Semjén Brüsszelről, a saríáról és az ellenzékről
Mindig térdig leesett állal szemléljük, amikor egy magát kereszténynek valló ember olyan hévvel rágalmaz meg tőle tökéletesen függetlenül csoportokat, hogy az akár a szent inkvizíció leggyakorlottabb tiszteit is irigységgel töltené el. Azt azonban, ha a miniszterelnök-helyettes teszi ezt, meglehetősen nehéz lenyelni.
Azt már megszokhattuk, hogy ha Semjén Zsolt bármikor is szóra nyitja a száját, abból jó eséllyel Orbán Viktor éppen aktuális rögeszméjének „keresztényiesített” variációja pottyan ki. Ennek megfelelően a Kereszténydemokrata Néppárt országos választmányának szombati ülésén sok újdonságot nem tudhattunk meg. Azt leszámítva természetesen, hogy a kormány koalíciójának kisebbik pártja lassan mikroszkopikussá zsugorodik.
Azt még valahol meg lehet érteni, ha egy szélsőségekre különös hajlamot mutató népet a valláson keresztül manipulálják. Egyszerű a történet, kell találni egy hasonló vallást, amelyet legalább egy hasonlóan szélsőséges csoport vall magáénak erőszakos tettei igazolására.
„az európai világot megvető iszlám ellenállás nélkül, mint kés a vajban hatol át” idézi Semjént a 444.
Azt nem tette viszont hozzá, hogy abban az esetben, ha ellenségesen lép fel egy alapjáraton önállótlan ország, zéró katonai képességekkel, azzal csak kiprovokálja magának a konfliktust.
Hogy ennek mi köze lehet a nemzetellenességhez, az nem teljesen tiszta, hiszen a nacionalizmus eddig háborúk garmadájához vezetett már, békéhez eleddig nem sikerült. Az ennek belátására való képesség véletlenül sem lehet azonos a nemzetellenességgel.
Ha pedig a nemzet iránt táplált érzelmek kerültek szóba, nem egészen értjük, ha Semjén az ellenzéket egy tál skorpióhoz hasonlítja.
A csúcsot azonban a Brüsszelt minősítő, eddig csak a magyar nép nem kormányhű felével megengedett rágalmai jelentik.
„A politikus értékelése szerint „Brüsszel kettős bűne miatt veszélyben van a keresztény civilizáció”. Brüsszel első bűne, hogy az egyház-, család- és nemzetellenességel tudatosan rombolja a keresztény értékeket, és elhangzott az is, hogy a jakobinus, kommunista, liberális és '68-as ideológiák mind a szabadkőműves hagyományokból származnak és relativizálják a kereszténységet.”
Hogy ennek az állításnak mennyi tényszerűsége van, annak érzékeltetésére idézzük fel a magyar kormány „családbarát programjait”; a fizetések a béka segge alatt, a családalapítást támogató kedvezmény (CSOK) valójában egy hitel, amiről persze csak utólag tájékoztatják az azt igénybevevőket.
A nemzetellenesség meglehetősen fonák kijelentésnek tűnik annak tükrében, hogy a magyar nemzet jelenleg éppen a kormány áldásos tevékenységének köszönhetően, talán visszafordíthatatlanul kettészakadt.