Az euroszkeptikus politikus következetes kritikusa a Nyugat Oroszország elleni szankciós politikájának és szemmel láthatóan Oroszország szövetségese az Európai Unióban. Milyen lehetőségei és perspektívái vannak Budapest és Moszkva együttműködésének? Miért vált Magyarország Oroszország kritikusából partnerré? Ezekről a kérdésekről beszélgetett főszerkesztőnk kiadványunk közeli barátjával Korom Mihály filmproducerrel és közéleti szereplővel.

• Korom Úr ahogy már korábban ismertté vált Vladimir Putyin és Orbán Viktor között megbeszélések kulcskérdései között találhatóak a két új paksi reaktorblokk megépítése és az orosz gyártmányú többfeladatú Mi-8/Mi-17 típusú helikopterek beszerzése. Az érthető miért fontosak ezek a lehetőségek Moszkvának. De miért ilyen fontos Magyarország számára? Főként úgy hogy ezek megterhelik Magyarország és az EU viszonyát.

• Már Kádár idejében volt arra egy beruházási terv, hogy az ország folyamatosan növekvő energiaigényét - egy új vízierőművet építve a Dunán - Csehszlovákiával közösen, elégítsük ki.

1989-ben ettől a tervtől az ország elállt /politikai-gazdasági és ökológiai okok miatt/ és már csak a 2000-es években a rendszerváltás és több kormányváltás után merült fel ez a kérdés újra. Ekkor indult meg a társadalmi párbeszéd arról, hogy miként oldjuk meg az ország energiaszükségleteinek kielégítését. Döntések, tervek születtek arra vonatkozóan, hogy még két blokkot építenénk Pakson kiegészítve a már meglévő szovjet tervek alapján épített reaktorokat.  Ez logikus lépés, hiszen Paks évtizedek óta jól és biztonságosan működik és biztosítja az ország energiaszükségleteinek 40 százalékát. Ha nem az atomenergia és nem a vízienergia akkor milyen más forrást tudunk bevonni? Persze lehetne például szenet használni, de az még rosszabb. Ha megvalósul az új paksi beruházás akár még exportra is maradhat elég elektromos áram. Amikor Magyarország és Oroszország 2014-ben aláírta az ezen fejlesztést lehetővé tévő szerződést már akkor az EU-val elkezdődött a vita, hiszen versenytárgyalások nélkül került eldöntésre a kérdés amely sérti az EU szerint a szabad verseny elvét. Továbbá botrány kerekedett abból is, hogy a szerződést titkossá nyilvánították. Oroszország beleegyezett abba hogy, hitelt ad nekünk a két blokk megépítéséhez. Ebben a tekintetben a Rosatom egy egyedülálló cég a világon. Ha nem tévedek összesen három vagy négy cég van amelyik képes egy ilyen beruházást megvalósítani. Például a „Westinghouse” , de ha velük szerződtünk volna az magasabb költségekkel járt volna. Ezenkívül ők teljesen eltérő technológiával illetve másfajta üzemanyagcellákkal dolgoznak. Az orosz szakemberek jobban értik hogyan lehet ebben az esetben a kapcsolást végrehajtani, hiszen a Rosatom a paksi erőművet megépítő szovjet Atomipari Minisztérium utódszervezete.

• Mi a helyzet a helikopterekkel?

Azt biztosan tudják, országunk a Varsói Szerződés tagja volt. A gépesített lövészegységek fegyvereit nagyrészt mi magunk gyártottuk. Például AMD gépkarabélyokat amely a híres AK magyar változata volt. De minden más haditechnika szovjet gyártmányú vagy szovjet licensz alapján például Csehszlovákiában gyártott volt. Harckocsik, tüzérség és helikopterek. Voltak Mi-24-es harci helikoptereink is de ezek már nem repülnek. Talán kettő vagy három repülőképes Mi-8/17 maradt. A NATO előírások szerint nekünk rendelkeznünk kell katonai szállító helikopterekkel. Ezt a kérdést rövid határidőn belül kell megoldanunk már csak az a kérdés, hogy milyen forrásból. Természetesen NATO partnereink ajánlottak saját típusokat, mint a például a „Sikorsky” UH-60-t, illetve az Eurocopter és az AugustaWestland is gyárt ilyen eszközöket. Itt a hagyományos verseny alapú üzlet működik, azt céget választják, amelyik a legjobb feltételeket adja a beszerzéshez. Miután NATO tagok lettünk svéd gyártmányú „Gripen” típusú vadászrepülőgépeket vásároltunk lecserélve az egyébként még megfelelően korszerű MIG-29-es gépeket, hiszen azok még egy eltérő szabvány szerint lettek tervezve. A svéd gyártója a Gripennek több gyárat épített és sok embernek munkát biztosított a projekt során. A Mi-17-es helikopterek beszerzése és üzemeltetése jóval olcsóbb, mint az amerikai típusoké. Nagyon hasonlít a MI-8-ra csak jóval korszerűbb. Nekünk nagyon sok ilyen 8-as gépünk volt így jött létre anno a katonai repülés szállítóága. A merevszárnyas szállítórepülőgépek is a szovjet gyártmányúak voltak, az Antonov cég termékei.

• Nem tartja veszélyesnek, hogy az egyre mélyülő NATO-orosz szembenállás rossz hatással lehet a magyar-orosz kapcsolatokra?

Elméletileg ez hordoz veszélyt, de nem gondolom, hogy nagyobb hatással bírhat kapcsolatainkra. Oroszország látja a NATO tagságunkból fakadó elkötelezettségeinket és tisztában van vele, hogyan működik a NATO és az pedig nyilvánvaló, hogy, ezek a döntések nem Magyarország, hanem a NATO véleményét tükrözik. Nekünk a konstruktív, mindkét fél számára hasznos dialógus és együttműködés a fontos legyen szó mezőgazdasági exportról Oroszországba, energetikai együttműködésről vagy helikopterek szállításáról. Úgy gondolom, hogy egy ilyen fajta dialógus a célja a mostani Putyin-Orbán találkozónak is.
Az orosz elnök összefoglalva az elmúlt évben folytatott tárgyalások eredményeit úgy nyilatkozott, hogy: „Nagyra értékeljük a magyar vezetés őszinte törekvéseit a sokrétű kétoldalú baráti kapcsolatok következetes fejlesztésében”

• A február 17.-i tárgyalások vonatkozásában beszélhetünk -e új perspektívák megjelenéséről? Például a két ország üzleti köreinek együttműködésének javításáról?

Vladimir Putyin és Orbán Viktor a legfelsőbb szinten megegyeznek különböző kérdésekben, létrehozzák az együttműködés kereteit. Ezeket követően már más emberek, hivatalnokok és üzletemberek fogják majd kapcsolatokat a mindennapokban gyakorlatilag kiaknázni. A „Keleti nyitás” Orbán hivatalos politikája volt, a gazdasági kapcsolatok megújítása és megerősítése a FÁK-országokkal elsősorban Oroszország, Kazahsztán és Azerbajdzsán irányába. De a gyakorlati együttműködés terén kevés történt.  Sokkal jobb lett volna az eredmény, ha olyan emberek vettek volna részt ennek a politikának a végrehajtásában, akik valóban értik hogyan lehet Oroszországban és a FÁK-országokban üzleteket kötni, hogyan lehet itt sikeresen működni.

• Valóban ez egy fontos pont. Hogyan történik manapság ez?

A program - a Keleti Nyitás- működik elvileg, de problémásan. A magyar fél részéről hiányzik Oroszország kellő ismerete és a gyakorlati tudás arra vonatkozólag hogyan és mit kell tenni.
Azok a magyarok, üzletemberek, akik ezen program során Oroszországba utaztak nem értették hogyan és miben változott Oroszország az elmúlt 15 évben. Mik az új rendszer működési mechanizmusai, milyen feltételekkel lehet itt dolgozni. Végül sok hibát követtek el több egetrengető esettel tarkítva. A mezőgazdasági attasét akit Magyarország Moszkvába küldött mint a magyar agrárszektor fő képviselőjét előzetes letartóztatásba helyezték itthon egy banki csalási ügy miatt amiből óriási botrány kerekedett. Ennek az embernek megvoltak a saját céljai és ő elsősorban ezeket szerette volna elérni.

• Hogyan lehet ezt a problémát megoldani? Kinek kellene ezzel foglalkozni? A magyar kormánynak?

Véleményem szerint létre kellene hozni egy csapatot a kereskedelmi képviseleten belül Moszkvában olyan emberekből akik ismerik a magyar-orosz export lehetőségeit, akik képesek volnának kibővíteni és elmélyíteni az együttműködést. Így végre lehetne hajtani a „Keleti nyitás” politikáját a gyakorlatban is. Már nincs olyan fajta kereskedelmi képviseletünk, mint a szovjet időkben, sőt az épületet is eladták már. Korábban Moszkvában egy profi csapat dolgozott, akik jól beszéltek oroszul, orosz egyetemeken végeztek, tudták hogyan lehet eredményesen üzleteket kötni. Ma ez majdnem teljesen hiányzik. Úgy gondolom, hogy ez a magyar kormány feladata, hogy felépítsen egy ilyen csapatot üzletemberekből és politikusokból, akik a gyakorlati életben képviselni tudják hazánk érdekeit és sikeres tárgyalásokat tudnának folytatni az orosz és más FÁK partnerekkel. Nagyon remélem, hogy az Orbán-Putyin tárgyalások során találni fognak erre megoldást. Szerintem az orosz fél számára ez a probléma nagyon is ismert és aktuális tekintve a közelmúlt botrányainak sorozatát amelyek ezen a területen sokszor Oroszországig értek.

• Ha jól értem az orosz vállalkozók képviselete Budapesten jobban működik?

Igen.  Az orosz képviselet Budapesten jobban működik, mint a magyar Moszkvában. Ez egy olyan aránytalanság, amely nem szolgálja egyik fél javát sem. Van egy hatalmas kihasználatlan üzleti potenciál, amelynek valódi értékét szerintem a magyar fél még nem is látja teljes egészében, hiszen hiányoznak a megfelelő szakértők ehhez. Például az én területemen a filmgyártásban és televízióműsor gyártásban ez nem így van. Én kellően jól beszélek oroszul, ismerem az országot, a feltételeket, a filmes és üzleti kultúrát. Sikerült a viszonylag rövid 2 és fél éves időszak amióta ezen dolgozom több orosz mozi és TV projektet idehozni. Az üzleti élet bármilyen területén lehetne hasonlóképpen cselekedni, ahogy a mezőgazdaságban és iparban illetve a védelemipar együttműködés területén is ha a helikopterekre gondolunk.

A Rosatom tökéletesen tudja, hogyan kell erőműblokkot építeni Magyarországon. Ez olyan terület, amivel kapcsolatban szerintem minden jól fog működni, már eldőlt a kérdés, van szerződés és a magyar fél elfogadott minden feltételt. A helikopterekkel nehezebb, itt lehetnek problémák. A mi szakembereink ismerik ezeket a gépeket, de számolni kell a NATO tagságból eredő kötelezettségekkel. Bárhogyan is lesz, de helikoptereket csak húszévente egyszer kell venni, nekünk viszont az a dolgunk, hogy kiszélesítsük a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokat, hogy növeljük kivitelünket Oroszországba.

• Működnek -e valamilyen magyar bankok Oroszországban?

Igen a magyar OTP működik Oroszországban és az önök Sberbankja nálunk. A 2008-as pénzügyi válság által keltett hullámok után nehezebb lett a helyzet és az aktuális nemzetközi események sem könnyítik az együttműködést tekintettel a szankciókra és a rubel árfolyamára. Én hatalmas lehetőségeket látok a magyar cégek részére elsősorban a mezőgazdasági és az ipar néhány területén. De ahogy már mondtam ezeket a lehetőségeket nem tudjuk kihasználni a megfelelő szakemberek híján. Be kell mutatni a lehetőségeinket, reklámozni kell és bebizonyítani képességeinket. A kormány és a szakembergárda hathatós segítsége nélkül nem lesz egyszerű. Oroszország nagy ország sok különböző régióval. De úgy gondolom, hogy Orbán Viktor is látja ezeket a nehézségeket.

• Hogyan viszonyul a magyar nép Oroszországhoz? Van -e különbség a szovjet időkhöz képest?

A szovjet időkben 1945-tól, kezdetben a magyarok látták, hogy Oroszország segít nekünk, hogy a szövetségesünk, újraépítjük az országot. Az 1956-os események után a viszony sokat változott. Sokan úgy gondolják, hogyha ez a forradalom győzött volna, akkor az életünk sokkal jobb lehetett volna. Innentől kezdve érezhető a szovjetellenes, oroszellenes hangulat. Politikai síkon csak a szovjet csapatok távozása után vált Magyarország újra szuverén országgá. Ezekben az években Oroszország olyan állapotban volt, hogy senki nem gondolta volna, hogy az oroszok bármilyen hatást gyakorolhatnak sorsunkra. 1990-től 1999-ig a kulturális és gazdasági kapcsolatok nagyrészt megszűntek. A háttal álló szovjet tisztet mintázó plakátok „Tovarisi Konyec” felirattal, cirill betűkkel írva mindenhol ott voltak. Jól kifejezték az akkori közhangulatot.

Mára sok minden megváltozott. Az eltelt idő távlatából látjuk, hogy korábban milyen javakkal rendelkeztünk. 12 éve vagyunk az EU tagjai, minden nagyvállalat külföldi tulajdonú, a fizetések elég alacsonyak, a fejlődés nem nagyon látható. A vállalati profitokat Németországba küldik a tulajdonosok. A Szovjetunió által biztosított olcsó nyersanyagoknak köszönhetően akkoriban a magyar ipar által gyártott nemzetközileg is elismert termékek jó áron keltek el Egyiptomban, Szíriában, Argentínában és sok más piacon. Országunk jó nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően, termékeink, mint az autóbuszok, TV-készülékek, és más termékek nemzetközileg népszerűek voltak. A Szovjetunió felbomlása nagyon jelentős negatív hatást gyakorolt gazdasági életünkre, mély válságot éltünk át, 10%-ot csökkent a GDP hiszen Moszkva már nem vette meg agrár termékeinket, nem szállított olajat és alumíniumot olcsón és más területeken is megszűnt a kapcsolat. Korábban iparunk nagyon magas színvonalon működött, a tsz-eket és állami gazdaságokat a privatizáció során feldarabolták sok apró részre ezáltal a régi irányba indultunk akkor a kistermelők felé. De ebben az időben, Németországban, Ausztriában éppen ellenkező előjelű folyamatok indultak el a kis területen folytatott gazdálkodást elkezdte felváltani a modern nagyipari termelés. Így vesztettük el piacainkat. Sok gyárat, üzemet vettek meg német vállalkozók csak azért, hogy később bezárják ezeket, hogy így szüntessék meg a konkurenciát. Így semmisült meg teljes cukoriparunk, ez az egyik legjellemzőbb példa.

Mi a helyzet a közlekedési járműgyártással, például az IKARUS-al?

Az is nagyon jó példa erre a folyamatra. Ez nagyon nagy cég volt két budapesti és egy székesfehérvári gyáregységgel. Korszerű járműveket gyártottak ugyan, de nem tudott versenyezni az olyan óriásokkal, mint a Mercedes vagy a Volvo. A gyártás túlélte a rendszerváltást, de az exportpiacok nagy része elveszett. Oroszországgal a kapcsolat sokáig megmaradt. A kilencvenes évek végéig még kisebb számban exportáltunk buszokat persze sokkal kisebb mennyiségben, mint a Szovjetunióba korábban. A 2000-s években megkezdődött az IKARUS feldarabolása is részekre, maradt némi autóbusz építő kapacitás amely kis cégekben terül szét az egykor egyik legnagyobb európai buszgyártás helyén. De térjünk vissza az eredeti kérdéshez. Fontos elmondanom, hogy nemzetünk tanúja volt elnökük sikeres politikájának. Sajtóhírekben, beszélgetések során illetve a gyakorlati sikereik révén.

Van Magyarországon egy város -Hévíz-amely egy híres fürdőhely és nagyon népszerű Oroszországban. A város közelében anno a szovjet csapatok katonai repülőteret építettek, amely ma polgári légikikötőként szolgálja az Önöktől érkező turisták kényelmét is. Ez a terület is egy fejleszthető terület az együttműködés során figyelemmel a turizmust érintő az Egyiptom-al, és Törökországgal kialakult orosz helyzetre./ A magyarok azt látták, hogy Putyin reformjai után az orosz emberek zsebében pénz jelent meg. Látták, hogy Oroszország közeledik az európai életszínvonalhoz. Ez meglepetés volt, hiszen népünk hozzászokott a szegény szovjet tisztekhez, akik itt éltek és most megjelenik egy új, sikeres és gazdag nép. Tehát a múltban az oroszok nem túl jól éltek, ebben az időben a magyarok sokkal jobban éltek, mint a szovjetek ez mindenki számára nyilvánvaló. Most minden fordítva van, így fordult meg a világ. A magyaroknak nagyon érdekes, hogyan is sikerülhetett mindez. Oroszország nem lett az EU tagja, mindent a maga erejével és munkájával ért el.

• Akkor ebben az értelemben jelent meg a szimpátia Oroszország felé?

Igen. A magyarok megértették, hogy Putyin elnök népe javáért dolgozik. Mindenki látja ennek a politikának a sikereit. Az emberekre Magyarországon nagy benyomást tett ez, érzik a különbséget összehasonlítva az itteni az új, kapitalista rendszer alatt elszenvedett gazdasági kudarcok láttán. Az idősebb generációk jól emlékeznek arra, hogy amikor az oroszok voltak itt volt munkájuk, a közbiztonság kiemelkedő volt, bűnözés alig volt. /kb. 9000 fő volt a börtönökben ma ez valahol 27 ezer körül van./ Így egyre emelkedett az érdeklődés Oroszország iránt és különösen a kultúra iránt. A hozzáállás gyökeresen megváltozott. Néhányan nyíltan arról beszélnek, lehet, hogy a Vámunió jobb lenne nekünk, mint az Európai Unió. Sokat hallottam ilyen véleményeket magam is. Putyin elnök tavalyi látogatása során a kormányt szinte sokkolta, meglepetésként érte, hogy több társadalmi szervezet szimpátia tüntetéseket szervezett azokért az értékért tüntetve, amelyekért az orosz elnök kiáll. Megváltoztak a plakátok. Ma az van rájuk írva „Oroszok, térjetek vissza”.

• Mivel magyarázható ez a mély kiábrándulás az EU-ból? Az európai uniós csatlakozás ilyen negatív hatással volt a magyar életszínvonalra?

Az életszínvonal valamelyest emelkedett azóta. Az EU anyagi eszközöket ad elsősorban infrastrukturális beruházásokra, amelyeket vissza nem térítendő formában kapunk.
Ezen a területen sokat javult a helyzet, jó minőségű útjaink lettek, Budapest megszépült és átépült, létrejött egy igazi belváros. De az igazi probléma, hogy ezek a pénzek nem az iparba kerülnek. Itt az ellentmondás: sok pénzt kaptunk az EU-tól de ezek nagy része olyan projektekre ment el amelyek pénzt nem hoznak. Néhány éve az emberek megértették, hogy helyzetük nem lesz jobb sem öt sem tíz év múlva. Ez hatalmas gondot jelent, hiszen különböző adatok szerint már 3-450 ezer ember hagyta el az országot. A gazdaságilag aktív korosztály körülbelül 3-4 millió fő a többiek vagy nyugdíjasok, vagy gyerekek. Sokan érkeztek hozzánk Romániából ez növelte a lakosságot, bár közülük is sokan már a tovább költözést fontolgatják Németországba vagy Nagy-Brittaniába. 2004 körül kezdődött a lakosság devizahiteles eladósodása elsősorban svájci frankban, ami óriási problémává vált a 2008-as hitelválság után mert a forint svájci frank árfolyam csaknem megduplázódott. Emberek százezrei vettek fel devizahitelt, hogy lakásokat vegyenek, házakat építsenek majd nem tudták fizetni ezeket. Nagyon jó és fontos cselekedet volt ez honfitársaimnak, hogy Orbán Viktor és kormánya megoldotta ezt a problémát, rávette a bankokat arra, hogy forintra átváltsák a svájci frankban nyilvántartott hiteleket.

• Megoldhatja -e ezeket a problémákat Magyarország Oroszországba irányába vett fordulata? Elsőként gazdasági téren.

Pragmatikusan kell kezelnünk ezt a kérdést. Miután az EU tagjai lettünk megjelentek nálunk az olyan elsősorban német cégek, amelyek saját termékeiket akarják eladni nekünk illetve olcsó munkaerőre van szükségük. Gyártanak például gépkocsikat nálunk és eladják ezeket mindenhol a világon többek között Oroszországban, de a nyereséget megtartják maguknak. Ez a gazdasági eredmény Magyarország GDP-jét növeli, de valójában a nyereség elmegy vissza Németországba. A németek nem érdekeltek abban és szükségük sincs arra, hogy a saját tulajdonú iparunk megerősödjön. Ha szeretnénk növelni életszínvonalunkat és növelni a GDP-t akkor saját tulajdonú iparunkat és mezőgazdaságunkat kell fejleszteni, és ezeket a saját termékeket kell eladjuk. Ma a magyar üzletekben nehéz magyar árukat találni. A tej nagyrészt Szlovákiából és Lengyelországból érkezik, a hús Németországból, Dániából, amely az egyik legnagyobb sertésexportőr. Ha jól emlékszem, akkor 1989 4 millió sertés volt hazánkban ma talán 150 ezer maradt. Ebben az is nyilván közrejátszik, hogy ez EU megtiltotta, hogy háztartási moslékkal etessük a disznókat. Csak takarmánnyal lehet, amit ugye meg is kell még venni.
Amikor Oroszországban Vladimir Putyin lett az elnök megindult a gazdasági fejlődés. Nem sokkal később Oroszország megjelent, mint vásárló. Ez furcsa volt sok magyar számára, senki nem várta, hogy Oroszország ilyen gyorsan talpra áll. Hiszen Oroszország valahol a távolban ugyan létezik, de mi a németekkel élünk együtt és dolgozunk. De ebben az időben már nyilvánvaló volt, hogy a németekkel nem könnyű, hiszen nem venni akarnak tőlünk, hanem eladni. A mai Oroszországot összehasonlítani is nehéz a kétezres évekbelivel. Nagyon sok minden megváltozott, az oroszok újra oroszok lettek és nem szovjetek. Minőségi termékeket akarnak versenyképes áron. Bár nem tudunk már olyan mennyiségben gyártani, mint a szovjet időkben, de ennek ellenére az utóbbi időkben a szankcióig bevezetéséig növekedett az export-import volumene. Végre láthatóvá vált, hogy az EU-tól függetlenül is tudunk gyártani és eladni a termékeinket Oroszországnak és másoknak. Az EU-ban azt mondták nekünk a szolgáltatásokra kell koncentrálni, a szolgáltató szektor a jövő. Már elnézést, de Németország, amely a világon az egyik legerősebb iparral rendelkezik, az ő szolgáltató szektoruk csak kiszolgálja ezt az ipari alapot, amely a legfejlettebb technológiával 
és hatékonysággal termel ráadásul a tőkehelyzete is a legjobb. Nekünk mi marad, ha szinte a teljes maradék ipar német irányítás alatt termel? A németek, még ha később el is ismerték, hogy az Ikarus minőségi termék volt, de mint konkurens exportcikk úgy nem kell. A mezőgazdaságban is hasonló a helyzet, a feltételek megváltoztak, ahogy már elmondtam, az EU csatlakozás után. A csatlakozási feltételeket a német és francia elvárások alapján állapították meg ezek az ő érdekeiket szolgálják. Igen Lengyelországnak jobban sikerült az EU csatlakozás, de az ő országuk sokkal nagyobb és a belső piac is sokat segít. A lengyelek lengyel árut vesznek elsősorban. A lengyelek túljártak mind az EU mind az oroszok eszén, náluk megmaradt a mezőgazdaság és az ipar is bár a kilencvenes években Lengyelország sokkal szegényebb volt mint Magyarország. Saját iparunk alig maradt és a mezőgazdasági szektor is sok kívánnivalót hagy maga után.

• Az európai sajtó előszeretettel sorolja fel a Putyin és Orbán közötti hasonlóságokat. Ön mit gondol, ez segítheti az együttműködést?

Úgy gondolom, hogy ez az egyik kulcseleme Orbán népszerűségének. A mi társadalmunk sokkal inkább hasonlít az orosz társadalomra, mint a németre. Putyin mindig megvédi Oroszország és az orosz nép érdekeit, Orbán próbálja védeni a magyarok és az ország érdekeit. Oroszország ezt nemzetközi léptékben teszi, míg Magyarország számára ott van az EU mint elöljáró szervezet. Az EU egy rendkívül bürokratikus szervezet és nagyon zavaró ez a jelenség a mindennapok során, az élet minden területén megjelenik, ahogy már említettem a sertések ellátásánál is. Kelet-Magyarország, a Tiszántúl egy szétesett, nem működő része Magyarországnak. Sem munkahelyek, sem ipar nincsen arrafelé, a mezőgazdaság is a végét járja. Ezen a területen sokan az EU-t hibáztatják a problémákért. Hasonlóan ehhez, mindenki szeme láttára napról-napra nő a katonai konfliktusok széles köre, amelyeket az amerikaiak kezdtek Irakban, Afganisztánban és Észak-Afrikában. Mindenki látja, hogy ez az imperializmus egy újabb fajtája. Az idősebb generációk emlékeznek még a hasonló háborúkra Koreában, Vietnamban, Grenadában, Guatemalában és Nicaraugában, Líbia bombázására. Ez mind erősíti az Amerika-ellenességet és a szkepszis az EU-val szemben. Ma az ország lakóinak több mint a felének az a meggyőződése, hogy az oroszok alatt jobban éltünk. Orbán érti, hogy Putyin elnökkel sokkal konstruktívabban lehet tárgyalni, mint az EU képviselőivel. Ahogy a Nyugat egyre hangosabban követeli, hogy az oroszok adják fel, Putyin ezen csak mosolyog. Orbán Viktor és Milos Zeman Csehország elnöke tudják azt, hogy az oroszok sosem adják fel.