Rákay Philip viszont ezen valamiért nagyon kiakadt és írt egy olyan levelet, amit akár rögtön küldhetne is tovább Kerényi Imrének, mert helyet érdemelne Bayer Zsolt mellett a Nemzeti Könyvtár lapjain.

Tudja, az a legnagyobb baj, hogy Ön teljesen el van tájolva.

Kezdi válaszát Rákay Philip, amiből rögtön sejthető, hogy nem unalmas válaszok jönnek az unalmas újságírói kérdésekre, hanem a dili hullámvasút fékét engedte ki ezzel a NER-kompatibilis vállalkozó.

Rákay a győztesek szerénységével teszi helyre a munkáját végző újságírót. Egy morzsányi kételynek nem hagy helyet, biztos kézzel húzza meg a közte és az újságíró közti frontvonalat:

Valószínűleg még mindig abban a hitben ringatja magát, hogy elvbarátaival – a balliberális értelmiséggel – együtt Önök még komolyan vehető tényezők, s évtizedes véleménydiktatúrájuk árnyékában változatlanul alakítói, számonkérői, erkölcsi- és morális ítéletosztói lehetnek a magyar közéletnek.

Egy ilyen nagy koponya, mint Rákay képes kilátni ebből a Magyarországnak nevezett dobozból, és rögtön globális kontextusba helyezi a közte és az újságíró között feszülő ellentétet.

Rossz hírem van: ez a bolsi világ elmúlt, s hála az Istennek, szépen lassan, de biztosan világviszonylatban is alámerülni látszik az a szélsőliberális, internacionalista, beteg értékrend is, amit Ön és kedves hetilapja konokul képvisel.

Megváltozott a világ, írja a Műsorvezető kerestetik című műsor egykori győztese, és ebben már nincs helye sem „a ballib sajtóhadsereg janicsárjainak”, sem a „történelem szemétdombjára kerülő ideológia közlegényeinek.” Hát ezért nem válaszol Rákay a kérdésekre, hanem írt inkább egy ilyen mulatságos pamfletet.

Aztán persze kiderül mi zavarja kigazából: az, hogy szerinte azt sugallják az újságírói kérdések, hogy ő nem a piacról él. Ezt ugyan nem feltételezte kérdéseivel a HVG újságírója, de Rákaynak valamiért mégis van egy ilyen becsípődése, hogy itt ezzel támadhatják.

Lehet Rákaynak vannak olyan ismerősei, akik állami csecseken lógnak, nem pedig a piacról élnek, és Rákay ezért úgy gondolja, hogy ők kevésbé sikeres üzletemberek?

Tudom, hogy nehéz fejben összeraknia velem kapcsolatban azt a képletet, hogy cégeim kizárólag az üzleti világból – hogy jobban értse: a piacról – kapják megbízásaikat, de a tény ettől még tény marad: az SD & Watson Consulting Zrt. – amelynek

Ön még a pontos nevét sem volt képes eltalálni – semmiféle magyar állami, vagy kormányközeli megbízással, szerződéssel nem rendelkezik és – kapaszkodjon meg – a Norton Consulting Zrt. – amely e pillanatban csupán bejegyzés alatt áll – is ezt az üzleti modellt kívánja követni.

Furcsa, ugye? Egy kormányközeliként elkönyvelt, “múltba révedő, reakciós, jobboldali, mucsai” üzletemberként is sikeres lehet multicégek stratégiai- és kommunikációs főtanácsadójaként.

Szinte feszíti az embert a vágy ezen sorok olvasása után, hogy odamenjen Rákay Philiphez és azt mondja neki: „Nyugalom, Rákay úr, ön nem egy reakciós mucsai üzletember, aki állami megrendelésekből él, hanem egy sikeres üzletember!”

De van itt más is: Rákay Philipet az is felhúzta, hogy a HVG-ben olyan cikk jelent meg a Mezőhegyesi Ménesgazdaságban betöltött igazgatósági tagságáról, ami szerinte nettó hazugság. Ugyanis szerinte azt feltételezték, hogy ebből nyerészkedik, miközben 102 ezer forintot kap csak a munkájáért:

Az persze fel sem merül Önben, hogy lehetnek olyan köz-, és egyben szívügyek, amelyek szolgálatába örömmel állítja az ember tanult és szerzett tudását, tapasztalatait – kvázi társadalmi munkában…

A Z+ zenecsatorna alapítója és a kormány szócsövévé silányított közmédia egyik oszlopos tagja szakmai ügyekben is HVG-s „kollégája” segítségére siet, aki kérdezett tőle néhányat, mielőtt írt volna róla:

Tudja mi a szörnyű ebben az egészben? Hogy Önben és hasonszőrű kollégáiban nyomokban sem munkál az újságírói felelősség és etika.

Ezután már csak a lezárás következik, a feltett kérdésekre hiába várják a választ a HVG-nél, azt ebbena  levélben biztosan nem találják meg.

Elhiszem, hogy kampány van és az is világos, hogy közeledik az egyeseknek oly kedves Tanácsköztársaság centenáriuma is, de nem lehetne, hogy e minősíthetetlen, gyilkos balos hagyomány égisze alatt ne hergeljék  tovább olvasóikat és az ország közvéleményének egy részét azok ellen, akik cégeikkel sikeresek az üzleti életben? És újra hangsúlyozom, hogy Ön is megértse: nem állami megbízásokból!

Mindennek fényében arra szeretném megkérni, legközelebb akkor jussak majd eszébe, ha a fent említett cégeim valamelyikében akár egyetlen, a magyar államhoz köthető szerződést is talál! Addig azonban nyomatékosan arra kérem, fejezze be a személyemmel kapcsolatos hangulatkeltést!

Üdvözlettel:

Rákay Philip

24.hu