Az ősszel, télen bekövetkező felső légúti fertőzések esetén, különösen a vírusok által okozottaknál csupán a klinikai tünetek alapján nem lehet felállítani a pontos diagnózist. Az őszi-téli szezonban ezért rendszerint "influenzaszerű megbetegedések" néven említik a tünetegyüttest. A Nemzeti Népegészségügyi Központ influenzafigyelő szolgálata is ezeknek az adatoknak a jelentése alapján működik a negyvenedik naptári héttől kezdődően a következő év huszadik naptári hetéig.

A különböző felső légúti fertőzések tünetei közötti hasonlóság mellett is felismerhetők az eligazodást segítő eltérések, amelyeket Dr. Békássy Szabolcs háziorvos, Országos Háziorvosi Kollegiális vezető segít számba venni.

Légúti vírusfertőzés kezdetére utal:

hirtelen kezdet, hőemelkedés, láz, rossz közérzet, fejfájás, izomfájdalom, valamint vagy köhögés, vagy torokfájás, vagy légszomj.
Az influenza víruson túl még jó néhány vírus produkálja ezeket a tüneteket, hurutos tünetek azonban az első napokban még hiányoznak a palettáról, csak a jellemző bevezető tünetek után néhány nappal jelentkeznek.

A másodlagos tüdőgyulladás kezdeti tünetei:

Az elsődlegesen kialakult vírusfertőzés következtében fogékonyabbá válik a szervezet olyan baktériumokra, amelyek tüdőgyulladást okozhatnak. Azt is mondhatjuk, hogy egyes légúti vírusok előkészítik a terepet a baktériumoknak, melyek így könnyebben áthatolnak az immunrendszer védelmi vonalán. Mind a vírusfertőzés, mind a nátha tüdőgyulladásba fordulhat. A vírus fertőzések esetében figyelemre méltó és szövődményre utal, amikor a betegnek a harmadik, negyedik nap után se csökken a láza, vagy átmeneti csökkenés után újra emelkedni kezd. Az ismét emelkedő testhőmérséklet, az esetlegesen megjelenő légszomj és mellkasfájdalom nagy valószínűséggel bakteriális szövődmény jele. Ha eddig nem is, ekkor már mindenképpen orvoshoz kell fordulni!

Egy átvészelt influenza fertőzés után a pneumococcus okozta tüdőgyulladás kialakulására sokszoros az esély, mint influenza nélkül. A pneumococcus fertőzésre az influenzához hasonlóan az idősek és a krónikus betegek a legfogékonyabbak.  A pneumococcus okozta tüdőgyulladás pedig náluk, és krónikus betegeknél is súlyosabb formában jelentkezhet, gyakrabban igényel kórházi kezelést.

További kockázat, hogy a legyengült immunrendszerű idősek gyakran nem produkálják a betegség jellegzetes tüneteit, ezért későn kezdődik el a megfelelő kezelés.

Ráadásul a pneumococcus okozta tüdőgyulladás még a korszerű antibiotikumok birtokában is 12 százalékban halálos kimenetelű, ezért érdemes a megelőzésére helyezni a hangsúlyt, különösen a veszélyeztetett korosztályban és csoportokban.

A jó hír az, hogy a pneumococcus okozta tüdőgyulladás védőoltással megelőzhető.