A másik három nagy erőművészt, Szijjártó folytonos (brüsszelező) öndicsőítését (kudarcból sikert, hozzá nem értőből zsenit kiáltani), Kovácsnak a publikumot egy általános iskolás tudásszintjén állónak tekintő beszólásait, Kocsis pofátlan, primitív hazugságait most hagyjuk! Halálosan unom őket és semmi kedvem cáfolgatni őket.
Igaz, a mostani kettőt is. Mégis, néhány szót említeni szükséges a legújabb produkciójukról!

Varga Judit, a Miskolci Egyetemet irányító "alapítványi" "kuratóriumának" elnökeként a széles sajtónyilvánossággal is megosztva a hírt, bejelentette, hogy kuratóriumi tagságra az elhunyt Kriza Ákos (korábbi fideszes polgármester) helyére Veres Pált, Miskolc jelenlegi, ellenzéki/független polgármesterét kérte föl.

"A Miskolci Egyetem sikerességének egyik záloga, hogy a város és az egyetem szoros kapcsolatokat ápoljon" - mondta.

Na, mármost!

Mindenki tudja, aki hajlandó kritikusan szemlélni a kormány intézkedéseit, hogy ezek az alapítványok nem azok az alapítványok, ezek a kuratóriumok nem azok a kuratóriumok.

A nagy nyugati egyetemeket fenntartó alapítványokba nagy ipari, egyéb cégek, nyugdíjalapok, magánszemélyek a kiugró, de legalábbis színvonalas oktatási- és kutatási eredmények elérése érdekében szállnak be (meg, mert társadalmi rangot is jelent), remélve, hogy ezek az eredmények elnyert pályázati pénzek formájában profitot termelnek.

Az egyetem irányításához azonban nem értenek, az egyetem vezetésének, gazdálkodásának, szakmai (oktatási, kutató-) munkájának alakításába nem szólnak bele.
Az egyetem autnóm. A kuratórium csak felügyeletet gyakorol, az egyetemi vezetésnek beszámolási kötelezettsége van, elsősorban gazdasági mutatókról, az intézménynek az egyetemi rangsorban elfoglalt helyéről.

Az Orbán által formájában lekoppintott szisztéma szerinti új hazai rendszerben minden más. A lényeg (a célok, a módszerek, az irányítási struktúrák) nem ugyanaz.

A hazai "alapítványok" (állami) létrehozásának célja (a rendszerhű egyetemi belső vezetés mellett) a "kuratóriumok" dirigens-szerepével a totális betagozás és irányítás, a kormányzati akarat totális érvényesítése, az egyetem maradék autonómiájának már korábban, a kancellároknak az egyetemek nyakára ültetésével megkezdett felszámolása, az egyébként a korábban, illetve most a tabula rasával egységes narancsszínűre mázolt belső vezetések, a rektorok, a szenátusok, a dékánok döntési jogkörének a gondnok szintjére csökkentésével minden, többek közt személyi kérdésben.

(A helycserés letámadásra jellemző Upor SZFE-dékán/helyettes esete, akit másfél évvel az orbáni szabályrend szerint megválasztása után sem volt hajlandó az EMMI kinevezni, ezzel mulasztásos törvénysértést követve el. Arra vártak, hogy az SZFE betagozására készült forgatókönyv szerint, ha eljön az ideje, megszabaduljanak tőle. Sikerült.)

Másfelől közpénzeknek magánzsebekbe öntése, Kuratóriumi tiszteletdíjak, megfelelő partnerekkel kötött kutatási-, egyéb szerződések útján.

A "kuratóriumokat" pedig fideszes parlamenti képviselőkkel, miniszterekkel, államtitkárokkal, megbízható vállalati vezetőkkel és egyéb mitfahrerekkel töltik fel.

Akikben két dolog közös: remek, milliós kiegészítő jövedelemhez jutnak, és jellemzően közük nincs ahhoz, amit "irányítanak".
Itt is, mint Orbán egész rendszerében a csurkista definíció érvényesül: a szaktudás bolsevista trükk! Nem is dőlnek be neki!

Ez a felvezetés szükséges annak megértéséhez, hogy miért olcsó propagandafogás Veres Pál felkérése.

Azon kívül, hogy az orbáni vezetés nagy ívben tesz a városok, ez esetben jelesül az ellenzéki vezetésű Miskolc érdekeire, szempontjaira, véleményére, egyébként sincs ugyanis semmi érdemi jelentősége.

Veres Pálnak, ha elfogadja a tisztséget – nyilván elfogadja, nem lenne politikus dolog visszautasítani, lám, ki nem akar együttműködni! – körülbelül annyi beleszólása lesz az egyetem ügyeibe, mint nekem. Egy szál szavazat.
Veres nem lesz más, mint díszpárna egy amúgy hozzá nem értő testületben, akit mutogatni lehet majd, mint a zsiráfot az állatkertben: melyről az anekdota szerint egy kisfiú, meglátván a kifutóban, azt mondta: ilyen állat nincs is!

Viszont lehet mondani. mit pofázik az ellenzék, lám, bevonjuk a döntéshozatalba!

Nagy István agrárminiszter, aki szerint a magyar búzamezőkön kóborló migránsok által elhajított kolbászos zsömle okozta a sertésvészt (meg ki tudja, mi mást?), és aki szerint a vidékek jobb emberek, mint a városiak, most, nem először, nem egyedül, és nem véletlenül a multiknak esett neki.
"Megengedhetetlen, hogy a külföldi kiskereskedelmi áruházláncok ennyi nyereséget vigyenek ki az országból!"

Jól hangzik! Csak, hát, némi iróniával és átfedéssel Antallt kell idéznem: ne tetszettek volna beengedni őket!
Mert azt, ugyebár egyébként, uniós tagként, és szabadkereskedelmi egyezmények részeseként nem lehet megtenni. (Észak-Koreán kívül senki nem is teszi.)
A nyereségüket se lehet elvonni!
Akkor viszont azt tesznek a nyereségükkel, amit óhajtanak!
Én se pofázok bele, hogy mihez kezd Nagy István, a fizetésével. (Akár megszolgálta, akár nem.)

A CBA, a házi kedvenc tán megint bukdácsol. Attól nem fognak betérni az emberek, hogy Orbán szereti őket. Mert nem éri meg. Drága.

Pusztán azért nem fognak magyar terméket venni, mert magyar. Ha drágább. Ilyen egyszerű ez, miniszter úr!

Viszont jönnek a választások!
Hergelni kell a járvány miatt amúgy is meggyötört népet.
El kell vonni az emberek figyelmét a járvány kezeletlenségéről, melynek következtében lassan az élre ugrunk az lakosságarányos halálesetek számával, el kell hárítani a kormány fejéről ennek, valamint az uniós átlagot jóval meghaladó infláció, az élelmiszerárak drasztikus emelkedésének ódiumát.
Intézkedések, kormányzás helyett.