A korábban „egyrészt-másrésztozó”, ide-oda sasszézó elemzéseivel ismertté vált politológus 24.hu-nak adott interjúja kevéssé emlékeztet egy politikai elemzésre, mint inkább a Jobbik és köreinek hálószobatitkaiba beavató pletykák és a miniszterelnököt mosolygósan riogatni próbáló sejtetések ötvözetére.

Török Gábor: Ez a legnagyobb fenyegetés, ami eddig érte Orbánt címmel jelent meg interjú szerdán a 24.hu-n. A politikai elemző több olyan megállapítást tesz Simicska Lajos és Orbán Viktor konfliktusa kapcsán, amelyek azt sejtetik, hogy többet tudhat, mint amennyit egy kívülálló elemző elvileg tudhat. Talán a legérdekesebb, s egyben legviccesebb közlése Simicska minapi veszett őrjöngése kapcsán a következő:

Vannak indulati elemek Simicska viselkedésében, ez szinte biztos.

Orbán és Simicska háborújáról megállapítja:

Barátok és harcostársak – ennyit tudunk biztosan. De Simicska körül az a legenda – amit jobb híján kénytelenek vagyunk elfogadni –, hogy egy hosszú távra gondolkodó ember. Ráadásul ezt azok mondják, akik a legjobban ismerik, és akik most az ellenségeivé váltak. Ha ezt elfogadjuk, akkor nehéz elképzelni, hogy Simicskát csak az érzelmei vezérlik, és nem stratégiában, tervben gondolkodik.

Arra az újságírói fölvetésre, hogy akkor miért nem állt elő még nagy leleplezéssel Simicska, így felel:

Nehéz úgy elemezni a helyzetet, hogy csak az első két-három lépést látjuk, de még legalább száz lépésre van lehetőség. (…) Ha soha nem is fog előállni, akkor ez egy jogos kérdés. Vagy nincsenek ilyenek, vagy nem akar ilyeneket használni. Ám ha az ő fejével próbálunk gondolkodni: ha van valami a kezében, amit fel tud és fel is akar használni, azt akkor kell megtennie, amikor már nincs lehetőség az újraépítkezésre. Volt szerelmek, volt barátok, volt üzletfelek a lehető legjobban ismerik egymást, tudják, hogy a másiknak mi a gyengéje, mi az erőssége. Török szerint „pszichikai hadviselés” folyik, ezért lehet jelentőségük az indulati elemeknek.

Majd Simicska őrjöngését Hruscsovéhoz hasonlítja, ami egyébként elsőre nem tűnik túl hízelgőnek, de Török tálalásában azzá válik:

Amikor Simicska elkezdte a trágárságcunamit, Hruscsov jutott az eszembe, amint verte az asztalt az ENSZ-ben. Annak is megvolt a funkciója: az ellenfél gondolja azt, hogy ez az ember elvesztette a kontrollt. Márpedig Orbánnak leginkább attól kell tartania, hogy az, akivel közösen építette fel a politikai hatalmát, elvesztette a józanságát, és mindenre képes a célja elérése – azaz Orbán Viktor megbuktatása – érdekében.

Arra a kérdésre, árthat-e úgy Orbánnak Simicska, hogy azzal saját magát nem sodorja bajba, úgy felel:

Nem tudjuk, megtenné-e, de az is egy fegyver, ha azt a látszatot kelti, hogy olyasmire is képes, ami őt is veszélybe sodorhatja. Ráadásul Simicska nem csak olyan dolgokról tudhat, amikben maga is részt vett. Ismerhet például személyes történeteket. (…) Nem biztos, hogy Simicska csak anyagi vagy büntetőjogi ügyekkel találhat fogást.  Ez az a rész, amelynél az a kínos érzése az olvasónak, hogy a politológus többet tudhat, mint amit elmond. Ezt kombinálva azokkal a hírekkel (pletykákkal), melyek szerint Török Gábor a háttérben tanácsokat ad Vona Gábornak és pártjának (amit Török tagad), érdekes gondolatai támadnak az embernek. Pláne, ha közben azt látjuk, a Facebookon az utóbbi hónapokban folyton Vonát magasztalja az elemző.

Az interjúban ezután arról beszél:

Lajos és Viktor háborúja egy nagyon erős cselekményszál, ami befolyásolja [Botka] László és [Vona] Gábor életét is, de azért nekik is van mozgásterük, önálló történetük. Botka számára például nagyon jó forgatókönyv lenne, ha Orbán és Simicska kilőné egymást, és ő volna a nevető harmadik. Főleg úgy, hogy ha Simicska mögé a Jobbikot is odaképzeljük, ahogy a Fidesz láttatja.

Simicska Lajos minapi vallomásából, mely szerint minden szimpátiája a Jobbiké, Török Gábor az alábbi következtetést szűri le:

Amit lehet úgy értelmezni, hogy drukkol neki, és lehet konkrét támogatásként is. Simicska szerintem tudatosan játszik arra, hogy Orbán úgy gondolja: a Jobbik minden megmozdulása mögött ő áll. Ez nem egy elszólás lehetett, ezzel is erőt akar mutatni.

Végül arra a következtetésre jut, hogy lehet, Orbán visszavonulása lesz a konfliktus megoldása:

Az is elképzelhető, hogy a konfliktusnak csak az vet véget, ha Orbán már nincs a politika színpadán. Sőt jelenleg ez tűnik az egyetlen sérülésmentes megoldásnak. Ha a háború elkerülhetetlen – márpedig semmi nem utal békülésre –, akkor a miniszterelnöknek arra kell készülnie, hogy komoly sebeket kaphat. Nem biztos, hogy politikai értelemben halálosat, de ez sem kizárt. A másik lehetősége a miniszterelnöknek, hogy megvívja a csatát – véli Török Gábor, a politológus.

ELALÉLT VONÁTÓL

Egyébként nem kicsit volt furcsa, ahogyan Török Gábor január végén „kielemezte” Vona Gábor évadnyitó beszédét. Az elemzés ugyanis már-már egy vallomással ért föl:

érdemes megnézni: egyrészt tisztán érthetővé teszi, hogy mi a Jobbik választási stratégiája, másrészt ritkán látni magyar politikust – nem papírból olvasva – ilyen profin előadni.

pestisracok.hu