Romlik-e vagy sem a magyar diákok teljesítménye, nemzetközi versenyképessége? Jó, hogy lett Klik vagy sem? Mit tenne az orbáni oktatásirányítás korábbi vezetője, Pokorni Zoltán, ha most újra ostort kapna a kezébe? Ezeket a kérdéseket próbálta körüljárni a Rajk László Szakkollégium csütörtök késő este a XII. kerület halk szavú polgármesterével - írja a Magyar Nemzet.

– Fene se tudja – ütötte fel az első kérdésre adott válaszát Pokorni, aki szerint a nagy nemzetközi összehasonlítást valamennyire mutatják a mérések, de az egy országon belüli minőségi változást nem teszik megfoghatóvá. Mint felidézte, a Pisa-mérés másfél évtizedes hazai története során kezdetben gyenge teljesítményt nyújtottunk, ami talán a pedagógus-továbbképzés hatására felívelt, két-három éve viszont újból egy kicsit megy lefelé a görbénk. Az összehasonlítás, akárcsak az iskolák közötti, szerinte a bulvárlapok hasábjaira való, illetve arra, hogy ezzel riogassák egymást a politikusok. – A Pisa nem romlást mutat, hanem ugyanazokat a problémákat, mint 15 vagy 20 évvel ezelőtt – foglalta össze ezzel kapcsolatos véleményét.

Szerinte nagy félreértés, hogy „nálunk több a hülye”, ahol igazán le vagyunk maradva, az az igazán kiugró tehetségűek alacsony száma. Felidézte, hogy amikor a hetvenes években Magyarország először vett részt nemzetközi felmérésben, a diplomás értelmiségi ember olvasási készsége azon a szinten volt, mint egy skandináv szakmunkásé, ma szövegértésben viszont a mezőny legjobb ötödében vagyunk.

A három legnagyobb baj

Pokorni a magyar közoktatás három fő gyengeségét látja.

• Szétaprózódott iskolaszerkezet: nagyon kicsik az iskolák, ez részben a magyar településszerkezetből fakad, ahol a legkisebbeknek is kellett iskola. Így jöttek létre 13 fős iskolák – két tanítóval –, amelyek rosszat tettek a diákokkal, noha az erőfeszítés lenyűgöző volt. Közben viszont megjelent a szabad iskolaválasztás, így a kisebb iskolákból szegregátumok lettek, a szakadék pedig megnőtt. A legkisebb iskolák számára tényleg mentőöv volt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik).

• Mennyi tanítási időt finanszíroz az állam: ma itthon 760-800 órát finanszíroz az állam a korábbi 600 helyett. Egy német gyereknek 800, egy amerikainak 1100 órát. Ez nem azt jelenti, hogy kétszer annyi időt tanul egy amerikai, mint egy magyar, hanem azt, hogy a magyar gyerek a szülei pénzén, különórák formájában kaphatja meg a többi órát (művészet, sport, nyelv), ami az oktatási rendszer alulfinanszírozottságát jelzi.

• Módszertani kultúra: a tanárok nyomják a szöveget, a diákok folyamatosan sápadnak el. A cél egységnyi idő alatt minél több információt átvinni és bízni abban, hogy ebből minél több megmarad. Oka a lustaság, az eszköztelenség, a motiválatlanság, ezeken túl a mérhetetlenül felduzzasztott tantervi követelmény. Ennek oka viszont a politikai és szakmai gyávaság is, ami olyan tabukhoz sem mer hozzányúlni, mint az óraszám vagy a tanév kezdő- és végidőpontja. „Mit csinálnának azzal a miniszterrel, aki augusztus 4-én rendelné el az iskolakezdést, mint Amerikában vagy júliusban fejeznék be, mint Németországban?”

Mi a műveltség?

Szerinte érdemes boncolgatni azt a kérdést, hogy mit tartunk műveltségnek: a múlt szellemi termékeinek átfogó ismeretét (Csokonai múzsái, Mengyelejev periódusos rendszere) a mediterrán hagyomány szerint vagy a gyakorlatban hasznos tudást (devizahitel, KRESZ) a skandináv iskola alapján? A NAT egyébként erre lehetőséget is adna, mert a KRESZ is bizony része.

A rendszerről és kritikájáról

– Nagyon sajnálom a politikus barátaimat, hogy még mindig nem ezzel a kérdéssel foglalkoznak, hanem a nagy struktúra átalakításával – jegyezte meg, hozzátéve, a Klikkel egy kezelhetetlenül nagy és a városok számára káros rendszert hoztak létre, és olyan problémákat idéztek elő vele – például a tankönyvellátás akadozását –, amelyek korábban nem léteztek.

Egy kormányváltás esetén viszont nagy bajnak tartaná a Klik politikai alapon történő szétverését, mert a tankerületi lépték szerinte megfelelő.

Az oktatás ügye a nyugdíjasok és az egészségügy mögé szorul

Hogy az oktatásirányítás fejein belül miért nincs paradigmaváltás, arra is van válasza: „Az oktatásügy elveszített egy társadalmi vitát” az egészségügyi és nyugellátással szemben, ami részben a média felelőssége is.

– Az európai társadalmak, köztük Magyarországé is öregszik. Több a nyugdíjas, akiket el kell tartania egy ilyen méretben nem növekvő gazdaságnak és ellátnia az egészségügynek. A nyugdíjas nem mellékesen tudatos szavazó; az a kormány tehát, amely a nyugdíjasokkal szemben pozicionálja magát, bukásra van ítélve – vázolta fel a politika köré épült mókuskereket Pokorni Zoltán.

Pokorni sem csinálta meg, amit gondolt

Az oktatás szervezésével kapcsolatban korábban volt olyan ötlete, hogy valamennyire humanizálják az iskolai kereteket, az első nyolc évet húzzák szét kilencre, a tanítási napot pedig szintén hosszabbítsák meg úgy délután négyig, hogy a csoportos munkára is legyen idő, így talán a gyereknek is kicsit kevésbé esne nehezére egy lazább, szerethetőbb iskolába járni, ám ezt a tervét végül nem tudta formába önteni miniszterként. Az elérendő távlati célnak szerinte annak kéne lenni, hogy minden pedagógus a gyerekeknek személyre szabott programmal rendelkezzen, mint Finnországban vagy Angliában, de attól óva intett, hogy bármelyik országot mintaállamnak kiáltsunk ki és módszerüket egy az egyben átvegyük. „Nem vagyunk Finnország, többet süt a nap, kevesebb vodkát iszunk és nem vagyunk protestánsok, csomó dologban az összehasonlítás nekünk a jobb”, jegyezte meg.

Szerinte érdemes figyelni a McKenzie-jelentésre is, ami annak eredt nyomába, mitől jók a jó rendszerek. A dokumentum arra jutott, hogy az oktatás minősége a tanárokon múlik, ha tehát egy rendszerben sok pénz van, érdemes a tanárok mellett az informatikába, a kütyükbe is invesztálni, ha viszont kevés, a pedagógusokba kell.

Ne fölülről edukálják a tanárokat!

– Segíteni kell a tanárokat egymással kapcsolatba lépni, nem fölülről kell nekik megmondani, mi a jó és korszerű. Egymástól tanulják a legtöbbet, ők vannak a frontvonalon! Mi most mintha nem ezt csinálnánk a továbbképzési központok létrehozásával – tartott tükröt a jelenlegi oktatásirányítás elé.

Pokorni a PÖCS-ökre (Pedagógus Önértékelési Csoportok) röviden kitérve azt mondta, azt olvassa az újságban, hogy ezek nincsenek is, így ez a kérdés nem érdekli. A pedagógusminősítésről viszont nagyon is megvan a véleménye: szerinte olyan szisztémának kellene létrejönnie, amelyben a megszerzett fokozat elveszíthető lenne alkalmatlanság vagy motivációvesztés esetén, ne járjon csak azért pluszpénz, ha valaki egyszer valamilyen plecsnit megszerzett. Úgy érzékeli, a jelenlegi pedagógustársadalom nagyon elfáradt, merev, konzervatív, gyanakvó és elutasító.

Pokorni Zoltán kérdésre válaszolva kijelentette, az oktatásról szóló szakpolitikai diskurzus elsilányodott, ugyanis a beleszólás joga „ingyenes” lett, így sokkal többen részt vesznek benne, akiknek noha ezáltal növekedhet a kulturális színvonaluk, de ez az ügynek nem tesz jót.

Ezért nincs szakpolitikai vita

– A reformkor körülbelül ötezer ember ügye volt, ötezer ember ma Facebook-csoportnak is kicsi. A párbeszéd leegyszerűsítővé válik, ez visszahat a politika színvonalára is. Ma már nem vállalnak szakpolitikai vitákat pártok, de még a pártok műhelyeiben sem igazán van nyoma a szakmai vitáknak – érzékeli Pokorni, hozzátéve, Staller Ilona és Bud Spencer is politikai pályára lépett, az amerikai elnökválasztáson pedig mindig a magasabb jelölt győz. Mint mondja, minden, ami félreérthető, a politikai riválisok félre is fogják érteni, minden megnyilvánulás egy pillanat alatt kint van a nyilvános térben.

Arra a kérdésre, hogy ha hirtelen Cunyiné Bertalan Judit oktatási államtitkár székében találná magát, milyen döntések előkészítésébe fogna leghamarabb, azt mondta, ő erre nem fog válaszolni, és így este 10 óra felé késő is van ehhez… Szerinte azonban a mostani kormány, amely ekkora centralizáltságot hozott létre, alkalmassá tette magát arra, hogy erős és jó lépéseket tegyen.

A hegyvidéki polgármester végül címtippeket is adott a nyilvános előadáson valószínűleg megbújt újságíróknak: „Orbán hipercentralizált rendszeréről beszélt Pokorni”. Ugyanakkor jelezte, ő már nem akar a politikában „ez vagy az” lenni.

mno.hu