A meglévő, növekedés által vezérelt gazdasági forgatókönyvek nagymértékben támaszkodnak a jövőbeni megnövekedett energiafelhasználásra, valamint a szén-dioxid-leválasztó- és tároló technológiák használatára, amelyeket még nem teszteltek kereskedelmi szinten. A Nature Energy-ben nemrég megjelent cikk azonban a meglévő modellek diverzifikációjának szükségességére hívja fel a figyelmet. Jason Hickel, a cikk vezető szerzője kiemeli, hogy alternatív, ún. „post-growth” növekedési forgatókönyveket kell fontolóra venni a Párizsi Megállapodás által meghatározott éghajlati és kibocsátási kötelezettségek teljesítése érdekében.

A cikk egyik társszerzője, Ürge-Vorsatz Diána, a CEU Környezettudományi és Politikai Tanszékéről így nyilatkozott a cikk megállpításainak fontosságáról: „A fogyasztás korlátlan növekedése nem lehetséges egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón. Az éghajlatváltozás és más környezeti válságok egyre súlyosabb kockázatainak elkerülése érdekében a politikai döntéshozóknak is fokozott figyelmet kell fordítaniuk a „post-growth” fejlesztési alternatíváit értékelő kutatásokra. Mivel a jövőbeli modellek, amelyek a hagyományos növekedési paradigmára támaszkodnak, komoly kihívásokkal szembesülnek az éghajlatváltozással kapcsolatos céljaink elérésében, alternatív forgatókönyveket is be kell vonni a politikai döntéshozók által figyelembe vett jövőbeli fejlesztési lehetőségek közé.”

A növekedés által vezérelt gazdasági forgatókönyvek azt feltételezik, hogy a nemzeteknek továbbra is folyamatosan növelniük kell a bruttó hazai termék (GDP) értékét az áruk és szolgáltatások termelésének növelésével a gazdasági és társadalmi fejlődés érdekében. Ennek eredményeként továbbnő az energia iránti keresletet és elkerülhetetlenül megnövekszik a szén-dioxid kibocsátás. Ezeket az emelkedéseket ellensúlyozni kell, ha el szeretnénk érni, hogy a globális felmelegedés az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 vagy 2 Celsius-fokra korlátozódjon, ami a Párizsi Megállapodás célja.

Az energiaigény és a kibocsátás növekedésének összeegyeztetése érdekében a nemzetek spekulatív jövőbeli technológiákat alkalmazó modellekre támaszkodnak, amelyek bizonyítatlan eredménnyel rendelkeznek. Például a szénmegkötéssel- és tárolással járó bioenergia (BECCS) az egyik módszer, amelyet az elkövetkező évtizedekben többet alkalmaznak majd a légkörben jelen lévő felesleges szén eltávolítására. Ehhez azonban hatalmas mennyiségű mezőgazdasági földterületre és vízre van szükség a szükséges bioüzemanyagok előállításához, amelyeket az élelmiszertermelésből vesznek el.

Más stratégiák - például a levegő közvetlen szén-dioxid leválasztása és tárolása - hatalmas mennyiségű elektromos energiát fogyasztanak, ami nehézségeket okoz többek között az energiaellátás dekarbonizálásában. A szerzők új kutatásai azt mutatják, hogy alternatív forgatókönyveket kell fontolóra venni a meglévő célok teljesítése érdekében. A magas jövedelmű nemzetek figyelmét egyre inkább arra hívják fel a kutatók, hogy inkább kövessék az alternatív gazdasági növekedési „post-growth” modelleket, amelyek a hangsúlyt nem a GDP növelésére, hanem az emberi szükségletek és a jobb életszínvonal előtérbe helyezésére fektetik. A “post-growth” politikák stabil gazdaságot tartanak fenn és gazdasági növekedés nélkül támogatják a lakosság szociális és társadalmi igényeit. (Például Spanyolország bizonyos kulcsfontosságú társadalmi mutatókban felülmúlja az Egyesült Államokat: a várható élettartam magasabb annak ellenére, hogy az egy főre jutó GDP 55% -kal kevesebb.)

Politikai beavatkozásokra van szükség olyan területeken, mint a közlekedés, az ipar, a mezőgazdaság, az építőipar és a várostervezés. Ezek magukban foglalják a termékgaranciák kiterjesztését, a javítási kötelezettségek kiterjesztését, az élelmiszer-pazarlás minimalizálását, az ipari gazdálkodási módszerekre való támaszkodás csökkentését, az új építmények felújításának támogatását és a meglévő épületek energiahatékonyságának javítását. A ”post-growth” forgatókönyvek legújabb modellezése azt mutatja, hogy a politikai beavatkozások akár 150 exajoule-re (EJ) is csökkenthetik az éves globális végső energiaigényt. Ezt 245 EJ-vel hasonlítják össze az alacsony energiaigényű dekarbonizációs forgatókönyv (LED) mintájára, amelyet az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület kiemelt a 2018-as másfél fokos melegedésről szóló különjelentésében.