Balog Zoltán tett róla, hogy újabb emlékezetes és tanulságos eset kerüljön terítékünkre.

„Az idén és jövőre olyan, több milliárd forint értékű egészségügyi fejlesztések indulnak a fővárosban, amelyek nagyságrendekkel javítják a betegek gyógyulási esélyeit - jelentette ki az emberi erőforrások minisztere hétfőn Budapesten.”

Első ránézésre abban sem lehetünk egészen biztosak, hogy nem viccnek szánta az emberminiszter névvel illetett kreatúra szavait. Kijelentése helyszíne a Pesti Vígadó sem segít eldönteni dilemmánkat.

Különös ilyen időkben Semmelweis-napot tartani. Azokban az időkben, amikor a kórházak sorra zárják be osztályaikat, a betegellátás pedig legalábbis a középkort idézi, amikor már azért is hálapénz jár, ha a beteg élve hagyja el a gyógyulását papíron szolgáló intézményt. De közel sem annyira fura, mint olyan időkben, ahol az elhalálozás riasztóan szaporodó oka a kórházi fertőzésekben keresendő.

Ehhez képest Balog állítása, miszerint „csak az idén 40 milliárd forintot fordítanak a fővárosi egészségügy fejlesztésére” nemcsak megkésett kijelentésnek bizonyul, de pontosan e premissza tükrében annak valószínűsége is megugrik, hogy ez a pénz sem oda kerül, ahova kerülnie kéne.

A kormány ugyanis megtehette volna eddigi hét éve alatt is, hogy teljesíti kötelességét és az egészségügynek azt az összeget rendelkezésére bocsátja – mint ahogy ez bizonyítottan nem történt meg –, amivel akárcsak elemi szinten is fenntartható lett volna.

„A miniszter az elmúlt hét év eredményeit sorolva hangsúlyozta, hogy 77 kórházat újítottak fel, 23 rendelőintézet épült, illetve 54-et renováltak, és 30 új mentőállomással gazdagodott az ország, miközben 97-et felújítottak. Eközben 516 új mentőautót szereztek be, és 200 járművet még szolgálatba állítanak – tette hozzá.”

Amennyiben hihetünk a miniszter szavainak, okkal merül fel a kérdés, hogy miért rohad szó szerint számos kórház, miért nem tudják megfizetni a kórházi személyzetet az egyes intézmények? És e megválaszolatlan kérdések legvégén árnyékot vet az a bizonyos egy.

Hogyan lehetséges, hogy a rendszerváltást követően orvosi esküt tett emberek sápot szednek, csak mert önként vállalt kötelességüknek eleget tettek?

Végső soron Balog jelenléte akár hasznos is lehet annyiban, hogy legalább lesz valaki, aki a kórházba kényszerült szerencsétlenekre utolsó kenetet adhat. Más kérdés, hogy lesz-e még egy is közöttünk, aki kérne egy álszent gazember kegyeletéből.