A IX. kerületben felállított Black Lives Matter-szobor, Szalay Péter alkotása, a várakozásoknak megfelelően néhány pillanatig volt látható, aztán megjelentek Toroczkai legényei és körbedeszkázták az „európai, fehér, heteroszexuális és keresztényellenes” műalkotást.
(Mivel e magyarságukkal kérkedő, csak éppen anyanyelvük helyesírását elsajátítani nem képes egyének kötőjeleket a felsorolásban elfelejtettek alkalmazni, hát akár fordítva is érthető lenne a szöveg. Mármint, hogy európai, fehér, heteroszexuális az alkotás.)
Majd jellegzetes kelet-európai megoldással valakik egy létrát állítottak a bódévá átminősült létesítményhez, hogy aki szeretné, legalább felülről megnézhesse.
Erre egy ismeretlen fölmászott a létrára, és fehér festékkel leöntötte az egyébként csak két hétre felállított szobrot.
Melyet a rendőrség – bodegástul – körülkerített, hozzáférhetetlenné/megtekinthetetlenné tette, mint úgynevezett bűnügyi helyszínt.

A szobor sorsa, és az, hogy Torczkai bandája kormányzati hátszéllel garázdálkodhat, pillanatokra sem volt kétséges, már a szobor felállítása előtt sem.

Hiszen természetesen beszállt a kormány is. Gulyás Gergely még decemberben rasszista mozgalomnak nevezte a BLM-et, „amely nem ismeri el egyenjogúnak a színes bőrűeket és a nem színes bőrűeket, ami minden normális, a XX. század mércéit elfogadó emberi jogi gondolkodással ellentétes. Ezért nem az a rasszista, aki a BLM-nek állítandó szobrot ellenzi, hanem az, aki támogatja.”

Bayer Zsolt nem bajlódott ilyen kifordított zokni-színvonalú, a kiagyalásának roppantul megerőltető nehézségeivel tán heresérvet előidéző ideológiai szellentésekkel, a maga egyszerű, paraszti módján eleve beígérte, hogy „a szobrot ledöntjük!”

Na de! Egy dolog a miniszteri ideológiai alapvetés, egy másik a fenyegetés, egy harmadik a megvalósítás. Szép és jó!

De nem teljes a kép a teológiai hozzájárulás nélkül! Elvégre keresztény ország lennénk!

Van is nekünk szép, derék kereszténydemokrata pártunk, mely nem párt ugyan, hiszen léte trükk, mellyel Orbán további parlamenti bizottsági helyeket csikart ki magának annak idején, az elhamvadt pártot a Fidesz soraiból feltöltve és újra kreálva (első lépésként belső platformként), és mely trükknek az MDF, az SZDSZ és az MSZP is bedőlt, mint az ólajtó.

Ez a „párt” huszonöt éve egyszer sem mérette meg magát önállóan választásokon, nem is különbözik semmiben a „nagyobbik kormánypárttól”, hiszen soha, egyetlen kérdésben sem helyezkedett saját álláspontra.
Meg aztán az maga is, pillanatnyilag éppen, szintén kereszténydemokrata színekben ábrázolja magát.

De azért két szarvas lemészárlása közt ideologizálunk, sőt teologizálunk egy kicsit. Már mégis csak!

Közleményt adtak ki, miszerint „felszólítjuk a polgármestert, hogy tüntesse el ezt a gyalázatot, és felszólítjuk az agresszorokat, hogy fejezzék be a szellemi és tettleges keresztényüldözést!” „Nem tűrhetjük némán, hogy ránk gyújtják templomainkat, tönkreteszik harangjainkat, és a szent ünnepre fókuszálva gyalázzák Istent és gyalázzák közösségünket!”

Na mármost! Az idiotizmus cáfolatra sem érdemes.

(Egyetlen megjegyzés! Tudomásunk szerint a közelmúlt egyetlen tettleges keresztényüldözését, tömeggyilkosságokkal és egyéb háborús bűntettekkel, nota bene templomok felgyújtásával a magyar kormány barátságát élvező azeri kormány hadserege hajtotta végre, a Hegyi Karabah örmény keresztény lakossága ellen. Nem emlékeszem rá, hogy a KDNP korifeusai, Semjén, Harrach, Vejkey, Rétvári egy rossz szót szenteltek volna ennek az eseménynek.)

Ezt az orbitális marhaságot betudhatjuk a szokásos KDNP-színvonalnak.
Na de, a többi!

Mert – nem ért ugyan meglepetésként – amennyire ezek „keresztények”, annyit értenek a teológiához!

Történt pediglen, hogy a szobor miatti szent hevületükben nekiestek Dombóvári Ágnes „Újraformázva” című, már korábban kiállított plakátjának is, melyet még a reformáció emlékévében készített, és melyet a Magyar Plakát Társaság és a Stuttgarti Magyar Intézet is kiállított.
A KDNP teológiai nagyokosai viszont most gender logónak nézték a plakáton lévő szivárványt, és hörögve követelték eltávolítását.
Vejkey: „Nem jópofa vicc, hanem a sötét oldal újabb agresszív támadása, a megfeszített Krisztus gender logóval történő ábrázolása éppen Nagycsütörtökön” és a többi, és a többi.

A baj csak az e szent hevülettel, hogy a szivárvány speciel bibliai szimbólum (még a KDNP honlapja szerint is „annak jelképe, hogy Isten összekapcsolta magát az emberrel, sőt minden teremtményével”).
Mert írva vagyon: „Szivárványszívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet a világgal kötök.” (Mózes 1, 9,13))

Hát ez pech! Másképpen öngól!

(Vejkey produkciójáról egy politikai gazdaságtan vizsga jut eszembe, ahol az izzadó csoporttársam a kettesért azzal a kérdéssel küzdött, hogy mit mondott Marx az átlagprofitráta süllyedő tendenciájáról. Azt, - válaszolta nemes egyszerűséggel a srác, hogy a munkásosztálynak harcolnia kell ellene!) A tudásszint nagyjából azonos!

Csak az érdekesség kedvéért, egyrészt igazolandó, hogy milyen határtalanul nagy az Úristen állatkertje, másrészt, hogy a pofátlanságnak nincs határa, megjegyzem, hogy teljes erkölcsi kikezdhetetlenségével beszállt a kampányba az egyébként bűnvádi eljárás elé néző/alatt álló Boldog István is, a keresztény közösségnek e gyöngye, hogy aszongya: „a baloldal tovább gyalázza a hitünket, a vallásunkat, a családunkat, a nemzetünket, értékeinket.”

Ezek ökörségek, egyébként szót sem érdemelnének, ha – és ez a lényeg – nem egy regnáló totális hatalom részéről, illetve jóváhagyásával történnének.

Az Európából kikopott, a Néppártból kiebrudalt Orbán lassan megtalálja természetes közegét: itthon az általa felfuttatott, pályázati pénzekkel (is) szponzorált nyilasokkal, az Európa Parlamentben – valamiféle lengyel-magyar-olasz tengely ábrándképe mentén – az újfasisztákkal szövetségben (melyet azonban frakciószintre nem tudott kovácsolni, túl sok az önjelölt bába az újszülött körül). Közéjük való!

Vasárnap április 4. Örök mementóul e gazembereknek, hogy szellemi elődeik (ámbár: szellem!) alaposan pofára estek. Kár, hogy egy ország itta meg regnálásuk levét! Miként ma is.