Nem is csak a cikk tartalma az, ami miatt billentyűt ragadtam, hiszen igazán döbbenetesen új információkat nem tartalmaz. De nagyon korrekt módon gyűjti csokorba és vezeti le azt a sokak által és régóta hangoztatott ténymegállapítást, miszerint: Szarban vagyunk!

Tudom jól, hogy a mai világban nehezebb rávenni egymást és önmagunkat is arra, hogy egy hosszasabb elemzést végigolvassunk. Sokáig tart, meg kell emészteni, az esetek döntő részében bonyolult, nehezen érthető bizonyos ismeretek hiányában és a legritkább esetben szórakoztató.

Ettől függetlenül feltétlenül érdemes elolvasni. Aki teheti, fusson neki a cikknek.

Akinek most nincs ideje, türelme, lehetősége végigolvasni, röviden összefoglalom: Magyarország az uniós fejlesztési forrásokat igen balfasz módon használta fel, holott az egyik legnagyobb haszonélvezői vagyunk ezeknek a forrásoknak. Az EU-s pénzek nélkül az ország gazdasági növekedése valahol a semmi és a nulla között van. A GDP ezzel együtt is összesen 2,5 százalékkal nőtt 2008 és 2015 között. Nem évente ennyivel, hanem 7 év alatt összesen ennyivel.

Az Orbán-kormány azon dolgozik, hogy a 2015-2020 között hozzáférhető uniós forrásokat 2018 előtt teljes egészében le tudja hívni, mert csak így tartható szinten a gazdasági jobbanteljesítés illúziója. A választásokig, egészen konkrétan. A 2018-as választások után öt perccel úgy beleállunk a turulszaros magyar anyaföldbe, hogy a farkunk bojtja sem fog onnan kilátszani. Az eddig hülyén felhasznált zömmel (ezt én mondom, nem a cikk szerzője) szétlopott pénzt és az elszúrt 10 évet már sehogyan sem lehet pótolni. Kérdés már csak az lehet, lassabban fúródunk a talajba, vagy fénysebességgel.

Innentől élesen elhatárolom magamtól a cikket, annak szerzőjére való tekintettel és kimondottan csak a saját véleményemet mondom: Közgazdászok hada ordítozik évek óta, hogy baj van. A kormány és az ő elvakult hívei harsányan kiröhögték ezeket a kritikákat és minden héten diadaljelentésekben tették közzé: Tessék, még mindig nem ment csődbe a gazdaság!

Aki nem közgazdász, csak egyszerűen használja a fejét másra is, mint bólogatásra és sapkaviselésre, az is ordítozik évek óta, hogy nem kellene szétrabolni a pénz döntő részét, a maradékot baromságokra költeni. Ugyanis sehány stadion nem oldja meg a munkanélküliséget, az alacsony béreket, az egészségügy, oktatás szétesését, a kényszerűségből külföldre menekülő fiatalok itthon tartását.

A röhögésen kívül nem sok eredménnyel járt a dolog. Ezt az egész nagy szemfényvesztést a hazugság tartja egyben, de az is csak ideig-óráig. Hamarosan mindenkinek szembesülnie kell a valósággal, csakhogy addigra szinte mindegy lesz. Valószínűleg éppen ez az oka Orbán azon törekvésének, hogy az Unió ellen hangolja a közvéleményt, ahogy a migránsokkal való folyamatos ijesztgetés sem öncélú geciség részéről. Egyszerűen a választások után nincs tovább. Akkor sem, ha Orbán marad és akkor sem, ha megbukik.

Választásunk annyi maradt, hogy akarunk-e az Unió tagjaként megpróbálni talpra kecmeregni és nem Ausztriát, hanem Romániát utolérni, vagy kilépni a közösségből és magunk boldogulni valamiféle feudális diktatúrában. Nem tudom, hogy létezik-e feudális diktatúra, de ha nem, majd mi feltaláljuk.

Orbánék számára pedig az a tét, hogy el kell-e számolniuk az eddigi működésükkel, vagy olyan védettségre tesznek szert, amiben soha, senki nem kérheti többé számon mindazt, amit ezzel az országgal tettek.

kolozsvaros.com