Spanyolország 2015-ben arról döntött, hogy a történelmi igazságtétel nevében október 1-től megindítja azt a folyamatot az igazságügyi minisztérium együttműködésével, melynek eredményeképpen a kérvényeket benyújtó, származásukat bizonyító leszármazottak megkaphatják a spanyol állampolgárságot.

Bár a huszadik század negyvenes éveiben Európára fekete leplet borító holokauszt szinte minden más, emberiség elleni bűntett súlyát akarva-akaratlanul a háttérbe szorítja, az 1400-as évek végén Spanyolországban már végbement egy államilag vezetett és szabályzott folyamat, amit a történészek egy része csak „kis holokausztnak” hív.

1492. március 3-án, éppen azon a napon, amikor Kolumbusz elindul, hogy megkeresse Indiát (majd így fedezi fel néhány hónap múlva Amerikát), egy Tomás de Torquemada nevű ember kimondja az ítéletet a spanyol zsidók és muzulmánok felett: „Egy ország, egy nép, egy vallás.”
Az ezen a napon törvénybe lépő rendelet neve ediktum, s lényege, hogy mindenkinek fel kell vennie a keresztény vallást, aki Spanyolországban él, vagy azonnal el kell hagynia az ország területét.
Mivel igen komoly létszámú szefárd zsidó közösség élt ekkoriban a mediterrán államban, elsősorban őket sújtotta az akkori főinkvizítor döntése.

A valláselhagyás lehetősége valójában nem élt, hiszen az országban maradó, zsidó származású polgárok többségére a halál várt, melyet többnyire nagyon gyors, inkvizíciós perek előztek meg.

Most, 2015-ben a spanyol állam úgy határozott, hogy a bocsánatkérés hangsúlyos jeleként mindenkinek „visszaadja” az állampolgárságot, aki igazolni tudja származását, illetve kapcsolatát a spanyol kultúrával.

A madridi szefárd központ történész szakemberei elsősorban a vezetéknevek beazonosításával bizonyítja a származás hitelességét.
A legtöbben eddig Marokkóból, Venezuelából és Törökországból folyamodtak állampolgárságért, s azok lélekszáma, akik kérvényét már el is fogadták, mintegy 4000.