A középkorban a szexualitás megélésében, annak szabályok közé szorításában az egyháznak meghatározó szerepe volt. Ugyanis a keresztény tanítások szerint a szex elsősorban a gyermeknemzés eszköze volt, és csak a házasságon belül volt megengedett. Az egyház szigorú szabályokat határozott meg a szexuális viselkedésre vonatkozóan, amelyeket gyakran büntetések is kísértek. Persze azt fontos hozzátenni, hogy ezek a szabályok nem mindig tükrözték az emberek valódi gondolatait és gyakorlatait, ez kizárólag az elvárt viselkedésre vonatkoztak. Azonban az, hogy a négy fal között mi történt, már az emberek saját lelkiismeretén múlt. Ezt onnan is tudjuk, hogy a középkori irodalomban és népművészetben számos utalás található a szexualitás spontán és örömteli oldalára, ami arra utal, hogy az emberek nem mindig követték az egyházi előírásokat, azonban az is tény, hogy a vallásosabb réteg igenis betartotta ezeket a szabályokat.

A középkori emberek szexuális életét szigorú vallási törvények szabályozták. Még ma is ismerős számunkra ezeknek az előírásoknak néhány eleme, mint például a házasság előtti szex tilalma vagy az önkielégítés elítélése. Az egyház arra törekedett, hogy a szexualitást kizárólag a gyermeknemzés eszközévé tegye. Ám az emberek mélyről jövő ösztönei okán ez a törekvés nem mindig vezetett sikerre.

1. Szex kizárólag házasságban

A házasságon kívüli kapcsolatokat szigorúan elítélték, és gyakran súlyos büntetéssel sújtották, bár azt is hozzá kell tenni, hogy nem volt olyan klasszikus értelemben a házasságkötés, mint napjainkban. Ugyanis, amennyiben a felek fogadalmat tettek egymásnak, akkor már az házasságnak számított. Ezentúl fontos tudni, hogy a házasságon belül is csak a gyermeknemzés céljából volt megengedett a szex, élvezeti okokból ez is elitélendő volt.

2. Válóok

Ha valamelyik fél nem tudott gyermeket nemzeni, az súlyos probléma volt. Az impotenciát gyakran válóoknak tekintették, és az egyház is elismerte a házasság felbontásának lehetőségét ilyen esetekben.

3. Tiltott napok

Az egyház számos napot kijelölt, amikor a házaspároknak tartózkodniuk kellett a közösüléstől. Ennek tekintetében nem volt szabad nemi életet élni vasárnap, mert az volt az Úr napja, de csütörtökön és pénteken sem, hiszen ezek az úrvacsorára készülő napok voltak. Ezentúl a nagyobb ünnepek előtti időszakban is tartózkodni kellett a nemi vágyaktól. Ezek közé tartozott a nagyböjt időszaka, amely 47–62 napig tarthatott; a karácsonyt megelőző időszak, ami legalább 35 napot ölelt fel; és pünkösd ünnepe körül, amelynek terjedelme 40 és 60 nap között változhatott.

4. Házassági kötelezettség a szex

Szent Pál tanítása szerint a férjnek és a feleségnek joga volt követelni a közösülést, és a másik félnek kötelessége volt eleget tenni ennek a kérésnek. Így jóformán kötelességtudatnak bizonyult a szexualitás.

5. A nő élvezete nem számít

Külön érdekesség, hogy a nőknek passzívnak kellett lenniük a szexuális aktus során, és csak a férfiak élvezethez való joga volt elismert.

6. Tiltott aktus

Az orális és anális szex, valamint a nemzőképesség nélküli szeretkezés bűnnek számított. Az orális szex egyenesen olyan komoly bűnnek, hogy amennyiben ez kiderült valakiről, akkor azt élete végig stigmatizálták.

7. A póz sem volt mindegy

A misszionárius volt a hivatalosan elfogadott és egyetlen megengedett pozíció, mivel úgy tartották, hogy ez a legtermészetesebb módja a gyermeknemzésnek.

8. Szexuális vágyak, fantáziák

A szexuális fantáziák és álmok is bűnnek számítottak, mivel azokat a Sátán kísértésének tekintették. Természetesen az önkielégítés is hatalmas bűnnek számított, így azt is kerülni kellett, hiszen ellenkező esetben akár 40 napos böjtre is ítélhették az embert.

(msn.com)