Egy évtizede, hogy Orbán Viktor egyhuzamban miniszterelnöke Magyarországnak, erről a tényről pedig egy német és egy francia publicisztika is úgy emlékezik meg, hogy felidézik Orbán Viktor 1992-es amerikai tanulmányútját.

A 1992-es amerikai kirándulást - amely nem szerepel Orbán Viktor önéletrajzában, de nem volt titok, maga Orbán mesélte el egy interjúban - az amerikai és európai kapcsolatokat elősegítő German Marshall Foundation (GMF) finanszírozta, a tanulmányúton az akkor huszonkilenc éves Orbánon kívül részt vett Németh Zsolt is, illetve még kilenc másik ember, köztük egy holland és egy francia újságíró is. Most ők ketten, Marcel Haenen és Pascal Riché írtak beszámolókat arról, hogy milyennek látták Magyarország jelenlegi miniszterelnökét akkoriban.

A cikkekhez megkérdezték Németh Zsoltot is video chaten keresztül, aki elmondta, hogy ez volt az első alkalom, amikor Orbán Viktor Amerikában járt, és nagyon fontos volt neki ez a hat hetes út, mert itt tanult meg angolul. Elmondása szerint Orbán minden reggel hatkor kelt, hogy átvegye az angol szavakat. A két fideszes ekkor találkozott New Yorkban Soros Györggyel is, aki annak idején finanszírozta az első kiadásaikat, és a Fidesz táborait és rendezvényeit is, illetve Orbán és Németh s még jó néhányan ösztöndíjat is kaptak a Nyílt Társadalom Alapítványtól.

Németh szerint az amerikai látogatásukkor Soros György megkérdezte őket, hogy mire van szükségük, mert bármit elintéz, de Orbán azt felelte, hogy jelenleg nem tartanak igényt semmire, és ha ez megváltozik, majd szólnak.

Pascal Riché felidézi Wolfgang Krach szavait, aki most a Süddeutsche Zeitung főszerkesztője, miszerint az első washingtoni reggelen, amikor be kellett mutatkozniuk a tanulmányúton résztvevőknek, Orbán így kezdte: "Orbán Viktor a nevem, a Fidesz elnöke vagyok, és Magyarország következő miniszterelnöke leszek". Ebben nem tévedett - jegyzi meg Riché.

Az újságíró visszaemlékezése szerint Németh Zsolttal ellentétben Orbán Viktor nem tudott jól angolul, de ennek ellenére már akkor is nagyon magabiztos volt. Úgy rémlik neki, hogy a fiatal magyar politikus Amerikáról sem tudott sokat akkoriban, leginkább a Charles Bronson-filmekből volt fogalma az országról.

A tanulmányút során fontos politikusokkal találkozott Orbán: Roger Stone lobbistával, Trump barátjával, akinek egy Richard Nixon-tetoválás van a hátán, és idén év elején börtönre ítélték, mert hazudott a Kongresszus előtt. Találkozott továbbá a magyar származású Tom Lantos képviselővel, holokauszt-túlélővel, Turner admirális volt CIA-főnökkel, illetve a közép-európai demokráciáért küzdő aktivistákkal is. Az útjának csúcspontja azonban az volt, amikor részt vett a Demokrata Párt New York-i konvencióján, ahol hivatalosan is elnökjelöltté választották Bill Clintont. 

A visszaemlékezésből kiderül, hogy Riché az első találkozón karikatúrákat rajzolt útitársairól, és Orbánról például azt jegyezte fel magának, hogy "olyan, mint egy kis Napóleon (mogorva és magányos)". Wolfgang Krach ugyanakkor jó humorúnak írta le a politikust.

Torgyánt, aki vele utazott, politikailag Orbán végezte ki, csakúgy, mint mindenki mást. Ahogy később kivégezte az alkotmányos rendet és köztársaságot, s ahogy napjainkban kivégzi az egész Magyarországot.

Ki hogyan tért vissza Amerikából?  

A kérdés költői, ennek ellenére jogos, mert  elhunyt Torgyán József maradt meg az emlékezetben úgy, mint szélsőségre hajló politikus, nagy demagóg, és Orbán volt vele szemben a mérsékelt, szalonképes, nem szélsőséges jobbközép. - Nos, ez a helyzet alaposan megváltozott. A szélsőségesség elsősorban nem verbális durvaságot jelent, hanem korlátnélküliséget. Amikor valaki átlép bizonyos határokat, amely határokat nem lehet átlépni. Ez megtörténhet durva szavak használata nélkül is, de verbálisan is. A politikai korrektség például itt húzza meg a határokat. Orbán Viktor, aki valaha liberális politikus volt, aki 1998 elején még tiszteletben tartotta az alkotmányos korlátokat, a jogállam határait, az emberi jogokat, a politikai korrektséget, ma már nyíltan tagadja és elutasítja ezeket. Nem beszél “álliberális férgekről”, mint Torgyán, de felszámolta a liberális demokráciát. Ez utóbbi a rosszabb. Szalonképessé tette azt a szörnyűséget, amelyet Torgyán megtartott és lokalizált a pártján belül.

Orbán nem használ erős kifejezéseket, de ugyanolyan demagóg hordószónok, mint Torgyán József volt, ma már nagyobb, a műparaszt stílusával, ahogy a kocsma közönségéhez beszél, s egész Magyarországot a fehérvéri huszároknak nézi. Egy hazudozó, aki kisebbségek, menekültek, civilek ellen uszít, gyűlöletet kelt, egész szabadságharca a liberális zsidó világ-összeesküvés ellen zajlik. Orbánhoz képest Torgyán egy demokrata volt, aki sok szörnyűséget mondott a parlamentben, de soha nem akarta felszámolni azt. - Orbán ezzel szemben megszüntette a parlamentáris demokráciát. A választási rendszerrel elcsalta a parlamentarizmust is, mert a parlamentet felszámolta, a lényegétől megfosztotta, a kontroll szerepét kiiktatta. Egy díszletnek használt álparlamentet tart fenn, a kollaboráns és áruló ellenzékkel, amely ehhez asszisztál. Orbán puccsot követett el, amire Torgyán soha nem lett volna képes, ameddig ő soha nem ment volna el. Orbán megdöntötte az alkotmányos rendet, államellenes bűncselekményt követett el, élete végéig börtönben a helye és teljes vagyonelkobzás vár rá.

Az igazi szélsőséges Orbán lett, és nem Torgyán József

Hozzá képest Torgyán egy ártalmatlan bohóc volt, aki tiszteletben tartott bizonyos korlátokat, amelyeket Orbán nem tart tiszteletben. Még a légügyi dinasztia és az összes primitív kisgazda korrupciós ügy is nevetséges (bár nagyon bosszantó és törvénytelen) ahhoz a szervezett rabláshoz képest, amit az Orbán-család, mint maffia, művel. Ehhez képest Torgyán egy kisstílű ügyeskedő volt. Torgyánt sokan lefasisztázták, pedig nem volt az – bár tény, hogy voltak kapcsolatai a hungaristákkal. De Orbán egy igazi fasiszta, akiből egy klasszikus diktátor lett. Diktatúrája fejlődéstörténete ma az autokráciánál tart, de lesz ez még nyílt diktatúra is, amikor kinövi magát, s felnőtt korba lép. Torgyán minden bosszantó szövege és megnyilvánulása ellenére, soha nem tette meg, és nem is tette volna meg azt, amit Orbán megtett. Soha nem jelentett akkor veszélyt a szabadságra és a demokráciára, mint Orbán.

Torgyánnak emberileg is voltak korlátai, nem volt minden aljasságra képes. Sokat ártott a vidéknek és a mezőgazdaságnak, nem értett hozzá. Bohóc volt, aki lezüllesztette az egykori kisgazdapártot, de nem volt olyan gátlástalan és embertelen, kegyetlen és szívtelen bűnöző, mint Orbán. Már az is mutatja, ahogyan az unokájával megzsarolva kinyírta Orbán őt a politikai életből, hogy Orbán olyan gátlástalan, becstelen és aljas ember, amilyen Torgyán legrosszabb korszakaiban sem volt. Ideje átértékelni dolgokat és helyükre tenni embereket. Gondoljunk bele, hogy Orbán ma már nagyságrendekkel szélsőségesebb ember, mint Torgyán József volt. Aki most akkor is megérdemli a kegyeletet, ha nemcsak Orbánnal vetjük össze. Egy tizenhat éve hatalom nélküli öregember, aki elhunyt. Életművét majd a történelem értékeli. S abban az összehasonlításban, ami most készül, nem őt illeti a legrosszabb minősítés.

„Gyönyörűen halt meg, békésen elaludt Józsi” - mesélte Marika, a felesége, amikor 1984 februárjában meglátogattam – aki kettesben volt az egykori kisgazda politikussal budai házukban.

„Nem lett rosszul. Lefeküdt pihenni a hálószobában és elaludt. Az utolsó mondata az volt hozzám, hogy jobban érzi magát…” - Ezután nagyjából egy óra múlva Németországból hívta a testvére telefonon. Amikor bementem hozzá szólni, észleltem, hogy mi történt. Megállt a szíve.

Kollár Erzsébet,
a rendszerváltók lelkiismerete