3 város, melyeket mindenképp be akar venni a Fidesz jövő ősszel
A Fidesz vezetőit még mindig nyugtalanítja az ellenállás néhány kis szigete.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere csak akkor működhet tökéletesen, ha minden hatalmi ág, minden önkormányzat, hivatal, civil szervezet és bíróság úgy meghajol Orbán Viktor akarata előtt, akár Semjén Zsolt, ha a főnökét hallgatja. - írja a Szegedi Kattintós Blog
A Fidesz vezetőit még mindig annyira nyugtalanítja az ellenállás néhány kis szigete, mint a birodalmiakat a köztársaságiak pár tucat szökésben lévő embere, akik lendületet adhatnak a felkelésnek, ha nem likvidálja őket az Erő sötét oldala. A civilekkel, a bíróságokkal a következő másfél évben szeretne leszámolni a hatalom, aztán az önkormányzati választáson jöhetnek még azok a városok, melyek egyelőre az ellenállás utolsó bástyái. Vegyük sorra ezeket a kipécézett célpontokat:
1. Budapest. Első hallásra meglepő lehet, hogy az elmúlt nyolc évben fideszes irányítás alatt működő főváros a kormánypárt célkeresztjében van. Hiába uralják azonban a kerületek döntő hányadát, hiába adják ők a főpolgármestert, az áprilisi országgyűlési választás megmutatta, hogy a szélsőséges irányba elmozduló kormányzati kommunikáció nemhogy erősítette, de nagyban gyengítette is a Fidesz pozícióit Budapesten. A választás utáni tömegtüntetések is rávilágítottak arra, hogy amennyivel megnyerte a vidéket a kormánypárt, annyival elbukta a fővárost. Ha csak az ellenzékre leadott szavazatokat nézzük, akkor kényelmes kétharmada lenne egy tisztességes választáson az a Fidesz elleni koalíciónak az ország legnagyobb városában.
Hiába a látványberuházások, az ígéretek, a megannyi sportverseny, világesemény, a budapestiek nem tudják megszeretni Orbán Viktor politikáját, sőt…Már a Momentumnolimpiás kampánya is megmutatta, mennyire sebezhető a fővárosban a máshol oly magabiztos Fidesz, aztán jöttek a kormánypárti városvezetés baklövései, és a népszerűtlenség tovább fokozódott. Valahogy az az ember érzése, hogy a Fidesz csak hivatalosan uralja Budapestet, igazából soha nem tudott kedvére tenni annak a kétmillió embernek, akik zokon veszik a kormány pökhendiségét, korrupcióját és antihumánus retorikáját.
Orbán Viktor és csipetcsapata jól tudja, hogy az önkormányzati választásokig kevésük esély nyílik arra, hogy jobb belátásra bírják a fővárosiakat, így, ha nem akarják csúnyán elbukni Budapestet, akkor valami furmányos dolgot kell bedobniuk. Már történtek olyan intézkedések (nem is kevés), melyek jogköröket vontak el a városvezetéstől, ráadásul mostantól Fürjes Balázs személyében Budapestért és az agglomerációért felelős államtitkár felügyeli a fővárost. A kormány fantáziája szinte kimeríthetetlen, ha hatalma kiterjesztése a célja, így jó okunk van feltételezni, hogy az államtitkári gyámkodás annak a beismerése, hogy Orbán Viktor nem bízik abban, hogy nyílt versenyben meg tudja tartani a várost pártjának, így adminisztratív módon fogja tartósítani befolyását Budapesten. Illúzióink ne legyenek, így vagy úgy, a Fidesz mindenképpen erősen bele fog szólni abba, mi történik a fővárosban függetlenül attól, ki nyer a helyhatósági választásokon.
2. Szeged. Talán még Budapestnél is érzékenyebb pont a Fidesz számára. Egy rövid időszakot leszámítva (1998-2002) a Fidesz soha nem uralta az ország harmadik legnagyobb lélekszámú városát. És, ha ez nem lenne elég, meglehetősen megalázó vereségek sorozatát szenvedték el itt az önkormányzati választásokon azóta. Botka László még 2010-ben is meg tudta őrizni polgármesteri posztját, amikor lényegében teljesen narancssárgába borult az ország, igaz akkor a Fidesz a Jobbikkal karöltve egyfős többségbe került a közgyűlésben. A 2014-es voksoláson ennek is meg lett a böjtje, hiszen Botka nagy fölénnyel nyert, ugyanakkor a baloldal kétharmados többséget szerzett a közgyűlésben.
Orbán Viktor többször próbálta újraszerveztetni a kormánypárt szegedi szervezetét, ám sem a megfelelő taktikát, sem a megfelelő embert nem találta meg Botka és a baloldali pártok ellen. Miután tavaly a nagy befolyással bíró megyei napilapot sikerült megszereznie Andy Vajnának, sokan gondolták, hogy megváltoznak a politikai erőviszonyok a városban, ám az áprilisi országgyűlési választások nem sok jót hoztak a helyi Fidesznek. Az egyik körzetet ugyanis magasan nyerte Szabó Sándor, az MSZP-DK jelöltje, a másikban pedig csak azért nyert a kormánypárti B. Nagy László, mert a városhoz hozzácsapott homokhátsági településeken sikerült ledolgoznia a Szegeden felgyülemlett hátrányát. Szeged tehát továbbra is a baloldal legerősebb hazai bázisa, hiába került az MSZP-n belül partvonalra a város polgármestere, és hiába lépett vissza a miniszterelnök-jelöltségtől, amikor nem érezte a kellő támogatást saját pártja részéről.
Elképesztően mocskos, lejárató kampány várható tehát Szegeden, amiből korábban már kaptunk egy kis ízelítőt. Botkát és a szocialistákat mindenképpen szeretnék migránsbarátnak beállítani, sőt a menekülteket befogadó városvezetés képét annak ellenére kezdte építgetni a helyi és országos jobboldali média, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek olyan jogosítványokkal, hogy akár egyetlen migráns befogadásáról is döntsenek. Ahhoz persze, hogy Botkát meg tudják buktatni nem csak lejárató kampányra, de egy hiteles jelöltre szüksége lesz a Fidesznek. Egyelőre azonban mindenki megégette magát, aki belement egy ilyen versengésbe, így nem kapkod senki ezért a lehetőségért a kormánypárton belül. Szeged egyébként is a szabadság egy kis szigeteként kezd a köztudatba ivódni, így nagyon sok függ majd attól, hogy milyen hangulat uralkodik majd az országban jövő ősszel.
3. Hódmezővásárhely. Talán a legnagyobb szívfájdalma Orbán Viktornak, és persze Lázár Jánosnak. Ilyen stabil bástyája talán soha nem volt a Fidesznek az országban, és jött az a végzetes február 25-e, amikor meg kellett ízlelniük az alföldi város kormánypárti politikusainak és szimpatizánsainak is a vereség ízét. Huszonnyolc évnek kellett eltelnie, mire az ellenzék egy olyan jelölttel tudott előrukkolni, aki mögé minden szavazó beállt, aki megelégelte a Fidesz több mint negyedszázados uralmát a városban.
Azt azért meg kell jegyeznünk, hogy a vásárhelyi vereségből csak és kizárólag a kormánypárt tanult, az ellenzék nem tudta apró pénzre váltani azt a sikert, amit elért az időközi polgármester választáson. A Fidesz ugyanis sikeresen megakadályozta az ellenzéki összefogást, ugyanakkor ráerősített a migránsozásra, mert a kisebb településeken ez másként hat, mint egy ötvenezres településen, ahol ráadásul az ellenzék jelöltje köztudottan egy vallásos ember volt. Márki-Zay Péter azóta is a kormánymédia célkeresztjében van, így számára lényegében már megválasztása pillanatában elkezdődött a következő választási kampány.
Hódmezővásárhely visszaszerzése tehát sokkal inkább presztizskérdés, mint politikai szükségszerűség a kormánypárt számára. A helyi versengést nagyban meghatározza majd az a tény, hogy Lázár János most saját pártjában a háttérbe húzódott (vagy, ha úgy tetszik, perifériára szorították), így sok múlik azon, milyen intenzitással, és főként, milyen taktikával veti bele magát a kampányba. Lázár ugyanis továbbra is a város országgyűlési képviselője, de legutóbbi megnyilatkozásai sokkal békülékenyebbek voltak Márki-Zay felé, mint amilyeneket megszokhattunk tőle fideszes miniszterként. Azt nem mondanánk, hogy Lázár lesz a mérleg nyelve, de ha saját politikai jövője érdekében kevésbé vehemensen támadja majd a jelenlegi polgármestert, az jól jöhet Márki-Zaynak. És van itt egy másik dolog is! Már épül Szeged és Hódmezővásárhely között az úgynevezett tram-train (vasútvillamos) rendszer, amely két ellenzéki vezetésű várost köt majd össze. Nagyon nem mindegy, hogy ez a beruházás szimbolizálja-e majd az ellenzéki összefogást, vagy a Fidesz megszerzi mindkét végállomás felett az ellenőrzést. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Sokkal több dolog köt össze bennünket, mint amennyi elválaszt, ettől még olykor elvágjuk egymás torkát.”