– Szokott tenni újévi fogadalmat?
– Nem, soha – válaszolta Kitanics Márk klinikai szakpszichológus, igazságügyi szakértő.
– Miért nem? Mit gondol erről?
– Az emberek többsége sokszor szeretne változtatni az életén, és ezt mindig köti valami határidőhöz. Azt gondolják, hogy az új év ilyen szempontból kézenfekvő, tiszta lappal lehet indulni. Az újévi fogadalmak jórészt súlyproblémákhoz köthetőek, nem eszek, nem iszok, de az ünnepek végét megvárják, mert az túl nagy kihívás lenne, ha karácsonykor és szilveszterkor ellen kellene állni a kísértésnek. Szerintem ha változatni szeretne valaki igazán valamin, akkor azt azonnal tegye, ne halogassa. Szokták mondani, hogy az ördög szava a holnap.
– Többnyire a testi egészségükkel törődnek az emberek? És mi van a lelkivel? 
– Valóban a fogadalomtevők többsége inkább a fizikumára fordít figyelmet, de azért vannak olyanok is, akik például megfogadják, hogy másképpen működtetnek kapcsolatokat, jobban odafigyelnek a szeretteikre, vagy többet foglalkoznak a családjukkal.

Kitanics Márk szerint jó, hogy egyre többen veszik igénybe pszichológus segítségét az erősebbik nemből is, mert rájönnek, hogy ez nem érzelmi gyengeség (Fotó: Mártonfai Dénes)

– Mennyire törődnek manapság a magyarok a mentális egészségükkel?
– Azt tapasztalom, hogy megfordult a trend: míg tíz éve ciki volt pszichológushoz menni, addig manapság egyre kevésbé az, sőt, szinte már sikké vált. És ez egyébként nem annak köszönhető, hogy jó volt a marketingje a pszichológiának, szerintem inkább hozható összefüggésbe a wellness elterjedésével. Az emberek elkezdtek figyelmet fordítani saját magukra, fürdőzni, kirándulni, sportolni, egészségesebben táplálkozni, masszíroztatni, s aztán a testi után jöhet a lelki masszázs. Ez együtt jár a jóléti társadalommal, egyre többen engedhetik meg maguknak. Míg például gazdasági válságban, vagy háborúban a túlélésért küzd az ember, akkor nem megy el pszichológushoz, a magunkkal való törődésnek kell, hogy legyen valami bázisa. Nem véletlenül tanítják a Maslow-féle piramist, aminek a lényege, hogy az ember általában akkor tud egy szinttel feljebb lépni, ha az alapvető szükségletei ki vannak elégítve.

– Kik fordulnak pszichológushoz? Nem, kor, végzettség számít?
– Nincs reprezentatív mintám erről, de a tapasztalataim alapján a nők gyakrabban veszik igénybe pszichológus segítségét, mert ők érzékenyebbek, számukra az érzelmi kérdések központibb szerepet töltenek be, mint a férfiak számára, de azért szerencsére egyre többen vesznek igénybe külső segítséget az erősebbik nem tagjai is, éppen azért, mert rájönnek, hogy ez nem érzelmi gyengeség. Életkor szerint pedig főként a középkorosztály, a 30-50 év közöttiek járnak lélekgyógyászhoz, az idősebbekben talán még él az a régi rossz beidegződés, ami szerint a pszichológia egy burzsoá áltudomány. Az idősebb emberek inkább fordulnak pszichiáterhez, vesznek be gyógyszert, s nincs akkora igényük, hogy konkrétabban törődjenek a lelkükkel. Érdekes, hogy foglalkozást tekintve éppen azokkal könnyebb egy pszichológusnak együtt dolgozni, akikről alapvetően azt gondolnánk, hogy a pszichológiai gondolkodásuk nem olyan fejlett. Például nagyon jó dolgozni mérnökökkel, ők – ha ráéreznek az önmagukkal való foglalkozás mintázatára – nagyon jól, precízen együttműködnek. Míg az olyan emberek – például pedagógusok –, akik tanultak pszichológiát, nehezebben nyílnak meg, kevésbé együttműködőek. 
– A világ fejlettebb országaiban készített felmérések alapján a magyarok elégedettségi indexe rendre a legalacsonyabbak között van. Ennek mi lehet az oka?
– Azt szokták mondani, hogy a magyar egy pesszimista nemzet. Jó pár évvel ezelőtt vezettünk például az ezer lakosra jutó öngyilkosságok számában a világon, aztán szerencsére ezen a téren már javult a helyzet. Köszönhetően Kézdi Balázs professzornak is, akitől volt szerencsém tanulni az egyetemen. Ő kutatta az öngyilkosságok okait, s azt mondta, minden népnek a nyelvébe van kódolva a magatartás mintája. Például ha egy angol vagy egy német megkínál valakit süteménnyel, azt kérdezi: kérsz süteményt? Míg mi, magyarok többnyire így kínáljuk: nem kérsz? A nem, a tagadás annyira belopta magát a nyelvünkbe, hogy ez a negáló szemlélet átragad a viselkedésünkre is. Az már egy külön vizsgálat tárgya, hogy a nyelvünk alakulása mennyire hozható összefüggésbe a történelmünk alakulásával, de vélhetően igen.

– Igazságügyi pszichológus szakértőként napi, heti gyakorisággal találkozik bűnelkövetőkkel, áldozatokkal. Ezen a területen mennyire képeződik le a magyar társadalom?
– Ha szabad azzal kezdeni, már az is a pszichológiai kultúránk fejlődését mutatja, hogy egyáltalán alkalmaznak igazságügyi pszichológus szakértőket. A kétezres évek közepén volt egy olyan váltás, hogy az igazságszolgáltatás menetébe elkezdték bevonni a pszichológusokat. Addig csak elvétve volt erre példa, ha megkérdőjelezték egy bűnöző „beszámíthatóságát”, többnyire elmeorvosi vizsgálat döntötte el, hogy az adott személy elmebeteg-e vagy sem, azaz büntethető-e. Nyugodtan mondhatom, hogy itt Tolna megyében az első szekszárdi igazságügyi szakértőként Végh Lajossal, a Szekszárdi Rendőrkapitányság akkori vizsgálati osztályvezetőjével és Kasznár Gyulával, a helyettesével együtt alakítottuk ki annak struktúráját, hogy milyen ügyekben, miként lehet és érdemes igénybe venni pszichológus segítségét. A dolog előretörését, sikerességét az is jelzi, hogy míg mondjuk 2006-ban körülbelül nyolcvan, addig 2015-ben már több mint hétszáz üggyel foglalkoztam. Érdekes, hogy az elkövetők jó része is halad a korral, és számítanak már arra, hogy pszichológus fogja vizsgálni őket, és meg is próbálkoznak különböző manipulatív eszközökkel a saját malmukra hajtani a vizet.
– Tudna erre példát mondani?
– Például büntetőeljárások kapcsán már divatos lett arra hivatkozni, hogy ki volt benne, kinek volt befolyása a többiekre, mennyire sanyarú volt az elkövető gyerekkora. A társadalom pszichológiai érzékenységét pedig mutatja, hogy az igazságszolgáltatás elkezdte figyelembe venni azokat az ok-okozati összefüggéseket, amelyeket egy pszichológus tud felderíteni. Egy szakértő például nagy valószínűséggel fel tudja deríteni egy szexuális erőszak esetén, hogy volt-e, s ha igen, milyen mértékű volt a sértetti közrehatás.
– A 2015-ös esztendőben milyen extrém esetekkel találkozott?
– Egyre több az extrém eset. Kinyílt a világ, egyre több dolgot látunk, hallunk, és ezek közé egyre több salak is bekerül. A szexualitás terén több deformitás, bűncselekmény kerül felszínre. Ott van például az a férfi, aki egy extrém pornófilm hatására leütötte a párját, bevarrta a száját, és úgy közösült vele. Ami engem egyébként a legjobban elborzaszt, az a gyermekek ellen elkövetett rengeteg agresszivitás. Jó lenne, ha ezekből sokkal kevesebb lenne idén!

Névjegy

Kitanics Márk 1972-ben született Szekszárdon. A Garay-gimnáziumban érettségizett, majd a pécsi egyetemen szerzett diplomát. Egy évig iskolapszichológus volt, majd a rendőrségen dolgozott hat évig. Jelenleg pszichológus szakértőként dolgozik Budapesten, Pest, Baranya, Bács-Kiskun és Tolna megyében. Nős, felesége Király Viktória. Kevés szabadidejében szeret a családjával utazni, a barátaival beszélgetni, borozni. Három gyermek édesapja: Maya 16, Léna 4, Igor másfél éves.

Nálunk hol tart a lélektan tudománya más országokhoz képest?

– A franciáknál, németeknél a pszichológia teljesen más struktúrára épül – mondja Kitanics Márk. – Nem csak pszichológusok végezhetnek és végeznek is pszichoterápiát, hanem orvos, teológus, pedagógus is, a lelki segítségnyújtásnak több szintje van. Ott a pszichológusok nem annyira leterheltek, jobbak a munkakörülményeik is. Itt az önkormányzatok, kórházak, iskolák nem, vagy nem megfelelő körülmények mellett tudnak alkalmazni szakembereket. Nem egyszer hallottam, hogy azt mondta a tanár a gyereknek, ha sokáig rosszalkodsz, leküldelek az iskolapszichológushoz. Szemléletet kell váltani! Ne büntetésként élje meg a fiatal a lelki segítségnyújtást, hanem a személyisége fejlődéséhez szükséges kapaszkodót lássa benne! Mindettől függetlenül azt gondolom, jó úton haladunk. A tíz-húsz évvel ezelőtti helyzethez képest bátrabban fordulnak itt is az emberek pszichológushoz, legfeljebb már csak azon szoronganak előtte, hogy mi történik majd ott, mi lesz, ha megtudnak róla intim dolgokat.

teol.hu