Orbán herceg, a nemes lovag
Orbánról ma megtudta a világ, hogy, mint arról a Stern című német lapnak, sok hazugság és még több zagyvaság mellett beszámolt, harcolt Budapest utcáin.
Hogy mikor, az rejtély. Szavojai Jenő alatt, akiről a címében alkalmilag átköltött és magyarított osztrák-német dal született (Prinz Eugen, der edle Ritter) nem vett részt Buda felszabadításában a török uralom alól, úgyszintén Görgei katonája se volt, amikor kiűzték Hentzi osztrákjait.
Akkor Budapest még nem is létezett. Csak Buda. És Pest. 1918-ban, 1945-ben, 1956-ban se látta senki Budapest utcáin. A Kádár-rendszerben éppen besúgással foglalatoskodott, akkor különben sem voltak utcai harcok Pesten, csak Demszkyt, a vasággyal együtt harminc kilós Demszkyt vitték el, és büntették meg, mert a vád szerint hülyére vert két szekrény méretű rendőrt. 1989-ben (amikor a Fidesz az MSZMP és a Belügy bábáskodásával zászlót bontott, hogy pro forma alternatívát nyújtson a fiataloknak a KISZ helyett) Nagy Imre újratemetésén nem láttunk fegyveres összecsapásokat.
Egyetlen dologra gondolhatott a nemes lovag. 2006-ban (képviselői mentelmi joga védelmében) kordont bontott a Parlament előtt, nyíltan lázadva annak a Köztársaságnak a kormánya ellen, melynek szolgálatára és védelmére, mint parlamenti képviselő felesküdött. (És mely kormány ostoba módon következmények nélkül hagyta az akcióját.)
Ha valakiről, akkor Orbánról mondható el, hogy a harcvonalba sosem merészkedik. Mindig hátulról izgat, lázít. Mint a 2006-ban, amikor a háttérből zavargásokat szervezett. Mint azóta folyamatosan, a lakájmédia és a főfunkcik által bűnbakokra zúdított mocskos, hazugságokkal, rágalmakkal. Hatóságai verdiktjei mögé bújva, és pénzügyi elvonásokkal, személyes ellenségeivel és politikai ellenfeleivel szemben.
Döntéseit egyetlen szempont irányítja: el ne veszítse valahogy a népszerűségét. A vendéglátósok tüntetésétől berezelt, elrendelte a bértámogatások előlegként kifizetését. Miközben a november-decemberi járandóságot sem folyósították.
Nyitni, vagy nem nyitni! Ez itt a kérdés. Nem a járványkezelés szempontjai döntenek, mert morog a nép. Nosza írjunk ki Nemzeti Inzultációt! Vessük le a felelősség nehéz terhét e kérdésben (is).
Javaslok e bátor embernek, aki leginkább a saját démonaival és lidérceivel harcol, még egy inzultációs kérdést: legyen-e nálunk is a lengyelhez hasonló sírószoba, a sérült magzata megszülésére kötelezett anyák számára? Igazi keresztényi megoldásként.