Szijjártó holland játszmája
Újra megismerhettük azt a semmi máshoz nem hasonlítható érzést, amikor legszebb álmainkból eszmélve egy lidércnyomás vár.
Szijjártó Péter újra bebizonyította, hogy nemzetközi kapcsolatok számára legfeljebb az arrogancia kifejeződése tud lenni. Különösen abban a helyzetben, amikor a vitapartnerének igaza van.
Gajus Scheltem, távozó holland nagykövet a 168 órának adott interjút. Kijelentésével, miszerint a muszlim terroristák
„Ugyanolyan elv mentén kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány”
kénytelenek vagyunk egyetérteni. Jellegzetes az a módszer, ha valaki nem radikalizálható olyan ügyben, ami a hatalom gyakorlóinak érdeke, ellenben az össze egyeztethetetlen a népével, az propagandának ellenállókat ellenségnek kiáltják ki.
Hogy Szijjártó a nagykövet interjújára adott reakciójában – természetesen – a magyar kormányt következetesen összemosta magyar néppel, ezt igazolja. Másfelől meglehetős cinizmusról tanúskodik, különösen annak tükrében, hogy éppen a jelenlegi kormány kiáltotta ki az ellenzéket hazaárulónak. És itt nem csupán a politikai pártokról beszélünk.
Szijjártó ezer éves államról és az azt ért sérelemről beszél, de arról már nem, hogy a kormányt ért kritikák véletlenül sem a nép egészét érintik.
Különös szakmaiatlanságnak tűnik továbbá, hogy határozatlan időre a kormány megszakítja a nagyköveti szintű kapcsolatot Hollandiával annak vonatkozásában, hogy azt korábban a legfontosabb kereskedelmi partnereiként tartotta számon. Ismerve a magyar gazdaságot és annak jelenlegi problémáit, a jelen helyzet akár összeomláshoz is vezethet.
Mindez eltörpül annak tükrében, hogy a diplomáciai kapcsolat felfüggesztése hadüzenetnek is vehető.
A történtek tükrében az is szerencsésebb lenne, ha az utcán ténfergő emberek közül választanánk külügyminisztert.