A politikai elemzés halott – írta a politikai elemző korábban. Ma már valamelyest másképp látja: nem halt meg, hiszen ott, ahol korábban látni véltem, valójában soha nem is élt, nem is élhetett. Legfeljebb időnként, néha, percekig: ha élt is, rendszerhiba volt. Nyilvánvaló, hogy korrigálni, javítani kellett.

Hivatalosan csak szombaton kezdődött, de nyilvánvaló, hogy hónapok, sőt, talán évek óta tart a 2018-as parlamenti választás kampánya - írja legfrissebb elemzésében Török Gábor.

A java azonban tényleg csak most jön: a pártoktól és a választóktól is. Ez a szűk ötven nap lesz az az időszak, amikor azok, akik korábban még nem döntöttek, a benyomásaik, a tapasztalataik alapján elhatározásra jutnak: részben arról, hogy elmenjenek-e szavazni (a részvétel kulcskérdés lehet ezúttal is), részben pedig arról, hogy ha mennek, kire voksoljanak.

2010-ben például ez volt a helyzet: annyira elgyengült a baloldal és annyira nagy volt a Fidesz fölénye, hogy a végén legfeljebb a Fidesz kétharmada és az LMP bejutása volt kérdéses, minden más eldőlt már korábban. 2014-ben némileg más volt a helyzet: a kampány indulásakor még nem volt ennyire egyértelmű, hogy az ellenzéki összefogásnak esélye sem lesz a Fidesz közelébe kerülni, ekkor alapvetően az utolsó két-három hónapban történtek (például a Simon-ügy) és nem történtek (például az elhibázott, rosszul kivitelezett kampány) miatt esett vissza jelentősen a baloldali közös lista támogatottsága.

Az a konstrukció, amelyet Orbán Viktor 2009-ben megálmodott és amelynek a centrális politikai erőtér nevet adta, a Fidesz politikai sikereinek és tartós kormányzásának alapja lett. A kormányzó párt célja az elmúlt nyolc évben egyértelműen az volt, hogy bizonyítsa a választóknak: rajta kívül nincs kormányzásra képes politikai erő, a széttagolt ellenzék legfeljebb valamilyen horrorkoalíciót tudna létrehozni, de valószínűbb, hogy még erre sem lenne képes. 

A Fidesz támogatottsága az elmúlt nyolc évben kétszer ingott meg. Az első egy hosszabb folyamat eredménye volt: 2011-től kezdődően fokozatos erózió vette kezdetét, amelynek mélypontján 2012 közepén a teljes népességben 15-21 százalék közé mérték a kutatók a párt támogatottságát. Ugyanekkor az MSZP 15-17 százalékos eredményeket produkált: azaz a két párt között szinte minimális volt a különbség.

2018 elején a Fidesz nagyjából ugyanott tart, ahol 2014 elején tartott.

Akkor 28 és 39 százalék közé mérték januárban a pártot, most 26 és 46 közötti eredményeket látunk. Jól látszik, hogy a pontos eredmény megbecsülésében komoly bizonytalansággal kell számolnunk: a Publicus 26 és a Tárki 46 százalékos adata között több mint másfél millió ember a különbség. 

A választási kampány hátralévő heteiben még lehet jelentősebb elmozdulás, négy évvel ezelőtt a hajrában a baloldali közös lista sokat gyengült, miközben a Jobbik folyamatosan erősödött, végül előbbi 26, utóbbi 20 százalékot kapott, pedig az induló helyzetük ettől jelentősen eltért. Hasonló mozgások, bármilyen irányban, idén is elképzelhetők. Egyvalami azonban biztosan nem képzelhető már el: olyan helyzet, amelyben egy párt kiemelkedése, a Fideszt meghaladó támogatottsága okán a centrális erőtér megdőlne. (infostart.hu)