De mit tud Orbán felhozni emberünk mentségére azon a kezdetekben sem épp hihető érven kívül, hogy Szijjártó „közmegelégedésre látja el munkáját”?

Nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy minden diplomáciai kapcsolatunk lerontása, akárcsak egyetlen ember megelégedését is szolgálja, feltéve persze, ha az nem egy Észak-Koreához hasonló, elszigetelt, úgy nevezett remete országot képzel el hazájának. Ami könnyen válhat végzetessé egy olyan kis jelentőségű országban, amelyik önmaga fenntartását sem tudja menedzselni.

Szijjártó Péter még tavaly Washingtonban járt és ott találkozott a Fehér Ház akkori biztonságpolitikai tanácsadójával, Gorka Sebestyénnel. Akiről már akkor ismeretes volt, hogy a magyar rendőrség Lőfegyverrel, vagy lőszerrel való visszaélés miatt körözi.

Erre vonatkozóan kérdezte meg az illetékeseket a 444 munkatársa, de bővebb választ nem kaptak.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium ellenben azzal a zseniálisnak tűnő magyarázattal állt elő, hogy Szijjártó nem tudott Gorka itthoni meglehetősen kínos státuszáról.

„Szijjártó Péter nem tudott az elfogatóparancsról, magas rangú fehér házi munkatársak esetében a police.hu átnézése nem tartozik a felkészüléshez.”

Azt gondolná az ember, hogy egy olyan kiemelt fontosságú és kínos odafigyelést igénylő hivatalban, mint amilyen a külügy, áll rendelkezésre olyan személyzet, akinek feladata minden fontos információt megtudni azokról a személyekről, akikkel a külügyminiszter találkozni készül.

Ez a gyakorlat egyfelől a protokoll miatt fontos – bár tudjuk, itthon ennek nincs túl nagy jelentősége – másfelől, az ilyen kínos helyzetek elkerülésére és megfelelő közvetítésére kiválóan alkalmas.

Tehát amennyiben fenntartjuk azt, hogy a minisztérium szerint Szijjártó nem tudott a Gorka körözéséről, úgy a minisztériumi illetékesei mulasztást követtek el, amikor a) nem néztek utána Gorka hátterének, b) nem tájékoztatták erről a gyér külügyért.

Mindenki tegye meg a maga tétjét!