Mert ma a politikai szinten működő Magyarország és a Fidesz közé olyan egyenlőségjelet tehetünk, mint amilyen a Fidesz és Orbán Viktor között áll fenn. Az, hogy a média, egészen pontosan annak az Orbán által előírni vágyott magatartása nagyjából kimerül a semmit mondástól és az üres, népieskedő frázisoktól övezett személyi kultusz építésében merül ki, sokak számára ismerősként köszönhet vissza.

Nem kell különösebben idősnek lenni ahhoz, hogy a kötelező pártpropagandisták cikkei felderengjenek.

Annál nagyobb probléma az, hogy ezek közt élenjáróként Bayer Zsolt neve is szerepel és a jelek szerint ez senkit nem érdekel.

A különbség a z előző rendszerekkel szemben, a diszkréció teljes hiánya.

Orbán tudatosan építi le az egykor jobb napokat látott köztévét és a tv2-t is. Egyetlen célja az adófizetők teljes érdektelenségének kiváltása. Hiszen az egymásnak ellentmondó hírekre a közönnyel felel magyar nép.

Ez az a bizonyos átok, amitől történelmünk során nem sikerült megszabadulnunk és a második évszázadot kezdjük meg úgy, hogy e problémáról tudomásunk van.

A miniszterelnök pedig csak azt teszi, amit elvbarátaitól ellesett. Kezdve a cenzúra kiépítésével, melynek a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nevet adta. Mintegy bevezetőjeként szolgál az intézmény a független médiafelületek ellehetetlenítését célzó stratégiának.

Utolsó lépése az az idei tusványosi beszédében elhangzottak lényegében hadüzenetnek nevezhetők, de ugyan kik ellen?

Minden ideológiától mentesen, az újságírás nem több tájékoztatásnál. Persze ez aligha tetszik Orbánnak, hiszen a legfontosabb feladatunk – ahogy arra Oroszi Babett, az Átlátszó.hu munkatársa felhívta a figyelmet – a kormány, tagjai tevékenységének vizsgálata, visszaéléseik felfedése.

A nép ezek után válaszút elé áll. Továbbra is lenyeli az orosz propagandára hajazó álhíreket és ez esetben Orwell 1984 című könyvének állít eleven mementót, vagy egyszer történelme során helyesen dönt.