Orbánt és Erdogánt összeköti a labdarúgás, hiszen Erdogán 16 évig magas szinten űzte a focit, a mi főnökünk pedig máig magas költségszinten űzi a labdarúgást.

Simicska ugyan még nem száműzött, de kiszorított és korlátozott, mint Fethullah Gülen, miközben mind a kettő hosszú évtizedeken keresztül pénzelte és vagyonkezelte főnökét és annak politikai akcióit.

Orbán sok tekintetben mintának tekinti Törökország fejlődését és példának Erdogán demokráciát átalakító elnöki hatalmat felépítő tevékenységét. Orbán számtalanszor hivatkozott a török magyar együttműködés történelmi hagyományaira, összekeverve az isztanbuli bazár hangulatát a történelem valóságával.

Szekfű Gyula erről a valóságról a következőképpen írt:
„Magyarország, igaz nem tartozott a gyermektizedet adó rájaországok közé, itt nem jelentek meg háromévenkint a török állam kiküldöttei, hogy a betlehemi gyilkosság racionálisabb formájában elvegyék a gyermekek legjavát az állam, a mohamedán moloch számára. De erre nem is volt szükség, hiszen Magyarország határterület volt, ahol folyton, megpihenés nélkül folyt a harc a keresztényekkel. Ezek a harcok éppen elég rabszolgát szolgáltattak arra, hogy a Szeráj kollégiumában, ahol a főméltóságok jövendő viselői képeztettek ki, magyar és horvát rabifjakban hiány ne legyen, aminthogy a török hivatalokban legalább is annyi volt magyarral és horváttal találkozunk, mint albánnal, szerbbel vagy olasszal, göröggel.”
„Hasonlókép telítve van a török mezőgazdaság is magyar származású rabszolga-munkaerővel.”
„Kis-Ázsiában csupa magyar, német, horvát rab dolgozik, akiknek élete már kifejlődött szokásjog szerint alakul: tíz-tizenöt évig dolgozik a török földesuraknak, akkor szabadon bocsátják, megházasodhatik, de helyéről csak akkor mehet el, ha törökké lesz.”
„A rabszolga ez értékes volta magyarázza meg, miért nem szűnt meg soha, még a béke évtizedeiben sem, a magyar végvárak között és a mögötte levő területekről emberek elhajtása, gyermekek eltolvajlása.”
„A török, mint emberi egyéniség, önmagában nézve bizonyára nem vonható felelősségre a török korszak szörnyűségeiért, de igenis az egész állami és társadalmi berendezés, mely vallási parancsok következéseként nem vette, nem is vehette emberszámba az alávetett keresztényeket, s ezekkel szemben való viszonyának egyetlen regulátorául az önzést, a gazdasági érdeket ismerte el.”

Ennyit a valóságról, ennyit az akkori török magyar együttműködésről.

A mai Törökországot jellemzi a lassuló gazdaság, a konfliktusok a határainál, a megosztottság, az etnikai sokszínűség feszítő volta, amit tetéz Erdogán hatalmi ambíciója.

Jelentős párhuzamok vannak a két ország belpolitikai helyzete között is, hiszen Erdogán rendőröket küldött egykori harcostársa-barátja cégeire, „A török hatóságok - hétfői bírósági döntés alapján - állami felügyelet alá helyeztek 22 olyan céget, amely a Koza Ipek Holdinghoz tartozik, és élükre megbízott vezetőket neveztek ki. A holding közel áll az amerikai száműzetésben élő Fethullah Gülen befolyásos iszlám hitszónokhoz, aki régen Recep Tayyip Erdogan török elnök szövetségese volt, egy ideje azonban az ellenfele.”
Ez egy sima Orbán Simicska párhuzam, ami jól tükrözi Simicska jövőbeni lehetőségeit!

A szociális feszültségek egyre nőnek az országban, miközben a gazdaság elmúlt harminc évi teljesítménye valóban figyelemre méltó. Igaz ez együtt járt a demokrácia, a szabadság folyamatos leépülésével, valamint a korrupció az elnökig felérő mindent átszövő jelenlétével.

Ha Magyarország számára Törökország a minta, nem pedig Hollandia, Dánia, Finnország és több hasonló ország akkor nagy bajban vagyunk!