A kormánypártok azt a látszatot igyekeznek kelteni a decemberi "sajnálatos események" óta, hogy a hatalom háza táján minden rendben van, az elveszített fél millió szimpatizáns ellenére a kétharmad dübörög és a narancskert virágzik a téli fagyban is. Közben új centrális erőteret barkácsol a hatalom.

Az évszaknak megfelelően pörög a kormánypárti média, gyártja a talaj menti fagyokat tűrő propaganda termékeket. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Soros/migráns tematika kevés lesz, hogy betöltsék a hatalom építményén keletkezett repedéseket. Ahogy korábban kifejtettük, a NER működését az úgynevezett centrális erőtér határozza meg*. A rendszer fennmaradásához elengedhetetlen a társadalom szisztematikus megosztása ellenzéki pártokon keresztül és folyamatosan fenn kell tartani az ellentéteket. A nemzeti együttműködés jegyében természetesen.

Talán volt egy pillanat a tavalyi parlamenti választás után, amikor a NER vezetői annyira erősnek hitték magukat, hogy az ellenzéket akár egyben is legyőzhetik. Lehet, hogy ez a csalóka érzés vezetett oda, hogy Orbán Viktor megfeledkezett az ellenzék megosztásának feladatáról. Így fordulhatott elő, hogy a decemberi parlamenti és utcai tiltakozások idején megsemmisült a centrális erőtér. Az ellenzéki képviselők és támogatóik, a szimpatizánsok széles köre hirtelen félretette feloldhatatlannak vélt ellentéteit. Közös akciókkal nekimentek a hatalmi elitnek és az illiberális hazugsággyárnak. Átütő sikerek után új lehetőségek tárultak fel előttük, közel kerültek egy közös ellenzéki stratégia kialakításához. Felröppentek ötletek közös listákról, közös mozgósításról, de egyelőre nincsenek még napirenden pártfúziók, koordinált média megjelenések és egyeztetett programok sem. A várakozásokhoz képest lassan alakul a centrális erőtér utáni élet.

A kormányon lévők nehezen ocsúdtak fel a decemberi "sajnálatos események" után. Öröknek hitték az eddig jól működő hatalmi szisztémát, amelynek feltörését még Simicska Lajos sem vállalta. Orbán Viktor téli álmában sem gondolta, hogy a "rabszolgatörvénnyel" és más intézkedésekkel túltolja a biciklit. Nem látta, hogy az ajándékba kapott helyzetet az ellenzék a maga javára fordítja. Hosszú hetek kellettek, mire a hatalmi gépezet gépezetét új szoftverei elkészültek, de mára a helyükre kerültek. Egyfelől a hatalombrókerek utóvédharcokban megpróbálják a parlamenti pártok satellit csoportjait eltéríteni a teljes ellenzéki összefogástól. Másfelől megkonstruáltak egy új centrális erőteret. Ebben az új modellben Toroczkai László és a Mi Hazánk Mozgalom képezi a jobboldali pólust, Thürmer Gula és a Munkáspárt pedig a baloldalit. Mindkét szélsőséges politikus régi embere Orbán Viktornak, a karakterüket számára vonzóvá teszi, hogy közéleti munkálkodással biztosítják a megélhetésüket.

A Mi Hazánk és a Munkáspárt a tényleges súlyánál nagyobb teret kapott a médiában. Thürmer Gyula a HírTV-ben pontosan felmondta a kormánypropaganda szlogenjeit a brüsszeli "árulkodásról" és a migráció veszélyeiről. A munkásság önjelölt szószólójaként azonban a szájára sem vette a túlóratörvényt. Toroczkai és társai komolyabb feladatot kaptak, nyilatkozataikkal bomlasztani kell a cserbenhagyott Jobbik sorait. Az új erőtér két pólusa egyelőre kevés vonzerőt mutat, de kamupártokkal felturbózva alkalmas lehet kóbor szavazatok begyűjtésére.

Előállt a hazai közéletben egy fura helyzet, amit egyesek paranormális jelenségnek tekintenek. Sokan viszont úgy vélik, hogy a neonáci és posztbolsevik vonások nem állnak távol a nagyon heterogén narancsos tábortól. Kockázatos trükknek számít ezen a bázison, hogy a kormánypárti média náci-kommunista összeborulásnak próbálja bemutatni a baloldali politikusok együttműködését a Jobbik politikusaival. Úgy tűnik, hogy a tavalyi eltaktikázott választási vereség után kialakult új ellenzéki összefogás ijesztő perspektíva a hatalmon lévők számára. Új centrális erőtér kell, bármi áron. Toroczkai és Thürmer alias két "T" pótolhatatlan lett.

*https://civilhetes.net/parhuzamos-strategia-orban-viktor-es-a-ner-levaltasahoz