Az írás egy olyan színházi vezetőről szól, akinek próbái alatt rendszeresek voltak a szóbeli fenyegetések, viták és üvöltözés, akinek munkamódszerét meghatározta a félelemkeltés és akitől rettegtek a munkatársai. A cikk felfedi azt is, hogy a fiatal férfi színészeknek, táncosoknak, ha „rosszak” voltak, elfenekelés volt a büntetésük. Volt, akinek ehhez a nadrágját és az alsóneműjét is le kellett tolnia, és úgy feküdnie a színházi vezető térdére, mint egy kisgyereknek. A meg nem nevezett rendező sokszor kerített se­géd­eszközt a fenyítéshez: rendszeresen használt vállfát a veréshez.

– Letörte egy vállfáról azt a részt, ahová a nadrágot szokás akasztani, az volt a pálca. Azt mondta, vegyem le a nadrágomat, és hajoljak rá egy székre. Ja, és vegyem le az alsónadrágomat is – vallott az Indexnek az egyik áldozat, aki végül kimenekült a szobából.

Egy másik fiú nem úszta meg ennyivel, miután nem sikerült a próbán úgy teljesítenie, ahogy a rendező kérte.

– Ekkor azt mondta: jó, akkor vegyem le a nadrágomat, és hasaljak a térdére. Nem akartam, de erőszakosan rám parancsolt; megijedtem, úgyhogy megtettem. Nem tudom már, hány, tíz-húsz vagy harminc ütést mért a pucér fenekemre. Nagyon megalázó ez az emlék, és emlékszem, hogy fizikailag is fájt. Lelkileg még ma is – mondta a másik áldozat a portálnak.

A cikk leírja azt is, hogy a rendezőtől ma is rettegnek, mindig is keménykezű volt. Sokan tűrték ezt a bánásmódot, aki pedig nem, az elmenekült.

További részletek a cikkben >>