Az utóbbi tíz év egyik legnehezebben megcáfolható folyamata volt Magyarországon, hogy a kormány politikája jelentősen hozzájárult a jövedelmi és a vagyoni egyenlőtlenségek növekedéséhez. - írja a G7

Ehhez a 2010-től hatalmon lévő rezsim kisebb és nagyobb gazdaságpolitikai intézkedései szinte kivétel nélkül mind hozzájárultak, az egykulcsos adótól a jóléti állam leépítéséig. Ez nem véletlen, a kormány nyíltan vállalt célja, hogy megerősítse a magyar államtól szerzett kedvezményektől függő felső osztály helyzetét.

Ez a cél az utóbbi években sem változott meg, mégis kedvező fejlemény, hogy a KSH június végén közzétett adatai szerint 2018-ban nem romlott tovább a jövedelmi egyenlőtlenség, sőt, kis mértékben még csökkent is. A 2009 és 2012 között a nettó jövedelmekben kialakult olló ugyan nem záródott be, de legalább nem is nyílt tovább. 

Ez arra utal, hogy a 2013-ban indult, munkaerőhiánnyal párosuló nagy reálbér-növekedést a társadalom széles rétegei is ki tudták használni, nem csak a jobban szituáltak, piacképesebb tudással rendelkezők vagy a kedvezőbb helyzetű régiókban élők.

Ez látszik azon is, hogy a munkából származó jövedelmek egyre nagyobb részét tették ki a magyarok bevételeinek. Míg tíz éve még a második és kilencedik jövedelmi tized között – tehát a legeslegszélesebb értelemben vett középosztályban – az összes bevétel 50-60 százaléka származott munkából, addig 2018-ra már 60-70 százalékra emelkedett ez az arány. (Ezt csak minimális részben magyarázza a segélyezés átalakítása, tehát hogy a korábban munkanélküli segélyre szánt forrásokat egyszerűen átcsoportosították a közmunkaprogramba – ez az összkép szempontjából korábban sem volt egy igazán jelentős bevételi forrás.)

Egy másik érdekes hatása az utóbbi években látott lendületes bérnövekedésnek, hogy a nyugdíjak egyáltalán nem tartották a lépést.

Ez persze senkit nem érhet váratlanul, a nyugdíjak reálértékének védelme az egyik leghatékonyabban sulykolt politikai szlogen volt az utóbbi évtizedben. Márpedig a reálértéken stagnáló nyugdíj azt jelenti, hogy folyamatosan nőni fog a távolság reál értelemben növekvő bérektől.

A medián nyugdíj 117 ezer forint körül volt tavaly, ami még a minimálbérnél is alacsonyabb, a becsült* medián bérnek pedig a fele. 

A luxusnyugdíjakkal kapcsolatban időről időre kiújul a morális pánik, de azért érdemes a helyén kezelni a dolgot. Egymillió feletti nyugdíja összesen 32 embernek van, havi négyszázezer felett is mindössze 6403 ember kap nyugdíjat. Durva becsléssel a milliós nyugdíjasok évi 5-600 millióba, a négyszázezer felettiek is nagyjából 35 milliárd forintba kerülhetnek az adófizetőknek. Ez a 2018-ban 2700 milliárd forintos teljes nyugdíjkifizetésnek az 1,2 százaléka. Tény, hogy igazságtalannak tűnik, hiszen a nyugdíjasok mindössze 0,3 százaléka tartozik ebbe az elitkategóriába, és talán el lehetne jobban költeni ezt a 35 milliárdot, sőt, a nyugdíjplafon visszaállításával nem is lenne olyan nehéz megoldani ezt a kérdést. De az is biztos, hogy nem ezek a kiugróan magas nyugdíjak fogják fenntarthatatlanná tenni a rendszert. 

A másik oldalon viszont tényleg nagy problémák vannak. Az öregségi nyugdíjminimum 2008 eleje óta változatlanul 28 500 forint, pedig azóta (2019-ig) összesen 57,4 százalék volt az infláció. Ez azt jelenti, hogy abból, ami 2008-ban még 28,5 ezer forintot ért, ma már csak 18,1 ezernyi árut, szolgáltatást lehet vásárolni. Vagy a másik oldalról ahhoz, hogy legalább a 2008-as 28,5 ezer forintot érje ez az összeg ma, 44,9 ezerre kellene emelni. A tavalyi adatok szerint 18 ezren kapták ezt a nagyon alacsony juttatást. (Ennél jóval nagyobb jelentősége van az öregségi nyugdíjminimumnak a segélyezésben, az emelés elmaradása rengeteg típusú jóléti juttatás lassú elsorvasztásához járul hozzá.) Közel 600 ezer ember nyugdíja nem éri el a havi százezer forintot.

A 2018-as év volt az első, amikor a nyugdíjak relatív értékvesztése már a jövedelmi adatokban is megmutatkozott, a nyugdíjas háztartások ugyanis hátrébb csúsztak a jövedelemeloszlásban.

Ez a tendencia nem túl valószínű, hogy akár hosszú távon is megfordulna, hiszen az ország demográfiai és bevándorlási kilátásai kifejezetten rosszak. A nyugdíjak fenntartható emeléséhez a munkában állók számának az emelésére is szükség lenne. Ezért fel kell készülni arra, hogy a nyugdíjasok többiekhez viszonyított jövedelmi arányának csökkenése – a 13. havi nyugdíj fokozatos visszaépítésének ellenére is – egy hosszú és kellemetlen, ráadásul csak nagyon nehezen megoldható társadalmi feszültséghez fog vezetni. (g7.hu)