Ily módon könnyebben kerülhet az ember fia akár hazája miniszterelnökével is baráti viszonyba.

A pénz nem boldogít, tartja a fáma. Nem is lehet másképpen, ha az ember azt látja, hogy véres verítékkel összekapart alamizsnája oroszlánrészét tölcséren keresztül töltik bele arctalan emberek zsebeibe.

A legkevésbé sem boldogít a pénz, ha Vajnáék legújabb monstre pénzszórását látjuk. Ahogy akkor sem boldogít, ha Orbán Ráhel saját lábon állását tolja arcunkba.

Akkor ellenben igenis boldogít a pénz, ha az ember hirtelen megtöbbszörözheti a vagyonát csak azzal, hogy a megfelelő helyen kilincsel és nem törődik a minden valószínűség szerint felmerülhető konzekvenciákkal.

A sport, mint politikai kampányfogás nagyon hosszú ideje mániája a mindenkori hatalomnak. Nem is csoda, hiszen egy-egy baki fedezéséhez, vagy inkább kompenzálásához a sikersport nevű adut dobják be.

Így aztán aligha meglepő, ha az egyébként futballfétis jeleit mutató Fidesz kapva kapott a vizes világbajnokság megrendezésének lehetősége után. Tette mindezt kettős céllal.

Egyfelől a fentebb taglalt megfontolásból, hiszen a már egyszerű reklám szintjén megjelenő plakátok egyre kevesebb ingert váltanak ki a választókból a rohadó egészség-, oktatás- és munkaügy ismeretében.

Másfelől mint bármely nagyszabású sportesemény, úgy a vizes VB is tartogat a kormány számára értékes potenciált. És természetesen nem a bizonytalan és a magyar béreket tekintve közel sem kielégítő bevételekről van itt szó, hanem a pályázható projektekről.

Garancsi István a Market Kft. többségi tulajdonosa, Orbán Viktor újsütetű barátja. Ezt követően nyerte el a VB szervezésének egyik legjobb opciójának számító projektjét. Természetesen az azóta számos probléma forrását képező Duna Arénáról van szó.

A költségek alakulása is jellegzetes, előbb 8, majd 17, 23, 25 milliárd forintra ugrott és meg sem állt 38,6 milliárdig, amit a Market Kft meg is nyert. Utóbb még egyszer módosították a projekt büdzséjét és így a végösszeg 43,4 milliárd forint lett.

Pofátlanul nagy összeg annak tükrében, hogy az építmény látványában sem felel meg a terveknek, és sorra produkálja a „műszaki katasztrófát” előrevetítő riasztó eseteket. Beázás, kilyukadó padló, a vb részét képező versenyszám, a toronyugrás körülötti balhé.

Ezek tükrében okkal firtathatjuk azt a kérdést, hogy vajon mire költötték ezt az elképesztő összeget?