Surányi István

Eddig Orbán évértékelői akasztottak ki mindenkit a túlfélen. (Az idei se volt különb.) Most azonban „ellenzéki legyen a talpán, aki az ellenzéki vezetők évértékelői hallatán nem kap az útlevele után!” -írta valaki.

Szó szerint! A Főváros és a Város Mindenkié Munkacsoport két-három hete rugózik a Blahán létesített (régen is volt a metró-aluljáróban, mellesleg) egy szem nyilvános WC használatának ingyenességén!

Debrecen, a lehetséges új fővárosnak is beharangozott királyi közkedvelt, bajban van! Újabb tetemes hazai pénzáldozattal ezúttal ott épül, ezúttal kínai akkumulátorgyár.

A honvédelmi miniszter váratlan, törvénysértő rendelete alapján azonnal megszüntethető azoknak a katonáknak a szolgálati jogviszonya, akik huszonöt éve szolgálnak.

Mindenkinek a saját ügyeivel kéne foglakoznia! Pintérnek például az egészségügy és a közoktatás helyett a közbiztonsággal és a rendőrök kiképzésével!

Novák Katalin, a Nemzet Bábája, a meghívottak közül egyedüliként, nem ment el a szlovák állam megalakulása (a szétválás) harmincadik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre, Pozsonyba.

Lányi András elemzésével egyidejűleg TGM, a méltóságteljes cím alapján gyanítom, szinte tán politikai végrendeleteként „öt tanácsot” tett közzé, heroikusan: „a hazának”.

Orbánék, a saját feudális államrezonjukat igazolni vágyó ideológiájuk jegyében erős ecsetvonásokkal festik át nem csak az elmúlt száz év, hanem az ezeréves magyar történelem fejleményeit.

Avagy szokvány napi blődlerej, mikro- és makro-világunkban egyaránt.

A Kóreset címen imént közreadott rémtörténet folytatása, avagy hogyan parentáljuk el végképp a beteget? (Hangsúlyozottan egyetlen ellenpéldaként az egészségügy világából!)