„Ebben a pozíciójába Szijjártó marad, ami volt: Orbán szóvivője... valójában nincs szabad keze, mert az utasításokat a cselkevéshez közvetlenül Orbántól kapja, aki amúgy is egyszemélyi, kézivezérlésű irányító, s nehéz elképzelni, hogy éppen Szijjártó cselekedhet szabadon” – összegezte véleményét Balázs Péter a Hírklikknek
Nehéz megérteni, hogyan lehet még egyáltalán szabadlábon Orbán Viktor, nemhogy bármilyen hivatalban, nemhogy miniszterelnökként. Pályafutása során nem egy törvénytelen eset sikkadt el és maradt kivizsgálás nélkül. Ehhez pedig nem kellet más, mint egy, a – lényegében Orbánt egy személyben jelentő – párt zsebében kuksoló pártkatona, Polt Péter személyében. Azonban – és itt lenne a lényeg – e ponton megfogható lenne Orbán.
Azon túlmenően, hogy szociáldemokrata és egyben egyik legélesebb bírálója az Európai Unióban. Mint arról beszámoltunk, a magyar miniszterelnök legnagyobb félelmének a Néppártnak írt levelében adott hangot. E félelem tárgya pedig nem más, mint a tekintélyvesztés. Hogy az általa – és lássuk be általunk is – értett tekintélynek semmi köze ahhoz, amit a világ civilizált fele ért a kifejezés alatt látszólag mellékes.
És igazat kell adnunk neki. Miközben Európa szerte tízezrek tüntetnek a nacionalizmus ellen, itthon mintha megállt volna az idő. Nem látunk, vagy nem akarunk tovább látni az orrunknál? Annak nyilvánvaló ténye, hogy Magyarországon a nem kellően éber embereket hazafias érzelmeikkel manipulálják, sem ébreszti fel a gyanút Orbánnal szemben.
Már a NATO-ban sem bízik Orbán Viktor. Azt állítja, hogy nem lehet a szervezetre bízni Magyarország biztonságát. Majd megfejeli az egészet azzal, hogy egyedül is meg tudjuk védeni magunkat. Kétségtelenül megmosolyogtató kijelentés és szinte biztosak vagyunk benne, hogy a miniszterelnök is tisztában van azzal, hogy ordas nagyot lódított.
Különös dolog az évértékelő fogalma. Az emberek úgy viselkednek, mintha ez egy fontos esemény volna, aminek súlya van. Noha objektivitásról szó nem eshet, hiszen ez az egész lényegében nem más, mint az aktuális kormányzat öndicsérete; „Lám milyen jók is vagyunk!”
Elképzelhetetlen másként értelmezni a Magyar Tudományos Akadémiára ezekben a pillanatokban is nehezedő kormányzati nyomást. Ebben csak annyi a meglepő, hogy ehhez kilenc évet kellett várnunk a kormányváltást követően. Persze az MTA addig sem zavart túl sok vizet, ugyan miért érdekelné bármely politikust a tudomány elitjének véleménye?
Ami érdekes módon egyet jelentett azzal is, hogy nem feltétlenül olyanok kérdezhették a magyar miniszterelnököt, akiknek feladatkörük a talpnyalás. Mert ugye Magyarországon hosszú ideje nem volt arra példa, hogy valaki komoly kérdést tegyen fel neki. Ennek miértjét mindenki tudja, aki nem egy betonra tévedt strucc színvonalán mozog.
Nem kell aggódniuk a világ korrupt és saját népüket hülyítő politikai vezetőinek, ugyanis, ha egyszer már lapogatták Orbán Viktor hátát, akkor bízhatnak abban, hogy szükség esetén menedéket kapnak a magyar kormányfőtől.
Mi a közös Silvio Berlusconiben és Nikola Gruevszkiben? Az is igaz, hogy mindketten elítélt bűnözők, de ezúttal kérdésünk – ahogy azt a címből is kitalálhatták, nem erre irányult. Természetesen mindketten kiváló barátságot ápolnak azzal az Orbán Viktorral, aki valami kifürkészhetetlen okból máig sem esett át nemzetbiztonsági átvilágításon.
