Meghivó:Temetés.Kiáltás az idősekért s az 56-osokért.
Alázat és gőg 

Az élet bármi-rögös-édes, 
élőnek születéstől fogva társa,
-ez okból léte véges-
lépte nyomán jár halála

Araszol némán a gyászmenet,
56-os(idős) Magyar végső utját járja.
Elgyötört lelkü család temet,
most vannak együtt utoljára.

Aztán zubog-dübög a rettenet:
hull a föld a koporsóra.
-A legfőbb itész nem oszt kegyelmet-
bucsuznak könnyben ázva,letaglózva.

A föld nem teher a holtnak.
A hátramaradott gyásza a nehéz!
Ki az enyészet mélységes kutjának
sötétébe,szerettei sirgödrébe néz.

A felső/fidesz/kaszt nem igy gyászol
Számára nem borzalom a sirhalom.
Az elit vádol-gunyol-röhög,nem igy temet,
nem gyötri könny s fájdalom:

A gyászolók s az elhunyt arcába nevet.

Hittel hiszi,ő a kiválasztott:halhatatlan
fenség,a teremtő földi helytartója!
Rendithetetlen,gonosz sátánian.
Tudatában nincs rögzülve végső óra.

Emberhalál szivét meg nem remegteti,
senkiért nem borul velőtrázó kinba-gyászba.
A temetés időtartamát veszteségként könyveli.
Elitnek/?/napfelkelte,mi nekünk örök éjszaka.

Arcátlanul vihog,kérges a/tán nincs is/lelke.
Bálványa a nagy"Moloch a mammon,
mindenekfeletti szentség:a mindene.
Áthágna teremtőn álmon,

Mert gyülöli,
mi tiszta szép/törvényes,Magyar/
és emberi

Somogyi Lajos