem kellett a honvédségnek - hiszen nem is volt olyan.
Egyszerűen kiszervezték, megszűntették alattunk/alólunk – szigorúan indokolt, tudományos, szakértőkkel.
Ön mivel nem volt ilyen beosztásban akkor nem csinálta – de a sok, kihízott, részeges tiszt-nek -akikkel együtt dolgoztunk nekünk kellett megmondani hogy „vége” – a beosztása ekkortól megszűnik. Életek, Családok omlottak össze - velünk együtt akiknek még feladatunk lett, a legnehezebb, nagyon keserves munka megszűntetni egy honvédségi alakulatot.
Ön természetesen ezt nem tudhatja az életkoránál fogva, ezt sem csinálta.
Miután "mi, sok kihízott részeges tiszt a Néphadseregből" ezt végig csináltuk - gyakorlatilag nulláról új életet kezdtünk finoman szólva minden honvédségi segítség/támogatás nélkül. Még propaganda szöveget sem tud idézni ilyen esetekre senki.
Ennek ellenére gyakorlatilag egy szót sem szóltunk, mert "nekünk" jelent valamit miszerint Az Eskü egy életre kötelez.
Tartjuk magunkat olyan büszkének – amit lehet az Ön korosztálya nem is fogad el – egy férfi az életében 3-4 x „esküszik.
Mi anno tettünk 2 hónapos Mezőtúri alapkiképzés után 1x Esküt-, tettünk KLKF után 2x tiszti Esküt vagy fogadalom tételt és 1989-ben tettünk 3x Esküt – mert a Hazát akartuk szolgálni.
Mi felesküdtünk a Haza szolgálatára és a Haza erre már nem tart igényt akkor ezt elfogadjuk/elfogadtuk eskünknek megfelelően.
Belehalunk-Belehaltunk és Befelé és családunkkal sírtunk legfeljebb.(már akinek ezért nem bomlott fel).
Gyakorlatilag most már ki is halunk.
Érdekes volt ahogy itt - ott - s valamilyen oknál fogva tüzéreknek eszébe jutott, hogy azért még meg van a tapasztalat, emlék.
Valószínűleg olyan embernek jutott eszébe aki rájött, hogy akármilyen régi a tapasztalat, gyakorlat - arra/erre építeni és ezt tovább fejleszteni könnyebb mint az alapról, nulláról kezdeni. Ennek megfelelően különböző szinteken születtek is nyilatkozatok és állásfoglalások miniszter úrtól kezdve "lefelé" még akár odáig is elmenve, hogy hol lehetne ezeket szükséges alapként kezelni, használni.
Ön ezt nagyon jól tudja hiszen elméletileg (is) kiválóan képzett katona és ezért lett Parancsnok. Valahogy azonban ez Öntől nem hangzott el és nem hangzik el míg miniszter úr ill. más honvédségi vezető beosztású személy – nem kívánom megsérteni – de a média számára több tájékoztatást – előadást – ismertetést tartott eddig.
(Abba ne bonyolódjunk bele, hogy ezen kik vettek-vehettek részt és mi hangzott el). Legalább a látszatra adtak – eddig.
Nem beszélek más nevében és más helyett sem, de ezzel önmagukat csapták be mert a "kádárhuszár" olyan, hogy mindent átad elmond ha tud megmutat mert büszke arra amit tud és emlékszik még rá - egyet nem tesz: nem felejti el hogy honnan és hogyan valamint miért/kiért rúgták ki.
Aki ezt elfelejti, az nem is tette fel az életét a Haza szolgálatára s itt pont.
Nos Ön, Parancsnok Úr – a minősítésével megsértett "kádárhuszár" katona tisztként - majdnem egyforma szövegű esküt tettünk a Haza szolgálatára kevesebb kardozással és csiri-birivel és olyat tett - nyílván a Haza nevében és megbízásából - amit idáig "csak" éreztettek velünk: nincs ránk szükség(ezt elviseltük) s legjobb lenne ha még bármilyen nyomunk, emlékünk sem lenne mint a Magyar Népköztársaság, Néphadsereg volt hivatásos tisztje.
Önnek már most ezek szerint puszta lét(ünk) és emlékünk is gond. Szeretné eltörölni a nyilatkozata szerint hiszen; új tipusú honvédségre van szükség nyilatkozata alapján.
Ön nagyon jól képzett minden szinten, szintre ezért kellő tisztelettel a figyelmébe ajánlom 1888. július 23-án a franciaországi Lille-ben, „Szabadság” kávéház. Azóta sincs jobb arra aki a múltat el akarja törölni.
Nem hiszem, hogy megérti – de „minket virtigli tüzér”-nek tartottak, akik mindent tüzér feladatot (vagy többet is) megcsináltunk a gyakorlatban, tapasztalat alapján amihez majd jött később az elmélet, szabályzat, előírás.
Így különösen sértő-megalázó ex-tüzértől ilyet hallani szándékosan mert a tüzér arról ismerszik meg (KLKF-n mondták anno), hogy mindig tanul és okos és emberséges.
Ne aggódjon én-mint, virtigli tüzér és a "kádárhuszár" életkorom és egészségi állapotom miatt eltünök. Nem igénylek semmit – mert amit én adni tudtam oda adtam – a Haza amelynek szolgálatára esküt tettem – már nem tartott igényt és elvett viszont mindenemet hitemet, életemet, családomat.
Van viszont előnyöm Önnel, Parancsnok Úrral szemben:
- Amim van azt nem veheti el, büszke vagyok erre, mert a magán tulajdonomat képezi a nulláról való újra indulással.
- 1977-ben a KLKF-n hangzott el a tornateremben ( mert bizony jöttek szórakoztatni) – az addig gyakorlatilag ismeretlen együttes, a Piramis dala: Becsület
- 1978-ban ugyan itt és ugyan így hangzott el: Őszintén akarok élni – a hallgatók pedig hallgatták és fel sem nagyon fogták a szövegét
ÉN MÁR MINDEZT MEGTEHETEM.
Így erre sem kell Ön, Parancsnoki gondoskodásának kiterjednie (mint anno a nyugállományúakkal, nyugdíjasokkal való kapcsolattartás mint parancsnoki feladat - amit tudja Megtett vagy Megtenni elmulasztott.)
Üdvözlettel."virtigli tüzér – kádárhuszár tüzér tiszt"
Név és cím a szerkesztőségben