Különös és nagyon fonák módon sikerült megindokolni azt, hogy miért kérette be Szijjártó Péter az amerikai ügyvivőt. A HVG, a témával foglalkozó cikkének lead-je szerint:

„A magyar kormány a választások előtti politikai beavatkozásnak tekinti az amerikai külügyminisztérium pályázati felhívását. Az amerikai külügytől azonban közölték, hogy csak jövő májusban, a választások után fizetnék ki a támogatásokat.”

Igen kétségbeesett akció ez egy olyan ország külképviseletétől, amelynek médiapiaca túlnyomórészt kormányközeli tulajdonban van. Míg a vidéki sajtótermékek elsöprő többsége egy Mészáros Lőrinc tulajdonát képezik.

Másfelől a 200 millió forintos támogatás kifejezetten csekélynek tűnik azokhoz a közpénzekhez képest, amelyek az Orbán-kormány alatt „vesztették el közpénz jellegüket”. Ebből kiindulva nem teljesen érthető számunkra, hogy ez a viszonylag kis összeg – mely egyébként a szakma képviselőinek a fennmaradást jelentheti – miért érné meg a kormánynak, hogy megpróbáljon megfosztani tőle néhány, a valós tájékoztatást célul tűző lapot.

Az a kormány, amelyik állítása szerint a sajtószabadságot tiszteli. Olyannyira, hogy kormányra kerülésüket követően gyorsan létre is hozták a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot, amellyel minden újságíró állandó vendége lett „Cenzné és mellette az ura, az az a Cenzúra”.

Annál sem inkább érthető a dolog, mert a pályázati összeg folyósítására legkorábban is májusban kerülhet sor, vagyis a választásokat köbvetően.

Nehezen tűnik hihetőnek, hogy egy olyan kiváló talentum, mint Szijjártó Péter külügyminiszteri minőségben ne tudott volna erről az apróságról. Egyszerűen elképzelhetetlen.

Ha azonban valami csoda folytán sikerülne is igazolni azt az állítást, hogy az USA bele akar szólni a magyar belügyekbe, hogyan kommentálná azt a tényt, hogy az orosz propaganda már évek óta jelen van a hazai médiában? Pláne, hogy a kormánymédia is előszeretettel mazsolázgat ez utóbbiból.