Október 31-én, a https://medianaplo.blog.hu/2020/10/31/medianaplo_a_bangone-jelenseg?ajanlo=1 felületen olvastam az írását, amitől felállt a szőr a hátamon, a kezem pedig fura mozdulatokat végzett. Mi volt az oka? Na nem Bangóné, vagy az ő politikai, vagy helyesírási tevékenysége, hanem az ön végtelen sértegető, nagyképű, pofátlan kinyilatkozása a levelezőn végzettekkel szemben.

Idézem: "Csaknem harminc évig tanítottam a felsőoktatásban, és megismertem a levelező hallgatók egyik jellemző típusát. Abban különbözött a nappali tagozatostól, hogy a diploma megszerzéséhez szükséges 2000 óra helyett csupán néhány százat töltött az intézmény falai között. Meglátszott rajta az időhiány. Az összefüggések megértése helyett csak arra telt az erejéből, hogy ismételgesse ama szakkifejezéseket, amelyeknek nincs tisztában a jelentésével. Ez azért nem zavar, mert illik Bangóné lefokozott jellegéhez."

Ön tízezreket sérteget, bánt és megaláz, mert nem volt 2000 órájuk, hogy olyanok legyenek, mint ön! Apám, anyám levelezőn végezte az egyetemet és a főiskolát, anyám még a középiskolát is így fejezte be, mert annak idején ez rendszerszinten működött. Anyám, az apja akkori megítélése miatt nem tanulhatott tovább, mert a nagyapám maszek cipész volt és nem lépett be a szövetkezetbe, a nagynéném szín kitűnő bizonyítvánnyal, csak közgazdasági technikumot végezhetett. Apámat, kihelyezték Budapestről vidékre a technikum után, mert 49-ben nem volt elegendő, valamilyen szinten képzett ember. 

Emlékszem és gyerekként megéltem minden vizsgájukat, szenvedéseiket a munka után, mert csak a napi munka után tanulhattak, igaz volt tanulmányi szabadságuk, de a beosztásuk miatt, nem tudták igénybe venni. Az is igaz, hogy az Új Magyar Lexikonban kutattak kifejezések után, mert nem volt, aki elmagyarázza nekik. A rendszerváltás előtt sokan így szereztek diplomát, nem az MSZMP Marxista-Leninista Esti Egyetem Szakosítóján, hanem óvónőként Kecskeméten és kertészmérnökként Budapesten.

A mi generációnk már nappalira járhatott, legalábbis az 7-8% aki a kivételezettek közé került, nem kellett melóznunk, ha tanultunk, nem fizettünk, sőt még ösztöndíjat is kaptunk. A tanárainknak volt ideje, hogy elmagyarázzák a tananyagot, és amennyiben kedvünk is volt hozzá, meg is tanulhattuk.

Tisztázzuk, egyikünk sem a Harvardon, vagy az Oxfordon végzett, ahonnan a mi iskoláink lehet, hogy kisebbnek tűnnek, mint Bangóné levelező tagozatai. Azt azonban pusztán csak gondolom, hogy az ott végzettek valamit kaptak a jómodorból, a nagyvonalúságból és az úriemberségből, ezért talán nem írnának ilyen szinten rólunk, akik falujukból bemásztak a középiskola NAPPALI tagozatára és bejutottak NAPPALI képzésbe, egyetemre. Bangóné politikus, az szíve joga, hogy azt írjon róla, amit akar, de a megsértett TÍZEZREKTŐL kérjen bocsánatot!

Dr. Velez Zoltán